Aki akar, emlékezhet, mivel is kezdődött az ellenzéki összefogás szétesése, szinte azonnal az akkor nagyon is sikeresnek ítélt előválasztás lezárulta után. Gyurcsány Ferenc egy videóban kifejtette, hogy miniszterelnököt majd a parlament fog választani, amiben a legerősebb frakció a DK-é lesz, a második legnagyobb pedig a Jobbik. Ebből mindenki megérthette, hogy Márki-Zay Péter sorsa a remélt ellenzéki győzelem esetén is kérdéses: ha az akkor szorosan együttműködő Gyurcsány–Jakab páros úgy akarja, valaki másból csinálhat kormányfőt. (Az persze kérdés, hogy mennyire demokratikus az a Demokratikus Koalíció, amelynek vezetője gyakorlatilag egy percig sem tartja magára és pártjára nézve kötelezőnek a demokratikus előválasztás eredményét…)
A választás súlyos kudarcát sokan elemezték már, és persze mindenkinek igaza volt: MZP rengeteget hibázott, a Jobbik tagsága nem volt hajlandó tudomásul venni a DK-val történt összeborulást, az összefogás későn és rosszul reagált a kirobbanó háború tényére. De az sem vitatható, hogy Gyurcsány ominózus kijelentése mintegy jelzés és felhatalmazás volt a DK-soknak, hogy úgy helyi, mint országos szinten csak a saját jelöltjeikre fókuszáljanak, és más pártok jelöltjeinek kampányáért ne sokat erőlködjenek (erről is jelent meg annak idején sokatmondó statisztika). A gyurcsányi mondat ráadásul sok, önmagát baloldalinak tartó választóban is kételyeket ébresztett. Így aztán az összefogás megszűnt igazi összefogásnak lenni már 2021. október közepén. Az eredményt mindenki ismeri.
Hogy minek kellett felidézni mindezt ma? Nos, azért, mert a DK ismét alkalmazni látszik a már bevált receptet. Gyurcsány Ferenc március végén egy vele készült interjúban elégedetlenségét fejezte ki Karácsony Gergely ellenzékiségét illetően, és meglebegtette egy esetleges DK-s jelölt indítását a főpolgármesteri posztért. Április közepén viszont készült egy Medián-felmérés, amely szerint a fővárosiak többsége kedvezően ítéli meg a főpolgármester munkáját: minden tőle telhetőt megtesz (56 százalék) teljesítménye jó vagy nagyon jó (59).
Ráadásul a kutatásban felsorolt politikusok közül a budapesti válaszadók Karácsonyt találták a leginkább rokonszenvesnek (50 százalék), míg Dobrev Klára hasonló értéke csak 38 százalék, akinél így még az előző főpolgármester, Tarlós István is kedveltebb (45). Végül: a fővárosiak kétszer akkora arányban (56 százalék) szavaznák meg Karácsonyt főpolgármesternek, mint egy fideszes jelöltet. Mindezek alapján okkal-joggal nyilatkozhatta azt Karácsony Gergely, hogy bizonyosan indulni fog az önkormányzati választáson, és biztos abban is, hogy a DK be fog állni mögé, mert különben kiderülhet, hogy nem is annyira erős párt, mint az láttatni igyekszik.
Még aznap megérkezett a válasz: Gréczy Zsolt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában figyelmeztette a főpolgármestert, hogy a Fővárosi Közgyűlésben a DK-é a legnagyobb frakció, amely nélkül nem lehet döntéseket elfogadni. Ugye, hogy ismerős a nem is különösebben burkolt fenyegetés: ha Karácsony nem úgy táncol, ahogy a Demokratikus (?) Koalíció fütyül, ellehetetlenítik, és a béna kacsa szerepére kárhoztatják, ami nyilván a választási vereségéhez fog vezetni.
Sokan vélik úgy, hogy Gyurcsány akarva-akaratlan (némelyek szerint nagyon is akarva) Orbán szekerét tolja, csak arra ügyelve, hogy ő maradjon az (ál)ellenzék vezetője. Kétségtelen, hogy az első kétharmad az ő bűne. Azt is nehéz lenne tagadni, hogy ’21 őszén minden korábbinál jobb esély látszott a kormányváltásra, amit – részben legalább – ő és pártja játszott el. Budapest sorsán lemérhetjük majd, igazak-e a sejtések, vagy sem.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
