Az irány jó! Az most részletkérdés, hogy a szintet nem sikerül tartani, és egyre mélyebbre süllyedünk a fölkapaszkodás reménye nélkül, de ha elővesszük az iránytűt és leellenőrizzük a haladási irányt, magunk is meggyőződhetünk róla: az irány jó!
Publicisztika
Meghalt a birka. Tudom, tudom, megdöglött, elpusztult, kimúlt, de igazából meghalt.
Az elmúlt napokban lapok sokasága számolt be arról az állítólagos hírről, hogy „kínosra sikerült Szabados Ági könyvfesztiválos szereplése”.
Egy 2005-ben írott cikkem részbeni felidézésével illusztrálnám, hogy a női foci körül már akkor is furcsa szemlélet uralkodott.
Márki-Zay Péter pártot alapít? Tegye. Vona Gábor pártot alapít? Tegye. Számos nagyszerű honfitársunk is szervezi a maga kicsi, magasról különösebben nem is látható mozgalmát. Tegyék, köszönet érte.
Most örvendezünk (legalábbis a külminiszter szerint) kellene a félmillió távol-keleti vendégmunkás érkeztén, holott évekig azt sulykolták, hogy a migráció alapjaiban fenyegeti létünket és kultúránkat.
Én tekertem, ő meg jött velem szembe, láthatóan arra várva, hogy majd kitérek. Nem tettem. Az utolsó pillanatban oldalra ugrott, majd rám üvöltött: Nem tudsz kitérni, te köcsög?!
A szuverenitást nem azoktól kell védeni, akik ugyanúgy a nemzet részei, csak épp kellemetlen dolgokat írnak a kormányról.
Orbán Viktor és a magyarság érdeke nem esett egybe, a miniszterelnök pedig nem habozott a saját érdekét minden más elé helyezni, s a felvidéki nemzetrészt Fico karjaiba terelni.
A 70-es évek Magyarországán egyszerűen nem fordulhat elő az, hogy egy munkahelyen vagy bárhol politikusok „aranyköpései”, ócska agitációs szövegek legyenek kirakva! Ez már nem az 50-es évek személyi kultusza…
1654-ben, amikor Daniel Speer, a breslaui (ma Wrocûaw) születésű író és zeneszerző Késmárkról Lőcsére tartva úgy döntött, megmássza a Tátra legmagasabbik csúcsát, a hegyi vezető feladatkörét még a falubeli iskolamester látta el.
Már a lelkiismeretünket is nyugdíjba küldhetjük a felújított muzeális templomainkba, hiszen inkább kell engedelmeskedni az állami-egyházi vezetőknek, mint saját józan lelkiismeretünknek.
„A fiam Angliába ment hentesnek, most már kénytelen voltam letiltani, nem vagyok kíváncsi a kormányellenes kirohanásaira, érted, onnét szitkozódik. Örüljön neki, hogy ott van, vigye az összes hülye haverját, minket meg hagyjanak békén.”
Megérthetjük-e mi egymást, magyarok? Most, hogy újra írhatok ide neked öthetente egy-egy kerti levelet, újra megpróbálom, hátha megértjük egymást. De ahhoz tudnunk kellene, hogy mi az az írás. Miért írunk? Hogyan írunk?
A pártot keserédes eredmény fenyegeti a jövő júniusi európai parlamenti választáson, vagyis hogy a legnagyobb ellenzéki párt marad, de nem tudja növelni mandátumai számát.