Aznap, amikor a miniszterelnök reggeli rádióbeszédében bejelentette, hogy Brüsszel megtámadta Magyarországot, az agresszió által sújtott fél le is adta az első lövést a támadóra. Orbán Viktor saját kezűleg írta alá azt a pénteken a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatot, amely kemény üzenetet fogalmaz meg az ellenség felé.
Megállapítja, hogy az EU helyreállítási alapjához kapcsolódó magyar terv elfogadását azért késlelteti az Európai Bizottság, mert nem ért egyet az úgymond a gyermekek védelmében hozott törvénymódosítással. Kemény szavak, ám a miniszterelnök a tárgyalásos megoldásban is bízik, nyitva hagy egy kiskaput a békekötésre. A határozat értelmében ugyanis hajlandóak vagyunk elfogadni a helyreállítási tervből igényelt 2500 milliárd forintos forrást, amennyiben ennek feltételeit az EU is elfogadja. Vagyis a bizottság nem támaszt Magyarországgal szemben olyan feltételt, amelyet más tagállamokkal szemben nem alkalmaznak. Illetve tiszteletben tartják a magyar szülők jogát, hogy a gyermekeik számára a meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak.
A kormánypárti sajtó is úgy értelmezte a szöveget, hogy a kormány feltételekkel hajlandó elfogadni a helyreállítási pénzeket Brüsszeltől. Különös, hogy nem érzékelik a szöveg komikumát. Ha egyébként a rögzített feltételeken múlna, a pénzcsap már ma megnyílik. Az Európai Bizottság ugyanis egyértelművé tette, miért nem hajlandó elfogadni a magyar tervet. A bíróságok függetlenségét garantáló igazságügyi reformot akarnak, illetve a korrupciós ügyek megfelelő kivizsgálását a magyar hatóságoktól. A kormányzati kommunikáció szintjére leásva: nem a magyar óvodásokat akarják nemváltásra kényszeríteni, csupán azt szeretnék, ha nem lopnák el a fideszesek az uniós pénzeket. (A pedofiltörvény ügyében kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett az Európai Bizottság, de az egy másik történet, amely a bürokratikus uniós ügymenet ismert szabályai szerint zajlik.)
Furcsa háború ez, ahol a felek abban sem értenek egyet, hol van a csatamező. Csakhogy nem egyenlő felek küzdelméről van szó, hiszen egyikük végső soron – bár azt mondja, megvan nélküle is – pénzt szeretne kapni a másiktól. Ha nem a nekünk, magyaroknak járó pénzről lenne szó, amelyet a közösségi normákkal szembemenő kormány tesz kockára, jót mulathatnánk azon a botcsinálta hadvezéren, aki ezúttal úgy zsarol, hogy nincs zsarolási pozícióban.
