„Rájöttem, morális válság csak ott van, ahol van morál.”
Publicisztika
Húsz év elteltével indokolt átgondolni, mit jelent hazánk számára a szövetséghez tartozni.
Minden és mindenki elmúlik, így lett kitalálva. Még a hódító Nagy Sándor sem lett végül halhatatlan, pedig szilárd meggyőződése volt, hogy majd úgy alakul.
A „kultúrharcot” provokáló kormánypárt még ott is ellentétet gerjeszt, ahol csaknem teljes a pártok és a polgárok egyetértése, lényegében egyetlen személyt tekintve a nemzeti értékek és érdekek kizárólagos képviselőjének.
Szép, fényes, piros patronos szódásszifont készítek elő. Az is, akár az írógép, a tárgyba öntött múlt. Arról meg egyáltalán nem baj, ha sokat tud az ember. Nemcsak okosabb lesz, több is.
Bayer Zsolt csúnyán lebukott. Immár nem csupán „a Fidesz trágárságfelelőse”, hanem „a Fidesz mutyifelelőse” is megfelelő jelző lehet annak a bizonyos 5-ös párttagkönyv tulajdonosának.
Orbán Viktor itthon nyerésre áll, de Európában nem. S ha május 26-án, az EP-választáson nem jön a felmentő sereg, ez az állapot halálos veszedelem számára.
Különösen fájó, hogy az elmúlt huszonöt–harminc évben épült társasházak alkotói szűk, sötét terekben gondolkodtak.
A hazafiság nem párt kérdése, és Magyarország azoké is, akik nem kapnak a kormánytól bicskanyitogató kedvezményeket.
Mifelénk nem volt szükség a diócskázáshoz sem karácsonyra, sem lakodalmakra, megtették a dolgos hétköznapok közé ékelődő vasárnapok.
Vajon a miniszterelnök szellemi teljesítőképessége változott az utóbbi időkben, vagy csak haszontalan idiótákkal vette körbe magát?
Egy ideig úgy éreztem, hogy a nagyapám olyan titok birtokába avatott bele, ami csak akkor ér valamit, ha világgá kürtölöm.
Mostanában sok jel utal arra, hogy mindent elölről kell kezdeni a természet védelme és az élhető környezet érdekében.
„Ha ilyen szép helyen lettem volna gyerek, ha ott nőttem volna fel, talán nem lett volna belőlem egy sittes csöves.”
Az öregedés minden élő sorsa – nem tagadni kellene, hanem megélni a maga teljességében, hisz megúszni úgysem lehet.