Íme egy minden téren sikeres ember, aki annyira önhitt és kisstílű, hogy képtelen megemészteni, ha nem ő kap egy díjat. Vagy az elnyomott, kallódó géniusz szerepére jelentkezik be?
Publicisztika
Míg Nyugat-Európa egykor török vagy arab, addig mi most távol-keleti és ukrán vendégmunkásokkal próbáljuk – persze nem nagy dobra verve – enyhíteni a munkaerőhiányt.
Az ember egy idő után hajlamos haragudni arra, akivel őszinte volt. Azt gondolja, kiszolgáltatta magát neki, s a rá bízott titokkal a másik biztosan visszaél majd.
A hierarchia alacsonyabb szintjén tanyázók folyamatosan megpróbálják kitalálni, mit várhatnának el tőlük fentebb.
A fogyaszthatóság határait illetően igenis toleránsabbak vagyunk a gyümölcsök frontján.
A diáklány ellen indított, minden aljas eszközt bevető lejárató kampány célja a fiatalok megfélemlítése.
„Szó sem lehet róla. Böjtidő van, ilyenkor nem lopok.”
Szép burkolat a kockakő, szeretem, sajnáltam, amikor sorra felszedették a modernizáció hamis prófétái, és mindent beterített az aszfalt, hogy aztán néhol megrepedezzen és új élet üsse fel a fejét.
Érthetetlen, hogy a kormányzati kommunikációra tízmilliárdokat eltapsoló sajtóközpont miért nem képes a külföldre irányuló segélyprogramok indokoltságát elmagyarázni.
A színház menő dolog. Nem menő viszont, ha „valakik” fentről leszólnak, s kihúzatnak jeleneteket, letiltatnak színészeket, ahogy sajnos erről is hallani történeteket…
A zsíros kenyér az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb étek lehetne, ha mindig jó lenne.
Nemcsak lehetetlen, de helytelen is lenne kitörölni őt a kultúrtörténetből. Nem pusztán géniusz volt, ötszörös géniusz.
Vidéken is elképesztően felverte az árakat az elvileg családsegítő intézkedés.
Ha mindent így folytatunk, vízhiányra, vízkorlátozásra kell készülnünk, kimerülnek a vízbázisok, kevesebb lesz az élelmiszer.
A központi irányvonalra egyenirányított média soha nem lesz annyira izgi, mint szabadabb társa.