Az európai futball régóta ketyegő bombája robbant fel hétfőn. Tizenkét topcsapat, a legismertebb angol, spanyol és olasz klubok bejelentették, hogy Szuperliga néven új versenysorozatot indítanak. Az alapítók még három klubot terveznek a csúcselitbe hívni – a legutóbbi Bajnokok Ligája (BL)-döntős Bayern München és PSG nincs a szakadárok között, nélkülük viszont csonka maradna a Szuperliga –, az állandó résztvevők mellett öten kvalifikálhatnák magukat az augusztustól májusig tartó, vagyis a hagyományos fociidényt lefedő sorozatra.
A Szuperliga a résztvevő klubok irányításával működne – az első elnök a Real Madrid ura, Florentino Pérez lehet –, vagyis az Európai Labdarúgó-szövetségnek (UEFA) nem osztanának lapot. A szlovén Aleksander Ceferin által vezetett szervezet hadüzenetként értelmezte a jelenlegi legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját kiüresítő lépést, így a válasza is brutális volt: a résztvevők könnyen a nemzeti és nemzetek feletti szövetségek rendezte események kapuin kívülre kerülhetnek. Jelenleg az sem kizárt, hogy a nyári Európa-bajnokságról kitiltják az érintett klubok játékosait, vagyis a legnagyobb sztárok többségét.
Nem túlzás ez esetben háborúról beszélni: a tét mindenek előtt és felett pénz, méghozzá felfoghatatlanul sok pénz, illetve ezzel összefüggésben a közönség figyelme. A Bajnokok Ligája az idők során a világ szórakoztatóiparának egyik legfőbb attrakciójává vált, nem mellesleg a lázadók mostani lépéséhez hasonló reformterv volt is már az UEFA asztalán. A Szuperliga bejelentését éppen a szövetségnek a BL átalakítására vonatkozó döntéséhez időzítették: e szerint 32-ről 36-ra nőne a sorozatban résztvevők száma, s a lebonyolítás rendje is átalakul.
Üzleti szempontból nehéz érvelni a Szuperliga ellen. Olyan, egyébként sok esetben anyagi gondokkal küzdő klubok alkotnák, amelyek globális szurkolótáborral rendelkeznek, így a futballrajongóknak kis túlzással minden nap karácsony lenne: a kedvenceik hétről hétre összecsapnak egymással. Nincs üresjárat, nincs előre lefutott, tét nélküli meccs, a kiégés kockázata viszont maradna. A futball mindenkié elv pedig sérülne, megint eltűnne valami a labdarúgás eredeti szellemiségéből. Az esélye is elveszne, hogy a csúcselittől távolabb létező, lokálisan, a saját környezetükben tömegek lelkesedését kiváltó klubok legalább egy-egy szezon idejére a legnagyobbak között játszhassanak. A magyar futballt jelenleg uraló Ferencváros például be tudja verekedni magát a ma a csúcsot jelentő BL-be, de a Szuperliga elérhetetlen vágyálom lehetne csupán.
Ha a lázadó elitklubok sok érvvel megtámasztható terve megvalósul, a csúcsfoci egy tökéletes, steril látványpékség lenne, ahova a többieknek nincs bejárás. Ez volna a globális szórakoztatóipar végső győzelme a futball felett.