Németh Sándor, aki korábban arról beszélt, hogy az egyház és az állam összefonódása átkot hoz a nemzetre, most Orbánt dicsőíti és Semjénnél gazsulál az adóforintokért.
Publicisztika
Az a bizonyos kötcsei sátor is elvékonyodott, mi több, ellaposodott. Hol vannak már a Bod Péter Ákosok, Pálinkás Józsefek vagy Jeszenszky Gézák!
Az a modor, stílus, amellyel a miniszterelnök itthoni és külföldi ellenfeleit kezeli, megmutatja, hol a forrása a kormányközeli sajtó embertelenségének, gyalázkodó hangvételének.
„Sajnos Feri meg van győződve arról, hogy a háttérhatalmak a légkondikon keresztül is manipulálnak...” „Mondjuk a dezodorokról is meg lehet a véleménye, ahogy érzem...”
Ha valakinek hatalmat adott az isten, kocsisnak a lovak, embernek emberek fölött, és nem bír a türelem, tisztesség és empátia erényeivel, a magából kifordult ostor pattogtatóval válik azonossá.
Ami paródia, azt muszáj annak is tekinteni, ellenkező esetben akkora marhák leszünk, hogy a fal adja a másikat.
A parlament díszletként használása az orbáni autokratikus hatalomgyakorlás napi rutinja, most azonban ezzel kapaszkodót, hivatkozási alapot is biztosított az ellenzéki kritikusoknak.
Egymás mellett úsztunk pár hosszon át. Aztán ő végzett, és kiszállt. A sapkáját ott felejtette véletlenül.
A magyar turizmust nem győzheti le a válság! Koncentráljuk erőinket! Legyen jövőre egy időben, egy helyen a Sziget Fesztivál és a Kurultáj!
Nézzük meg, hogy a magyar kormányt milyen teljesítmények bátorították uniós kapcsolataink gyökeres átértékelésére.
Naponta olvassuk, hogy nem térhetünk vissza ugyanoda. Petíciók követelik, hogy mindenki változtasson, gondolja újra, és találja ki, milyen legyen a fényes és biztonságos jövő, lehetőleg azonnal.
Mind többen fogalmazzák meg, hogy vezéregyéniség nélkül nem lehet győzni. Én is ezt tettem e lap hasábjain korábban. Ma már van vezére az ügynek.
A kétharmad elvesztésének leginkább abból a szempontból lenne jelentősége, hogy a kormányoldal nem tudná kénye-kedve szerint megváltoztatni a választások szabályait.
Komoly összeget kínáltak neki, csak menjen el szépen csendben, és „hallgasson”. Dull Szabolcs ezt visszautasította.
Gulyás Mártonnak és Jámbor Andrásnak szótlanul kell tűrnie a megaláztatást, mert ma már egy fehér bőrű baloldali nem mondhatja azt, hogy ahol cigányokat üldöznek, ott ő is cigány.