Ha a Fidesz úgy teszi meleg honfitársait alantas indulatok célpontjává, hogy közben a párt soraiban is vannak homoszexuálisok, akkor becsapja a választókat, vagyis ez közügy – ez az érvelés már régen forgalomban van a közéletben. A melegellenes kampány közepén pedig úgy néz ki, mintha mindenki belenyugodna, hogy a politikusok szexuális irányultsága közügy. Holott továbbra sem az.
A legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arra utalt, hogy a kormánypárt soraiban nem ülnek melegek. A hangos nevetés jelezte, hogy az újságíróknak más értesülései vannak, csak ilyesmit komolyan vehető sajtó nem tár a nyilvánosság elé, amíg az érintett nem teszi, vagy más úton elkerülhetetlenül ki nem derül. A kormánymédia nem rendelkezik ilyen gátlásokkal, bele is került jogerősen néhány millió forintba a Vona Gábor homoszexualitásáról szóló 2018-as kampány – ami attól, hogy valótlannak bizonyult, ugyanúgy egy ember és a homoszexualitás pellengérre állítása volt. Egyszerűen szólva: b*zizás. Ahogy az volt, ha szelídebb formában is, amikor Ungár Klára azzal reagált Kocsis Máté melegellenes kirohanására, hogy nyilván a fideszes politikus is az.
Közben kérdéses, hogy a politikusok szexuális orientációja változtat-e bármit is ezeknek az ügyeknek a súlyán. Ha csak heteroszexuálisok ülnek a Fideszben, attól talán hitelessé válik egy szexuális kisebbségek ellen irányuló kampány, aminek nyilvánvaló célja, hogy ellenségképet gyártson, a valós problémákat háttérbe szorítva?
Kulturált ember a Szájer-ügyhöz is sietett hozzáfűzni: nem az a baj, ha egy politikus meleg, hanem az, ha pártja közben magánügyekből csinál politikát, kirekesztő éllel. Csak ebből az következik, hogy bár elvileg nem állíthatunk pellengérre embereket azzal az indoklással, hogy melegek, mégis így alakul. És attól, ha néhanapján a Fidesz is azt eszi, amit főzött, a menü nem lesz gusztusosabb.
Nyilvánvaló kipellengérezés az is, amikor a Pride-on a Kétfarkú Kutyapárt delegációja Gulyás Gergely portréját cipeli magával, amire ugyan nem volt ráírva, hogy „ő is meleg”, de egyértelműen erre célzott. Minden empátiám az LMBT-közösségé, amiért a kormány céltáblává tette őket. És biztosíthatom őket, hogy Gulyás Gergely minden lehetőt megpróbált, hogy a Magyar Hang olvasói és szerzői közösségének az önérzetébe is belegázoljon. Mégsem szeretném, ha ez egy dicstelen sorozat kezdete lenne, ami úgy folytatódik, hogy egy magára keveset adó szervezet vagy médium listázza majd azokat a fideszeseket, akikkel kapcsolatban az az ötletük támad, hogy melegek. Gondolom, sem a listázás, sem a b*zizás nem lesz probléma, hiszen a cél minden eszközt szentesít: aki a b*zizásra nem b*zizással válaszol, az b*zi… ja, várjunk, ez így nem lesz jó.
Nem, tényleg nem. Ha szétrúgom a szomszéd veteményesét, ezért ő is szétrúgja az én veteményesemet, mindkettőnket elvisz a rendőrség. A veteményes helyébe bátran odaképzelhetjük – azok is, akik alternatívát szeretnének kínálni honfitársaikat kipellengérező kampányokkal szemben, meg azok is, akik ezeket gyártják – a másik ember magánszféráját és személyes méltóságát. Ha kissé időigényes a feladat, az sem gond. Legalább addig sem b*zizunk.
