Közhírré tétetik! Itt, Közép-Európában jászokkal, svábokkal szabad keveredni, na jó, tótokkal, oláhokkal is egy kicsit, hunokkal, türkökkel abszolút, viszont semmi Afrika, semmi Ausztrália, semmi Amerika! Habár… Az még kérdés tárgya, hogy az Amerikába kitántorgott magyarokkal szabad-e.
A nyugati civilizáció tartóoszlopai repedeznek, mondja a miniszterelnök, kinek oligarchái a repedező tartóoszlopok málló, lehulló törmelékéből is nem keleti színvonalon élhetnek.
A válsághelyzetek fájdalmasan, de legalább világosan megmutatják, hogy mik is a valódi prioritások. Az más kérdés, tanul-e ebből bármit a társadalom és a politika.
Felemelték a tagdíjakat évi 50 ezer forintra. Gondolták, magasabb fizetések, magasabb tagdíjak. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a tagság kapna is érte valamit, legalább egy leértékelt karamellát.
Álommeló! Országjárás közpénzből, zsákfaluról zsákfalura utazgatva körbenézni szerte-e hazát, aztán megírni a feljegyzést a főnöknek, hogy az újabb eredményes megtekintés során mit sikerült begyűjteni, meg becsatornázni – nyami.
A magyar közvélemény legfeljebb a nevét ismerte, leginkább néhány gyalázkodó újságcikkre emlékezve. Pedig vele egy igaz ember távozott, a rendszerváltásnak nevezett időszak egyik koronatanúját vesztettük el.
Most, hogy sorra jelentik be a sokak számára húsba vágó Orbán-csomag részleteit, az ellenzék előtt új lehetőségek nyílnak, ami egyben lépéskényszert is jelent.
Mennyire nagyon kell öltözni? – kérdeztem tréfásan, amikor először mentünk kerti vendégségbe Szentendrére, a domboldal mediterrán villájába, azóta évente.
A háború durván bebizonyította, hogy nem állta ki a valóság próbáját azon orbáni elképzelés, hogy egyszerre lehet a nyugati hatalmakkal és Oroszországgal kiegyensúlyozott kapcsolatokat kiépíteni, a magyar hintapolitika tehát bajba jutott.
Milyen mértékben számítanak kevertnek a Liu testvérek? Az egyik lábuk magyar, a másik kínai? És melyik a magyar, az, amelyikkel először haladtak át a célvonalon?
