A magyar külügy átment „szolgáltató üzemmódba”

Egészen riasztó hírek érkeznek mostanában arról, hova süllyedt a magyar diplomácia. Konzulok, követségi alkalmazottak taxiztatnak három országon át hazájukban jogerősen elítélt, hivatalos papírokkal nem rendelkező migránsokat (lásd Gruevszki-ügy), egy másik történetben pedig nagyon úgy néz ki, hogy a volt bécsi nagykövet saját nevére vett egy méregdrága luxusautót, hogy a tulajdonképpeni osztrák tulajdonosnak kevesebbet kelljen érte fizetnie. És akkor még nem is beszéltünk a moszkvai magyar nagykövetségen működő schengeni vízumgyárról, ahol a hírek szerint orosz bűnözőknek, prostituáltaknak és még ki tudja, kiknek adtak bebocsátást az Európai Unió területére.

Hat éve, amikor nagy nemzetközi megrökönyödést keltve kiadtuk Azerbajdzsánnak a baltás gyilkost, még azt gondoltam, Ramil Safarov ügye egyszeri súlyos tévedés. Azóta egyre világosabb: nem egy diplomáciai hiba volt az egész, hanem egy új rendszer első lépése. Amióta Szijjártó Péter (és vele futsalos baráti körének megannyi tagja) megérkezett a Bem térre, egyre nyilvánvalóbb, hogy a magyar külügy átment „szolgáltató üzemmódba” – elveket, bevett szokásokat sutba dobva, arccal a pénztár felé, ki tudja, milyen gazdasági érdekek mentén születnek a döntések. Mentségükre szóljon, hogy szóltak: a tárcát is átnevezve immár külgazdasági és külügyminiszterként irányítja a különös ügymenetet. Igaz, nem minden sikerül tökéletesen: miután közpénzmilliárdokat pumpáltak a Magyar Nemzeti Kereskedőházak felállításába, a majd’ tízmilliárdos veszteség után több tucatnyi országban is bezárják azokat.

Soros miatt menekült Gruevszki? Macedóniában ezen csak nevetnek – Magyar Hang

Szkopjéban sokan úgy vélik, a macedón kormány hagyta meglógni a börtönbüntetésre ítélt volt miniszterelnököt.

Ennek a stratégiának a része a letelepedésikötvény-program is, amelyben a magyar államon kívül mindenki jól járt. Legjobban a kideríthetetlen hátterű közvetítőcégek, kötvényenként több tízezer eurónyi busás haszonnal, de a konstrukció kiválóan alkalmas volt nemzetközi pénzmosásra is, valamint bűnözők letelepítésére Magyarországon. Olyan figurák érkeztek, mint például Bassár el-Aszad szíriai elnök egyik legfontosabb pénzembere, de a lista hosszan folytatható. Ma már egyre gyakrabban érkeznek hírek arról, hogy miféle nemzetközi bűnözők kaptak magyar papírokat vagy magyar konzulátuson vízumot.

A fenti történetekkel nem az a legnagyobb probléma, hogy vélhetően néhány körön belüli ember mérhetetlen meggazdagodását is célozzák (miközben az adófizetők állják a cechet), hanem az a hatalmas presztízsveszteség, amelyet eközben elszenved Magyarország és a magyar diplomácia.

Bod Péter Ákos: A magyar állam az embercsempészek versenytársává vált – Magyar Hang

A Három a magyar elnevezésű videószamizdatban nyilatkozik először hosszabban a Századvég-botrány óta a volt jegybankelnök.

Néhány éve osztrák diplomáciai körökben nyílt titok volt, és fogadásokon arról röhögcséltek, a bécsi észak-koreai követség munkatársai milyen pitiáner üzleteléssel egészítik ki a keresetüket. Drága bundákat, luxuscikkeket vásároltak, amelyeket aztán megutaztattak az akkor még az Európai Unión kívül lévő Horvátországba. Kilépéskor visszaigényelték a drága portéka árából az áfát (a Mehrwertsteuerről a magyar bevásárlóturisták is tudnának mesélni), majd visszafelé jövet, kihasználva a diplomata-útlevél adta mentességet, visszavitték az árut az országba. Bécsben nem maradt más feladat, mint visszaváltani a luxusüzletben az érintetlen portékát, értelemszerűen teljes áron.

Nincs mit mosolyogni a trükkön: lassan a magyar nagykövetségekre és konzulátusokra is kikerülhet a hirdetés, hogy jó pénzért fuvarozást, több határon át embercsempészést, áfacsalást és egyéb huncutságokat vállalnak.

Vagy ki tudja, mit, mert még nem derültek ki, és talán nem is fognak sohasem. És közben egyre kevesebben vesznek komolyan – mi leszünk azok, akik ha egyáltalán szóba kerülünk a diplomáciai fogadásokon, harsány hahotázásban tör ki a közönség.

Szegény Magyarország.