Jöjjön hát a fájdalmas vallomás, hadd tárjam a széles nyilvánosság elé a kínzó rettenetet: legalább háromszor Orbán Viktorral álmodtam. Huhh, kimondtam.
Publicisztika
Különösen visszatetsző, amikor egy erőszakos, arrogáns, térfoglaló hatalom képviselője próbálja cinizmusba fojtani az értelmes vitát, egyszerre tolva el magától a felelősséget és az érvelés kényszerét.
A Róma-hű hívek sajnálják, hogy megint elmaradt a világos ítélet a neopogány zöldségekről, az álkeresztény kormányzati hablatyról, a gyűlöletszításról, Orbán istenítéséről.
Valójában a rendőri erőszak fő felelőseinek nevét a mai napig nem tudhatta meg a közvélemény, az áldozatok kártérítését szintén elmismásolták.
Bár barátaik meglepődtek, Bíborka és Taksony tudták: mindketten csak maszkot viselnek a világ felé, de amúgy egymásnak vannak teremtve.
Az állami gondozásban felnőtt nő gyermeke jó eséllyel már halott lenne, ha az pusztán a „rendszeren” múlik.
Valami nem stimmel az érvelésben, mert hiába ígértek többszörös pénzt a SZFE-nek, a hallgatók mégis az utcán vannak.
Idézzük Kölcseyt, a nemzet koszorús költőjét: „a kebel lángérzeményi”. És: „ah, mert omladékidon”. Meg: „de gyakran, ah”. Na meg: „lengvén a honcsillag”. Ennyi idézet elég is lesz egy napra.
Érthető, hogy addig próbálják elkerülni a szigorításokat, ameddig ez lehetséges, de ez mégis meddig lehetséges?
„Na, kisfiam! Nincs több Harry Potter! Te nem leszel az LMBT genderterror újabb áldozata! Helyette itt van apád gyerekkori kedvence, a Tüskevár!”
Mi lehet, illetve mi kell, hogy legyen a kormányváltással szükségszerűen összekapcsolódó rendszerváltás tartalma, kivitelezésének technikája, és milyen személyi következményekkel kell óhatatlanul együtt járnia?
Ha valaki abban reménykedett, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) mellett múlt heti tüntetés eredményes lehet, most újra csalódhatott.
Helyesen méri fel, hová érdemes pozicionálnia magát? Ez ugyanis azt jelentené, hogy hosszú idő óta végre valódi nyomás van a Fideszen, ami nélkül aligha várható változás a magyar politikában.
Az uniós pénzek közvetlen önkormányzati felhasználásáról szóló helyi népszavazások kiírása az ellenzéki vezetésű városokban számos tekintetben érdemi cselekvésnek tűnik.