Jó, ha tudjuk, bárkiből lehet ellenség. Külső is, belső is. Vadászati idényben bárki célkeresztbe kerülhet.
Publicisztika
Most, amikor már a bőrünkön érezzük a éghajlatváltozás negatív hatásait, jobban kellene ügyelnünk az energia- és benne az áramfogyasztásunkra.
Ellenerő híján ma is újratermelődhet mindaz, amit a legújabb kori magyar történelemben a lényeglátó elmék megláttak és leírtak: a Tiszák és Horthy korának anomáliái.
Ausztráliában évről évre hamarabb kezdődik a nyár, a bozóttüzek pedig pusztítóbbak, mint korábban, és ebben egyértelmű felelőssége van az ausztrál klímapolitikának.
Ha a kézilabdában is a Gothár-ügyhöz mérhető lendülettel fog majd a rendszer átalakításába, elsőként saját magát hozhatja kellemetlen helyzetbe.
Fogalmam sincs, miért épp Gesztesi Károly halála. De itt ülök vasárnap reggel ölemben a laptoppal, és nem tudom magam túltenni rajta.
Már a múlt századelőn létezett a magyarban a felugrálós kifejezés. Ez azt a vendéget jelölte, aki mindig indul, mégsem megy el.
Ha a miniszterelnök terve megvalósul, kettőezer-tizenkilenc az ellenzéknek bevitt kegyelemdöfés éve lett volna.
Fönn ült a Sedlovics Kaska a fán, a hátsó a kerítéshez közel. Csuklott. Szerda volt és nem voltak barátai.
„Páros napokon csak tömény, páratlanokon csak sör vagy bor. Semmi keverés. Ezt hívja a szakirodalom szétválasztó diétának.”
Ha csak egy mód van rá, akkor a reklámok ma is inkább valós tulajdonságokkal igyekeznek érvelni.
Suhanunk elfele. Távolodunk. A legborzasztóbb gondolat, hogy mivé lehettünk volna. Közép-Európa ékköve, a kicsi, de okos ország.
Értéknek tekinteni a becsületet, a tisztességet és ezek szerint cselekedni a politikában is.
Úgy látom, hogy a reklámok eltűnése egyedül a marketingkasztnak fájna.
A reklámozást, a reklámszakmát ismét nemtelen támadás érte.