Bikkfanyelv, bükkfanyelv...
Publicisztika
Az Orbán-kormány elmegy a falig, hogy elérje: az Európai Unió úgy ossza a támogatásokat a tagállamoknak, hogy közben eszébe se jusson vizsgálni, az adott ország demokratikusan működik-e, betartja-e a jogállamiság alapvető követelményeit.
„...nagyképűség azt gondolni, hogy minden rajtunk múlik, ugyan, rajtunk annyi múlik, hogy feltesszük-e a maszkot, van belőle elegendő, nem úgy, mint tavasszal, ezer éve, nekem is van egy csomó...”
Karácsony Gergely ígérete megtartásával nagyon sok olyan fővárosi polgár rokonszenvét nyerte el, akik tavaly ősszel nem rá szavaztak. Sőt, nagy lépést tett afelé, hogy Orbán Viktor esélyes kihívójává váljon 2022-ben.
Megmagyarázhatatlan felelőtlenség a koronavírus-járvány idején ellehetetleníteni a legszegényebbekről gondoskodókat.
Szarka Gábor kinevezése első ránézésre valóban olyan abszurd, amit a kommunizmust megmutató szatíráktól szokhattunk meg. De ha ez ennyire egyértelmű, hogy nem láthatják a döntéshozók? Vagy pont az a céljuk, hogy tovább borzolják a kedélyeket?
Nem lehet könnyű Orbán Viktornak lenni: ennyi tehetségtelen, bélpoklos, semmirekellő szolga uraként azt sem tudhatja, hogy épp lehúzzák-e, vagy tényleg annyira hülyék, hogy elhiszik, a fiatalos propagandatévé innovációja a You Tube kulturális közegében valaha is működni fog.
„Nem loptuk mi a napot március óta” – mondta szeretve tisztelt miniszterelnökünk a Kossuth rádióban. A napot talán tényleg nem.
Szóval készüljünk. Mert közeledik a valami. És ha a valami megérkezik (vagy mi, Kárpát-medence lakói érünk oda hozzá), akkor majd.
Azt is mondta a munkatársainak, hogy Gyurcsányt „rá kell égetni az MSZP-re”, hogy együtt pusztuljanak. És ebben is jól számított.
Egy pár hónapos leállásra úgy reagál ez a tizedik éve építgetett aranykor, mintha egy közönséges kártyavár lenne. Ezt ismerte be most Orbán Viktor a „Tényekben”.
Orbán maga temeti el végleg a 2010-ben megszületett centrális erőteret; utoljára 2006-ban vívott ki-ki meccset egymással két, nagyjából hasonló erejű tömb a választásokon. S akkor Orbán vesztett.
Volt olyan helybéli, aki kertelés nélkül kijelentette: „Innen menekülni kell.” Nem csoda. A világból való kiesettség érzése brutálisan mellbevágó.
Hacsak nem varázsol elő azonban valaki hamar a kalapból egy olyan jelöltet, aki magától értetődő módon lesz Orbán Viktor esélyes kihívója, nem is olyan soká eljön majd a pillanat, amikor minden ellenzéki szereplőnek színt kell vallania a kérdésben.
Mi az, hogy itt méltóságteljesen jönnek-mennek, alszanak a mi padjainkon? Mi az, hogy kukoricakeményítő? Karantén van, világjárvány, téged nem engedünk a boltba, ha itt valaki koronás, akkor te biztos az vagy!