A demokrácia hullócsillaga

A Kúria intellektuálisan nem nőtt fel a feladatához – nyilatkozta Orbán Viktor, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött arra a bírósági ítéletre reagálva, amely helyben hagyta a Nemzeti Választási Bizottság döntését több mint négyezer – nem a törvényben megszabott feltételeknek megfelelően – beérkezett levélszavazat megsemmisítése ügyében. Orbán szerint „a Kúria ezzel a döntésével elvett egy mandátumot a választóinktól. A Kúria egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba”. A Fidesz Alkotmánybíróságig vitte a kérdést, amely visszautasította a Kúria döntése elleni alkotmányjogi panaszt. Mellőzzük most azt a kérdést, hogy jogosan semmisítette-e meg a választási bizottság az ominózus levélszavazatokat, sőt még azt is, hogy vajon tényleg az összes érvénytelen szavazatot a Fidesz kapta-e, mert ezt a jogorvoslat keretében az erre hivatott bíróságok eldöntötték.

A parlamenti erőviszonyokat egyébiránt nem befolyásolta a döntés: a miniszterelnök állításával szemben nem eredményezett volna a Fidesz számára plusz egy mandátumot az sem, ha érvényesek lettek volna ezek a vitatott levélszavazatok. Az Orbán Viktor által vezetett pártszövetség újabb négy esztendőre kapott nagyon erős felhatalmazást, kétharmados parlamenti többségük birtokában megtehetnek bármit, sőt ennek a bárminek az ellenkezőjét is.

Egy ilyen többség birtokában – minden alap nélkül – nekitámadni a Kúriának nem csupán felesleges ostobaság, hanem – keményebben fogalmazva – alkotmányos bunkóság. Ha az állampolgároknak kutya kötelességük elfogadni és végrehajtani az ügyükben meghozott bírósági ítéleteteket, akkor a végrehajtó hatalom feje, a miniszterelnök is viselkedjék törvénytisztelő állampolgárként, fogadja el a hatalommegosztás demokratikus alapelveit, és nyilatkozataival ne próbálja meg a független igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat megingatni.

„Orbán Viktor most már tényleg mindent megtehet"

Orbán Viktor akár az utódlását is előkészítheti ebben a ciklusban, a kétharmados többség birtokában pedig nekimehet a bíróságok függetlenségének, eltörölheti a közvetlen főpolgármester-választást Budapesten, és aggódhat a független, ellenzéki sajtó is - mondta Török Gábor még a választás utáni héten a Szamizdat Magyar Nemzetnek.

A tanult bírák a Kúrián intellektuálisan nem nőttek fel a feladatukhoz – ízlelgessük még egy kicsit ezt a veretes orbáni szöveget. Vajon intellektuálisan mennyire nőttek fel a törvényalkotói feladathoz azok a honatyák és honanyák, akiket a kormányzó pártok pártlistán juttattak be a Tisztelt Házba? Olcsó poén lenne felemlegetni néhány – intellektuálisnak aligha tekinthető – megbotránkoztató megszólalást, „teljesítményt”.

De ha már a levélszavazatok kapcsán alakult ki a jogvita, érdemes utólag is napirenden tartani a kérdést abból a szempontból, hogy vajon nem sérül-e a törvény előtti egyenlőség, avagy a társadalmi igazságosság, vagy akár az egyenlő bánásmód elve azzal, hogy a határon túl élő kettős állampolgárok levélben szavazhatnak, míg a külhonban élő, külföldön munkát vállaló magyaroknak száz, vagy akár ezer kilométereket kell utazniuk, hogy leadhassák szavazatukat. Ha valami alkotmányos igazságtételért kiált, akkor ez például éppen az a jogkérdés.

A választópolgároknak egy nehezen meghatározható hányada nem akarta a kormányzásra képtelen jelenlegi ellenzéket hatalomba juttatni, ugyanakkor azt se szerette volna, ha a jelenlegi kormány ilyen erős felhatalmazást kap. Éppen azért nem szerették volna ezt, mert várható volt a kormányzati hatalom ellenőrzésére, féken tartására hivatott szervezetek további gyengítése. Voltak, akik az igazságszolgáltatást féltették attól, hogy a függetlenségüket elveszíthetik, hogy az orbáni hatalmi gépezet a bíróságokat is maga alá gyűri. Állítólag ma már egybehangzó a bírósági körökben az a vélekedés, hogy az igazságszolgáltatás, mint az utolsó, eddig teljesen be nem darált hatalmi ág sorsa megpecsételődött. Az, hogy nem minden alap nélküli ez a félelem, jól jelzik a Trócsányi László parlamenti meghallgatásán elhangzottak is, annak ellenére, hogy az igazságügyi miniszter szerint a bírói függetlenség a „demokrácia állócsillaga”.

A meghallgatáson szóba került a közigazgatási felsőbíróság létrehozása is, ami az előző kormányzati ciklusban a Fidesz kétharmadának elvesztése miatt maradt el. Ezen a bírói fórumon dőlnek majd el jogerősen az állampolgárok állami intézményekkel szembeni jogvitái. Itt döntenének például az állami szervek – köztük az MNB, a Közbeszerzési Döntőbizottság, a Médiatanács, a NAV – intézkedéseinek jogszerűségéről, és itt dőlnének el a közérdekű adatok kiadása végett indított perek is, vagyis, hogy mit lehet eltitkolni az állampolgárok elől, és mit nem. De a választási ügyek jogvitáit is ezen a bírói fórumon döntenék el. Vagyis ez az a bíróság, amit az állami befolyásnak a legcsekélyebb gyanúja se árnyékolhat be. (A cikk megszületése óta már az alaptörvény-módosítási javaslatot is benyújtották – a szerk.)

Márpedig ha a független bíróságokat – köztük a Kúriát – intellektuálisan ennyire alábecsülő, semennyire se tisztelő jelenlegi hatalom választ majd ki vezetőt a közigazgatási felsőbíróság élére, előre borítékolható annak az intézmények a látszólagos függetlensége.

Láttuk, milyen botrányokkal tarkított ámokfutást rendezett a bírósági igazgatás élén egy fideszes politikus felesége. Elképesztő történeteket hallottunk a bírósági vezetői kiválasztásokról: botrányos kinevezések mellett érthetetlen döntéseket arról, hogy a vezetői pályázatokat elnyerő bírók érthetetlen okból nem kaphatták meg a – törvényesen őket megillető – vezetői kinevezést. A Fővárosi Törvényszékre – érthetetlen módon – késik a vezetői kinevezés, pedig a pályázat nyertesét az összbírói értekezlet 78 százaléka támogatta. Ugyancsak késnek a szegedi és a pécsi tábla elnökeinek kinevezései is.

A Kúria folyosóin az a hír járja, hogy Darák Péterrel informálisan közölték, hogy a hatalomnak nem tetsző kúriai döntések miatt még ezt a két évet kihúzhatja a testület elnökeként, de arra ne számítson, hogy újra megválasztják. Mindazonáltal senki nem csodálkozna, ha a bírósági igazgatásban tapasztalt sorozatos botrányokat úgynevezett „felfelé buktatással”, az érdemek elismerése mellett egy alkotmánybírói kinevezéssel kezelnék. (Láttunk már korábban is példát a hatalmi arroganciára például az Operaház élére teljesen szabályosan kinevezett vezető esetében, aki azért kényszerült lemondani pályázaton frissen elnyert mandátumáról pár héten belül, mert nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni az őt – kormányfői jóváhagyás nélkül – kinevező minisztert. De ezen a skandalumon könnyedén túllépett annak idején a közvélemény, talán azért, mert „csupán” egy kulturális intézményről volt szó.)

A nemzeti szuverenitásunk kérdése ugyancsak különös megvilágításba került az uniós ügyészség kapcsán kialakított magyar állásfoglalás tükrében. Nem támogatja Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez Trócsányi László igazságügy-miniszter – erről az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságában beszélt újabb kormányzati ciklusa előtti meghallgatásán. A miniszterjelölt leszögezte, hogy a magyar kormány ezt szuverenitási kérdésnek tekinti, ez alapján egy ilyen intézmény létrehozása szembemegy a nemzetek Európájáról szóló állásponttal. Trócsányi felesleges bürokráciának tartja az európai ügyészég létrehozását, hiszen szerinte ma az OLAF és az uniós igazságügyi együttműködést bonyolító Eurojust már biztosítja ezt a funkciót.

Mint ismert, az elmúlt években számos jogos kritika érte Magyarországot az OLAF részéről az uniós források felhasználásának szabálytalan volta, illetve korrupció gyanúja miatt. De azt is láttuk, hogy egy-egy gyanús ügyet feltáró OLAF-jelentés után milyen nyögvenyelősen indított eljárást a honi ügyészség. Ilyen körülmények között erősen visszatetsző, hogy a jelenlegi kormány úgy fél az unióból érkező pénzügyi támogatás felhasználását ellenőrizni jogosult uniós ügyészségtől, mint ördög a tömjénfüsttől.

Néven nevezzük, de kő kövön nem marad

Maffiamódszerekkel alkotja az erkölcstelen jogszabályokat a politikai felvilág.

Mintha nem lenne érdekünk, hogy az uniós közpénzek elköltése is törvényes és átlátható legyen, és ezt akár a hazai bűnüldöző hatóságtól is független ügyészség is vizsgálhassa. Mintha nem merült volna fel az elmúlt években, évtizedekben számos gazdasági bűncselekmény vizsgálatakor az elfogultság, a bűnpártolás gyanúja a hazai bűnüldöző hatóságok tekintetében. A honi gazdasági bűncselekményeket feltáró újságírók kapásból tudnák sorolni az érthetetlenül elhúzódó nyomozásokat, a gyanúsan enyhe vádiratokat és a még meglepőbb ítéleteket, sokszor nyolc-tíz évig is elhúzódó peres eljárás végén. Éppen ezért lenne kifejezetten jótékony hatású a hazai bűnüldözés színvonalára, ha az Európai Ügyészség is bekapcsolódhatna ebbe a munkába. Talán még az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom is erősödhetne.