A leghíresebb élő magyar Lajos

A legidősebb honfitársaink még tudják, ki volt Lev Davidovics Bronstein, bolsevik mozgalmi nevén Trockij. A Kádár-érában ki sem ejtették a nevét, azóta pedig – az egész szovjet történelemmel együtt – a feledés homályába süllyedt. Pedig Trockij a hivatásos forradalmár egyik prototípusa. Oroszlánrészt vállalt a Szovjetunió megteremtéséből, elsősorban a Vörös Hadsereg megszervezésével. Nagy népszerűsége miatt Sztálin gyűlölte, és végül 1929-ben száműzték. Külföldön is maradt, ami volt, „igazi bolsevista-leninista”, úgyhogy Sztálin 1940. augusztus 20-án megölette. Trockij mindig hű volt a Párthoz, az eszméhez – az eredeti, lenini eszméhez. Ezért kellett meghalnia.

Simicska Lajos életútja meglepően hasonlít Trockijéhoz. Minden erejével és tehetségével segítette a Fideszt és Orbán Viktort, akihez még fiatalkori barátság fűzte. Mindig lojális volt Orbánhoz és ahhoz az eszméhez, amelyre 1988-ban szövetkeztek: a kommunizmus megdöntéséhez, a nyugatias demokrácia felépítéséhez Magyarországon. Orbán kezdetben nem Simicskára bízta a Fidesz gazdasági ügyeit, hanem egy Varga Tamás nevű emberre, aki rövid időn belül alkalmatlannak bizonyult. Ezután kapta meg Simicska a feladatot. E minőségében az Orbánék által 1994-ben csúfosan elvesztett választás után (7,01 százalék, még a KDNP is többet kapott) – megmentette a Fideszt. A választási csőd gazdasági csődöt vont maga után, de Simicskának sikerült szanálnia a pártot. Ha akkor nem sikerül neki, ma a Fidesz csak egy lábjegyzet a történelemben. Ettől kezdve lett ő „a Lajos”. A Lajos pedig sikeresen megoldotta az 1998-as, a 2006-os és a 2010-es választási kampány finanszírozását.

A Lajos nem volt sem naiv, sem gátlásos. Amikor az MDF-országgyűlés elfogadta a pártok finanszírozásáról szóló törvényt, a Lajos kereken megmondta: ez a korrupció törvénybe iktatása. Így jelölték ki a pályát, így alkották meg a szabályokat – és a Lajos hozta a meccseket, már amennyire a Fidesz gazdasági erején múlt a siker. 2002-ben sem a Lajos veszített, hanem az Orbán. És 2006-ban sem. Politikusok jöttek-mentek, voltak, akik szembefordultak Orbánnal (például Fodor Gábor, Wachsler Tamás stb.), a Lajos mindig lojális volt, megingathatatlanul lojális. Voltak, akiket Orbán nem szeretett meg vagy kiszeretett belőlük, őket lehetőleg csöndben diszkreditálták a Fideszben (például Pokorni Zoltánt, annak idején még Áder Jánost stb.) – ezeket a kínos ügyeket nemritkán a Lajos intézte, konkrétan a sajtón keresztül, mivel a kezében volt a Fidesz-párti média.

2010-ben új világ kezdődött. A kétharmados parlamenti többség azt jelentette, hogy Orbánra nem vonatkoznak a törvények – ha egy törvény gátolja a terveit, átírják, akár napokon belül. Ez a rendszer eleve megkérdőjelezi a nyugatias demokrácia alapjául szolgáló jogbiztonságot, amely szerint nem emberek, hanem törvények uralma alatt élünk. Továbbá Orbán elkezdte szeretni Putyint és a posztszovjet rendszert, a kazah, kirgiz stb. „rokonságot”, kiadta az azeri baltás gyilkost, jóban lett Erdogannal, Kínával, meghirdette a „keleti nyitást”. Aztán elkezdte szidni Brüsszelt, fasírtban lett az USA-val stb. Ennek hatalmas gazdasági leképezése Paks.

A Lajos 2010 után sorozatosan követett el hibákat, stratégiai hibákat. A hazai gazdasági ügyletek az ő kezében összpontosultak. És ő érzéketlen volt a fideszes helyi potentátok kisstílű „projektjeire”. Őt nem érdekelte Jóskapista bivalypocsoládi képviselő „nagy üzlete”, amelyből a derék honatya 5–10 milliót remélt szakítani. A Lajost az érdekelte, hogy a Párt gazdasági háttere biztos lábakon álljon, és az ország épüljön. A képviselők, állami vezetők egyre jobban utálták, mert nem engedte a privát bizniszt.

A második nagy hibája a stílusa volt. Nemcsak a gyűlölt komcsikat meg baloldali újságírókat hajtotta el keresetlen stílusban az „anyjuk keservébe” (copyright by Arany János), hanem a fideszeseket is. Idővel egyre több ellensége lett, a kormánypártban csak „Louis”-nak gúnyolták a háta mögött. És beindult a mószergép.

Harmadik óriási hibája volt, hogy noha a kezében volt a média, nem építette fel a saját szobrát. Lesz…ta a sajtót. Nem zavarta, hogy rossz a sajtója – és végül ez okozta politikai-gazdasági halálát. Mivel ezeréves barátja volt, Orbánnak is meg-megmondta a magáét. És Orbán ezt egyre rosszabbul viselte. A másik fülébe meg azok duruzsoltak, akiket a Lajos már rég magára haragított. Amikor Orbán ráébredt, hogy a Lajos nem támogatja bizonyos terveit (például a belgrádi vasútépítést), akkor betelt a pohár.

A többi már történelem. A Lajos kiborítása (G-nap), kivéreztetése (a sztrádapályázatok, médiamegrendelések visszavonása stb.) és személyének ellehetetlenítése rutinmunka volt a politikában jártas Orbánnak. A Lajos kinyírása a Fidesz-frakció általános helyeslése közepette a Lajos hadseregének (médiájának) leszalámizása (gazdasági és személyi kivéreztetése) után már semmiség volt. A Lajos közéleti pusztulása öröm volt baloldali ellenségeinek és fideszes „barátainak” egyaránt. Utóbbiak sokszorosan jól jártak: jöhetett a félméteres kilátók, a sosem használt biciklipályák, a család által használt vendégházak stb. világa. Aki kapja, marja…

Simicska Lajos alaposan ráfaragott, hogy végtelenül lojális volt Orbán Viktorhoz és őmiatta a Fideszhez. Orbán okos ember – bizonyára most úgy gondolja, hogy az összes Fidesz-oligarcha megtanulta: nem jó ujjat húzni a Főnökkel. Az egyszeri magyar meg elgondolkodhat rajta, mi volt jobb neki: egy Simicska vagy száz Simonka?

A Magyar Hangban megjelent véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/34. számában jelent meg, 2019. augusztus 23-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/34. számban? Itt megnézheti!