Nem kisebb zuhanás a soroksári Tesco felső polcáról a kiárusított mindenfélék közé esni, mint az Olimposzról az Etna gyomrába. Ha üzletvezető százalékol is le, nem istencsaládon belüli erőszak. Így bukkant rám a félárú Büttner Vulcanus szezonutós csoki mikulások gyűrűjéből.
Publicisztika
Orbánról már Keleten és Nyugaton is tudják, hogy a resztálinizációban érdekelt, a küzdelmet pedig elviszi a végsőkig. A mai magyarok felelőssége lesz, hogy amikor ez a háború véget ér, ne a történelem hulladéktelepén találják a hazájukat Oroszország oldalán.
A miniszterelnök rendszerére az ellenzék nem jelent stratégiai kihívást. Ezt nem megérteni éppúgy hiba volna az érintettektől, mint ebből azt a következtetést levonni, hogy végső soron mindegy, mit csinálnak.
Rákay Philip dőltére Tökmag Jankók lesnek. Úgy szeretne gyáván kihunyni, de nincs mit tenni: meg kell maradnia Herkulesnek.
Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit csinálok! Illetve inkább arra, mosolygok-e, miközben mondom. Vagy inkább arra, mosolygok-e, miközben mondom, hogy én ilyet nem mondtam.
A tényleges hazai születésszám 87 300 lehetett tavaly. Ezek fényében ki-ki eldöntheti, jár-e a kalapemelés ennek a családpolitikának…
Rajongok a CÖF-ért. Imádom őket. A legszórakoztatóbb NER-es alakulat, közéleti tevékenységük egészen egyszerűen hibátlan. És hát nem most is?
Ha elveszik a hadi események áradatában, a Sajtóklubhoz fordul iránymutatásért. Issza a Bencsik-Bayer geopolitikai elemző tandem szavait, együtt mozdul a szovjet éra legnemesebb tudorainak gondolataival.
Minálunk a ne szólj szám, nem fáj fejem évszázados törvénye a túlélés záloga. Mi nem ütjük az orrunkat az elit dolgába. Minekünk addig jó, amíg felettünk döntenek helyettünk. Mi büszkén soha nem voltunk semmilyen párt tagja, minket nem érdekel a közélet. Nem állunk ki egymásért.
Az idősgondozásról már tudjuk, hogy a kormány szerint a családok feladata – a jövőben kiderülhet, hogy a magyar kultúra is hozzájuk tartozik.
A kormányzati taktika (bár undorító) érthető: nem kell belemenni érdemi vitába, aminek kétséges a kimenetele. Egyszerűbb besározni az ellenzőket és az ellenzéket. „Van az a pénz”, amiért polcra lehet tenni a tisztességet, a jóindulatot, a belátást, a mások tiszteletét. Nincs határ.
A DK helyében én nemhogy nem vadásznék más pártok tagjaira, hanem be sem engedném egy ideig a máshonnan kilépetteket. Persze a DK nem így gondolkodik, mert növekedni, gyarapodni akar mindenáron.
Áldebreceniek! – harsogja a közmédia. Nehéz ezek után nem arra gondolni, hogy hamarosan a Hírcsárda bejelenti, innentől kezdve lemond arról, hogy az MTVA-t parodizálja, mert egész egyszerűen nincs értelme versenyezni ezzel a 130 milliárd forintos poéngyárral.
Mint egyszerű magyar állampolgár veszem a bátorságot felhívni jóhiszemű naivak figyelmét, hogy az Orbán-rezsim általuk remélt letűnte után szerintem nem sikerülhet „tiszta lappal” indulnunk.
Mi a közös a dnyiprói polgármesterben, a Nézőpont Intézet elemzőjében és egy orosz sovinisztában?