A Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatójának, Martin József Péternek a SOMA díj átadásán elmondott beszédének szerkesztett változata.
Missziónknak megfelelően immár hatodik alkalommal szervezi és adja át a Transparency International Magyarország a Transparency-SOMA díjat. A magyarországi tényfeltáró újságírást évek óta támogatják külföldi nagykövetségek. Ezúttal jelentős részben Norvégia budapesti nagykövetsége szponzorálta a Transparency-SOMA Díjat, de szeretném megköszönni Svédország és Hollandia nagykövetségének, továbbá mintegy ötven közösségi adományozónak is a hozzájárulást.
A hazai médiaszabadság hosszú évek óta siralmas képet mutat, és nem lett jobb a helyzet 2020-ban sem. Az állami média továbbra is propaganda-üzemmódban működik, és sajnos a tavalyi évben is folytatódott a papíron magántulajdonban lévő, de a kormányt szolgai módon kiszolgáló orgánumok térnyerése. Magyarországon nagyon kevés kivételtől eltekintve az állami és kormányközeli tulajdonlás – éles kontrasztban a nyugati világgal és térségünk számos országával – azt jelenti, hogy az adott médium tartalmait cenzúrázzák, megszűnik az újságírói autonómia, a tények nem számítanak, az értelmezéseket pedig a pártközpont írja. A kormánypárt központja.
„Hol a szabad sajtó működik, a törvényhozás csak képviselője a közvéleménynek” – mondta több mint százötven évvel ezelőtt báró Eötvös József akkori vallás- és közoktatási miniszter. Ma Magyarországon egyre távolabb kerülünk attól, hogy a szabad média betölthesse a sokoldalú informálódást lehetővé tevő funkcióját, és ellenőrizhesse a hatalmon lévőket. Egy sokszínű demokráciában a visszaélések leleplezése el kellene, hogy riassza a potenciális elkövetőket a korrupciótól. Sajnos ma Magyarországon nem ez történik. A feltárt visszásságokat és bűnöket – az esetek túlnyomó többségében – nem követi büntetés.
A jelenlegi magyar valóság következménynélkülisége éles ellentétben áll azzal, hogy hosszú évek óta számos jó cikket kell elbírálnunk a Transparency-SOMA díj zsűrijében. Az idei mezőny, mind a nyomozó munka, mind pedig a megírásmód tekintetében talán a korábbiaknál is erősebb volt. A sajtó megmaradt szabad része tehát teszi a dolgát, nem rajtuk múlik, hogy Magyarországon nem az igazságszolgáltatás, hanem a korrupció teljesít egyre jobban.
A 2020-as esztendőt alapvetően meghatározta a koronavírus-járvány. Az egészségügyi válságkezelés a jelenlegi második hullámban sajnos átláthatatlanul, sokszor kaotikusan zajlik. Sőt, a kormány nemegyszer mintha ürügyként használná a pandémiát, hogy még több közpénzt folyósítson a barátoknak és üzletfeleknek. Az egészségügyi eszközbeszerzések – lélegeztetőgépek, tesztek – esetében ez ugyanúgy megfigyelhető, mint olyan területeken, amelyeknek semmi közük nincs a járvány megállításához és a betegek gyógyításához.
A NER tíz éve alatt megszokhattuk, hogy a korrupció és a klientúra helyzetbe hozása a rendszer részévé vált. Az utóbbi hónapok fejleményei, a pályázat nélkül odaítélt állami milliárdok azt mutatják, hogy a haveri pénzosztás a koronavírus-járvány alatt új sebességbe kapcsolt. És ezzel szoros összefüggésben: a közhatalom birtokosai ismét csavartak egyet a központosítás és az autokrata hatalomgyakorlás srófján. Ilyen körülmények között külön öröm, hogy továbbra is működnek olyan lapok, amelyek függetleníteni tudják magukat a politikai nyomástól. Ezekben a műhelyekben születnek a Transparency-Soma Díj nyertes alkotásai, amelyekért elismerés és tisztelet jár.
Az elismerést megosztva Panyi Szabolcs, a Direkt36, valamint Fabók Bálint és Jandó Zoltán, a G7.hu újságírói vehették át.
