„Andikám, ha a kipcsak gyógyító úr befejezte a mutatványt, alaposan szellőztessetek ki!”
Publicisztika
A társadalomnál kegyetlenebb, kíméletlenebb, kéjelgőbb, álságosabb, álszentebb mestere nincs a bullyingnak napjainkban.
Nem látom a tömegeket, amik lelkesen sorakoznának fel Parragh László forradalmi ötletei mögé.
Hát ezért sincsenek viták. Ezért sem engedi a Fidesz, hogy az övéi szemtől szembe találkozzanak a túlsó lövészárkok bakáival.
Egymástól félnek pártunk és kormányunk vezetői, és van is rá okuk. Egymást kémlelik, gyűlölik, és egymást fogják elárulni abban a percben, amikor elvész a parlamenti többség. Egészen pontosan: amikor felmerül ennek a lehetősége.
Mindeközben idekint az egyik legélénkebb közéleti vita a miniszterelnök pálinkás megszólalása körül dúl.
Ha a fideszes sajtóban még Donald Trump sem veszíthet a nép akaratából, akkor hogyan is fordulhatna ez elő Orbán Viktorral?
A Republikánus Párt propagandamédiája szüntelenül szocialista fordulattal riogatott, holott a 2020-as realitás az, hogy a nagytőke már a Demokrata Párt oldalán áll. Nehéz elképzelni, hogy ezek az óriásvállalatok ennyire sok pénzt ennyire rossz lóra tegyenek fel.
A házon kívüli programoknak befellegzett, hideg van, és közeledik a karácsony. A várható következmény: tömegjelenetek a kereskedelemben.
Nehezített pályán kell mozognia mostantól a miniszterelnöknek, de tévednek azok, akik a számára kínos eredményből máris 2022-es esélyeinek elszállására következtetnek.
A Fidesz stratégái úgy ítélik meg, nekik egy összegyurcsányozható, azaz együtt, egy listán induló ellenfél volna a leginkább komfortos.
Amerika kioktatása nem azért nevetséges, mert hozzá képest kicsi ország vagyunk, vagy ne lenne bőven bírálnivaló a tengerentúlon, hanem azért, mert nincs miért magas lóról beszélni.
Nemcsak a térbeli kapcsolatai keletiesek a mai rezsimnek, hanem az illiberalizmusa sem originális. Szimpla despotikus rendszer épült fel, pontosabban épült újjá. Megelevenedett az a kádári aranykor, amely valójában sokkal mélyebb gyökerű.
Most múlt halottak napja. Szerte az országban megtaláljuk azon hősök sírjait, akik hazánk szabadságáért áldozták életüket. Sokaknak nem él hozzátartozója, így kötelességünk, hogy legalább ilyenkor hozzuk rendbe a sírt.
Amikor én még amolyan kis-közepes gyermek voltam, és az apukám véletlenül korán jött haza a munkából, akkor általában uzsonnáztunk egyet jóízűen együtt.