Brenner Koloman, a Jobbik országgyűlési képviselője, alelnöke javaslatot tett le le a közvélemény asztalára, mégpedig két részben a Magyar Hang hasábjain. Mint minden választási rendszer, ez is tartalmaz jó és vitatható mozzanatokat. A javaslat vitán felül helyesen bírálja a mostani, betegesen torz rendszert. Az arányosságot segítő javaslatai bizonyára tetszenek a többségnek. Másfelől évtizedes vitát melegít föl a közvetlen elnökválasztás szóba hozatalával – amit a magam részéről nem gondolok olyan fontosnak, hogy emiatt megosztó vita keletkezzék. Harmadik vitapont lesz bizonyára a kétkamarássá alakítás. Ez sem újkeletű ötlet, de ezt is vitathatják majd többen. Kívánatos lenne, ha sikerülne elsöprő többséget állítani a majdan életbe lépő szisztéma mögé.
Érdemben két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik a képviselői létszám. Ezt a javaslat a költségek felől indokolja, ami érthető, de szerintem nem perdöntő. A választókerületi rendszer értelme, hogy minden állampolgár tudhassa, melyik képviselőt juttatta be a Házba ő, illetve a lakhelye. Ma a 106 ilyen mandátum kevés, ráadásul a választókerületi határok értelmetlenek, a Fidesz céljain kívül semmit sem szolgálnak. Több egyéni képviselő az egyes tájak érdekét szolgálná.
Végül a legfontosabb: ma a választójog az egyik fő oka annak, hogy a politika számára a gyermek az utolsó probléma. Holott nemzetünk jövője számára a gyermek a legelső feladat kellene hogy legyen. Ezen kizárólag (!) azzal lehetne segíteni, ha az édesanyák minden egyes gyermekük után, az ő 18 éves koráig, plusz szavazati jogot kapnának. Évtizedes tapasztalatom, hogy ettől mindenki irtózik – első hallásra. Most, hogy újabb választási reform kerül az asztalra, ideje lenne erről össztársadalmi vitát nyitni. Meggyőződésem, hogy ha higgadt érveléssel találkoznak a választók, el fogják fogadni a gyermekek utáni szavazati jogot mint a nemzet jövőjének demokratikus biztosítékát.
Néhány érv mellette:
1. Ma a legnagyobb aránytalanság, hogy a gyermekek egyáltalán nem jelennek meg a törvényhozásban – meg is látszik a kormányok munkáján.
2. Állandóan beszélünk a család fontosságáról – itt az alkalom, hogy valódi politikai súlyt adjunk a családoknak.
3. A női, kiemelten az édesanyai szerep a biológiai jelentőségének megfelelő elismerést kap.
4. Még egyszer az aránytalanságról: ha holnap bevezetnénk, akkor 1760 ezer szavazati jogot osztanánk szét nagyjából 1400 ezer nő között. Ez pontosan arra lenne jó, amire szánjuk: a gyermekek érdekeinek a megfelelő súlyozására a választási ígéretekben és a kormányzati politikában.
Végül emlékeztetek, hogy a gyermekek után járó szavazati jogot nem én találtam ki, erről először a legnagyobb magyar demográfus, Demény Pál írt, ő hozta szóba, immár több, mint negyven éve. Akkori legfőbb érve az volt, hogy a gyermeknevelés költségei elriasztják a felnőtteket a társadalmi reprodukcióhoz szükséges számú gyermek vállalásától, és így lehetne rászorítani az államot a gyermeknevelési költségek és feladatok észszerűen nagyobb támogatására, átvállalására.
A Hang.hu oldalon megjelent vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
