Nem lehet hirtelen, egyszerre megoldani egy egész ország minden problémáját. Lépésenként. Sorról-sorra. Vannak problémák, amiket csak később orvosolunk. Mondjuk, úgy ezer év múlva.
Publicisztika
Ennyit kaptunk: egy fekete-fehér képet színeztek hol ilyenre, hol olyanra, ahogy épp a kontrollálhatatlan járványhelyzet hozta. Mi pedig azt hihettük, urai vagyunk a helyzetnek.
Dr. Afáziáné Muszáj Ilona, az MTA Nyelvtudományi intézetének oszlopos tagja a szakmai szilárdság jelképévé vált kollégái körében, miután a Facebookon kapott fenyegetések dacára sem volt hajlandó anyakönyvezhetővé tenni a kovászka nevet.
Gazdasági válság és megugró munkanélküliség ide, bezuhanó újautó-eladások oda, mégis akad majd másfélezer ember (vagy vállalkozás) Magyarországon, aki vagy ami gond nélkül kiad nyolc és félmilliót egy autóra, ha kap mellé két és fél milliónyi támogatást.
Átalakítja a műemlékvédelem rendszerét, és jelentős lazításokat vezet be az a törvényjavaslat, amelyet a kormány nyújtott be nemrég.
Ide-oda tolódásaim közepette egyre felskiccelhetőbbnek sejtek egy jó kis totalitárius jövőképet.
„Aha! Már előkerült az a nagy gumilabda is, és ott a búvárszemüveg! Te, ezek nyaralni fognak! Pedig hogy mondta a Takácsné, mikor a postán álltunk sorban, hogy idén, tekintettel a járványra, nincs balatonszepezdezés!”
Lassan száz napja nem voltam Székelyföldön, ahol a testvérem és a rokonaim élnek. Most már-már mániákusan nézem a híreket, mikor lazít Románia.
Európa nagyobb városaiban ma félreérthetetlenül látszik, hogy a kultúrharc legújabb hulláma milyen elementáris erővel csap át az Atlanti-óceánon.
„Figyelünk, ám! Amint egy kormánykritikus dudálást hallunk, abban a pillanatban elvesztik békés megemlékezés jellegüket...”
Nem tudok másra gondolni, mint hogy a miniszterelnök sztyeppei romantikáját, a Türk Tanácsnak tett gesztusait valójában az ottani autokratikus, a nyugati típusú, tökéletlen, de azért alapjaiban mégis demokratikus berendezkedéstől eltérő rezsimek iránti szimpátiája táplálja.
Az elmúlt hónapokban meghozott kormányzati döntések jelentős részéről meg kell állapítani, hogy nem feleltek meg a társadalmi igazságosság normájának. Sőt, némelyik szembe ment vele.
Senki sem tudta, honnan jött, ő pedig mintha nem tudta volna, merre tovább. Reggel érkezett, és leült a bánya meddőhányójával szemben az egyik ház kerítésének peremére.
Kinek lett volna jó a világsztár a világsztáron, Erdős Péteren és Kádár Jánoson kívül? A könnyűzene nem olimpiai versenyszám, vb-t sem rendeznek belőle.
A vidéki vonal erősítése, a kiábrándult, de jobb híján még mindig a Fideszre szavazók megszólítása nélkül nem látszik esély a kormány leváltására.