Nem értek a modern politikai kommunikációhoz, de nekem, mint persze nem célközönségnek, sántít a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre adott kormányzati reakció.
Publicisztika
Megihatunk egy jó kávét a csodás Ferenc tér valamelyik kiülős helyén, hogy a következő percben már az Üllői úton rémüldözzünk az ott érzékelhető koszt és igénytelenséget látva.
Szabad-e különbséget tenni „fontosság szerint” az emberi jogok között? Szabad-e bármelyik megsértésén is ironizálnia egy felelős közéleti embernek?
Figyelj, fiam – mondta a tanárnő –, nézz rám. Én milyen nemű vagyok? Jámbor Laci nézte, nézte, majd megszólalt: – Das.
Vajon mi mindent lehet feláldozni a szakmaiság oltárán? Az identitás és az eredet ugyanis nem lehet aktuálpolitikai trend függvénye.
„Nagyon szívesen lapátolok sittet, ha az, akinek ez dolga lenne, eljön helyettem rendelni az egészségházba.”
Döbbenetes látványt nyújtanak azok a képsorok, amelyeken Varju László országgyűlési képviselőt kidobják az MTVA székházából.
Akkor, amikor meg kell felelni minden egyes átkozott pillanatban, nem lehet életmódot váltani.
Azt is világossá kellene tenni, melyik párt kiket és hogyan akar képviselni.
2018-ban kivágták a rezet a véletlenszerűen vásárolt vörös újborok is, nem csak a hagyományosan megbízhatóbb fehérek.
Egy történet azoknak, akik azt hiszik, hogy büntetlenül elvethetik, megkínozhatják, kizsákmányolhatják a szegényeket.
Pontatlan. A helyes forma: ellenzék nem lehet a hazában.
A kormánypropagandával ellentétben méltatlanul alulfizetettek a tanárok – derítette ki egy friss nemzetközi kutatás.
A CEU száműzésével a kormány a világ elitjébe tartozó magyar értelmiséget zárta ki a saját hazájából.
Barátom kórházi pokoljárása nyomán testközelből láthattam, milyen, amikor valaki kiszolgáltatott, a helyzetéről nem tájékoztatott, szenvedésében magára hagyott emberré válik.