A magyar kormány sorosozása valójában a demokrácia egyik legfontosabb alapelvének megkérdőjelezése.
Publicisztika
A kormányt lemeztelenítették, a királyt pedig dugdossák, bújtatják, menekítik, mert sohasem volt még ennyire pőre és meztelen.
Rácz Zsófiának köszönhetően elöntött a nosztalgia.
Orbán Viktor és tanácsadói köre tovább kívánja szélesíteni és mélyíteni a már kialakított, részben rejtve működő hatalmi hálózatot, amely akár egy 2022-es országgyűlési választási vereség esetén is tovább tudna működni.
Világosan látható, hogy kiszorulnak egyértelműen konzervatív, vagyis mérsékelt intézmények, személyek, fórumok, s pozícióba kerülnek szélsőségesek, akik itthon és külföldön is csak egy szekta körében tudnak mozogni. Ebben a folyamatban jelent igazi ugrást a Demeter-cikk.
A kormányfő ízlése most éppen úgy diktálta, hogy a virológusoknak higgyen? Elkezdett kimondottan a járványkezelésre mérni a Századvég? Mindez egyszerre, vagy csupán ezek tetszőleges kombinációja?
Az ország vesztésre áll. Az ellenzéki pártok minden nyilatkozatukat azzal zárják, hogy „minden jobb lesz, mert győzünk. 2022-ben”. Valóban?
Vajon mennyire és miként változtathatja meg a nyelvet is a járvány, amely ugye mennyi mindent megváltoztat?
A múlt heti brüsszeli szexbotrány egy pillanatra fellibbentette a fátylat, amelyre a kereszténydemokrata, konzervatív kormányzat képe van hímezve.
Az elmúlt hónapokban kiderült, hogy Ali baba és a negyven rabló már nem tudja vezetni a magyar államot.
Egy terrorista által elfoglalt repülőgép megrohanásának és visszafoglalásának forgatókönyvét dolgozták ki precíz részletességgel. Zseniálisan primitív terv született.
A mai kormányzat kisebbségi: utoljára a választókorú lakosság egyharmada támogatta. Hazugság tartja hatalmon. Nem volna szabad hozzá kötni az egyházak sorsát.
A brüsszeli botrány szimbolikusan jelzi, hogy eresztékeiben recsegnek-ropognak az orbáni illiberális rendszer erkölcsi tartóoszlopai.
„Reszketve vágynak arra, hogy legalább abba menekülhessenek, hogy a még nagyobb rosszal szemben választottak minket. Erre kell rávenni őket.” Református lelkész az elmúlt napok eseményeiről.
Középkorú, szikár asszony panaszkodik: „Számítottam a pénzre, tüzelő kellene, téli ruhák a gyerekeknek, jól jött volna. Annyian megosztották a Facebookon, reménykedtünk, ha tavaly adtak, miért ne adnának idén is?!” Nem adtak!