Őszintén szólva nem értem Donald Trumpot és Joe Biden-t.
Publicisztika
Tisztelet a hősöknek!
Hogy mi az Index? Hogy milyen az Index?
Minél erősebb, minél elkötelezettebb a Nyugat mellett Amerika, annál erősebb, annál magabiztosabb, annál gazdagabb Európa, és annál előbb vethetjük le az orosz és kínai béklyót, zavarhatjuk el Orbánt és csatlakozhatunk igazán Európához mi, magyarok is.
A mai választás szimbolikusan mutatja meg a nyugati demokráciákat jellemző
kínálati válságot. Vagyis a nagy formátumú politikusok, államférfiak hiányát.
A haza nem lehet ellenzékben. Aki tehát bármit is ellenez itt mostanság, az a hűvös logika folyamodványaképpen nem része a hazának. És még örülhet, hogy nem fogalmaztunk szigorúbban.
Naponta dőlnek meg a koronavírus-járvány magyarországi negatív rekordjai. Ami a kormánypártot illeti, nos, az a helyén van. Kommunikációs csapataik is harcban állnak.
Nem igen akad bárki, aki ma azt vitatná, hogy Magyarországon hiány van olcsó, de korszerű bérlakásokból.
A baldocki sörkatasztrófa sohasem történt meg – a róla szóló Wikipédia-cikket viszont azóta is az egyik legremekebbül kivitelezett kamuoldalként tartja számon az internetes enciklopédia története.
Jöjjön hát a fájdalmas vallomás, hadd tárjam a széles nyilvánosság elé a kínzó rettenetet: legalább háromszor Orbán Viktorral álmodtam. Huhh, kimondtam.
Különösen visszatetsző, amikor egy erőszakos, arrogáns, térfoglaló hatalom képviselője próbálja cinizmusba fojtani az értelmes vitát, egyszerre tolva el magától a felelősséget és az érvelés kényszerét.
A Róma-hű hívek sajnálják, hogy megint elmaradt a világos ítélet a neopogány zöldségekről, az álkeresztény kormányzati hablatyról, a gyűlöletszításról, Orbán istenítéséről.
Valójában a rendőri erőszak fő felelőseinek nevét a mai napig nem tudhatta meg a közvélemény, az áldozatok kártérítését szintén elmismásolták.
Bár barátaik meglepődtek, Bíborka és Taksony tudták: mindketten csak maszkot viselnek a világ felé, de amúgy egymásnak vannak teremtve.