A magyar értelmiség és a politikai elemzők már régen meglehetősen szánalmasnak tűnnek a Fidesz kommunikációs stábjának szemében, mivel Orbán Viktor politikáját szinte kivétel nélkül történelmi és erkölcsi szempontból értékelik, és szörnyülködnek rajta. Tényszerű, van mit szörnyülködni mindkét szempontból. Az értelmiségi nyökögés azonban, ahogy a Fideszben ezt látják, nem akadályozza meg Orbánt, hogy sorra nyerje a választásokat, és leuralja az országot. A Menczer-performansz kapcsán, ha lehet, még szembetűnőbb ez a jelenség. A Fidesz valójában hihetetlen jó kommunikációs fegyvert talált Magyar Péterrel szemben, és egyáltalán nem érdeklik az ellenzéki értelmiség erkölcsi aggályai.
Túl a századik Rubiconon
A magyar értelmiséget sokkolta a Menczer-alakítás. Azonnal eljutottunk a 30-as évekig, a fasizmus kezdetéig és a Fidesz legmélyebb erkölcsi mélységeihez, a politikai terror kezdetéig. Hány ilyen mélységben voltunk már az elmúlt 15 évben? Hányszor hittük, hogy ennél már nincs lejjebb? Hányszor gondoltuk, hogy ezt már nem ússzák meg, hogy a történelem ezt nem bocsájtja meg? Hányadik Rubicon is ez már? Az elmúlt közel 20 év tapasztalata azt mutatja a Fidesz vezetőinek, hogy a választási győzelmek szempontjából egyáltalán nem érdekesek az értelmiségi szempontok, szavazótáboruk egyáltalán nem érzékeny ezekre a témákra és értelmezésekre. Őket csak a hatékonyság érdekli, miként lehet győzni. Ez a logika pedig rendkívül hatásosnak bizonyult, és az értelmiség magyarázatai egyre értéktelenebbé és hatástalanabbá, sőt szánalmasabbakká váltak. Sőt, inkább Orbán fantasztikus tehetségét emelték ki. Hányszor láttuk már leírva, hogy no ezt már tényleg nem ússza meg, ezért megbüntetik, értelmetlen kockázatot vállal és így tovább. Majd megdicsőül, és a végén mindig neki lesz igaza, mert bejött a zsarolás és hazárdjáték. Tulajdonképpen mi magunk segítettük hozzá hitetlenségünkkel ahhoz, hogy mára sokan tévedhetetlen zseninek tartsák, ahogy a Fidesz novemberi közleményéből kiderült.
Nem akarom természetesen azt mondani, hogy történelmi léptékben nézve nem az erkölcsi értelmezések fontosabbak, de azt igen, hogy a történelemben a győzteseket ritkán szembesítik ezekkel. Én ezért egy olyan értelmezését ajánlanám a Menczer-alakításnak, amely kizárólag a politikai hasznosság szempontját nézi. Tudom, az értelmiség és politikai elemzők is hajlanak arra, hogy ez már tényleg túlmegy minden határon, és nem is hasznos a Fidesz számára, de aki végigkövette az elmúlt két évtizedet és valamelyest a Trump-kampányt, az a határokat egészen máshol látja. Még nagyon sokat kellene addig gyalogolni.
Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók
Először is szögezzük le, Menczer alakítása előre betanult volt, megtervezett minden mondatában. Valószínűleg Magyar eddigi konfliktusainak pszichológiai elemzése alapján állították össze, és ez csak a nyitány volt. Egy teszt, amit valószínűleg újra pszichológusok elemeznek, keresve a leggyengébb pontokat, majd aztán arra építik a következő előadást.
Az akció jól sikerült, a Fidesz ezúttal egy nagyon jó fegyvert talált Magyarral szemben. Miről is beszélünk az elmúlt egy hétben? A gazdaság állapotáról, a gyerekotthonok állapotáról? Nem arról, hogy két magyar politikus államférfihoz nem méltó módon kakaskodásba keveredett? A Fidesz a kiszivárogtatott hangfelvételek óta visszavette a közbeszédet Magyartól. Menczer csak egy a végtelen számú feláldozható gyalogok vagy helyettes államtitkárok közül, a másik szereplő azonban az ellenzéki érzelmű szavazók nagy reménysége, akinek államférfivá, kormányképes miniszterelnökké kéne válnia. Még az ellenzéki sajtótermékek sem ábrázolták Magyar szerepét különlegesnek, elütőnek, legföljebb erkölcsileg magasabbrendűnek. Akit lerántanak a sárba birkózni, az nem maradhat tiszta. Rá is fröccsen a sárból. Ő is macsó szájkaratés lesz. „Ha a „toxikus maszkulinitásról” egy mindent összefoglaló GIF-et akarnánk csinálni, akkor arra a Menczer-Magyar kommunikációs boxmeccs kiválóan alkalmas lenne.” – írja a Hvg.hu. Vagyis Magyar a részévé vált ennek a sárdobálásnak a médiatérben. Nem megtámadták, nem elszenvedője volt, hanem az egyik alakítója. Ez pedig tökéletes eredmény a Fidesz számára. Őket nem érdekli, mit gondol az ellenzéki értelmiségi, csak az számít, mit gondol a saját tábor és a bizonytalanok, akiknek nincs preferenciája. A Menczer-akció pedig Magyar tekintélyét és a kormányzóképességébe vetett hitet határozottan rombolja a bizonytalanok között. Ők nem úgy látják, hogy szegény Magyart itt megtámadta a Fidesz, hanem egy primitív vitát látnak két szereplővel, ahogy a Hvg bemutatta. Hosszabb távon nem számít, hogy a Magyar-híveket ez szintén nem ingatja meg, mert ők sem tudják eldönteni egyedül a választást. Ahhoz mindkét oldalnak kellenek a középen álló bizonytalanok.
A másik aspektus, hogy az ügy egy helyettes államtitkár szintjére rántja le Magyart. A Fidesz kijelölte Magyar ellenfelét. Az ellenfeled pedig meghatározza, ki vagy. Hiába kér Orbántól vitát, ő csak Menczertől kap, mert az ő szintjén van. Menczer úgy beszélt, mintha Magyar a cimbije lenne. Le kellett rombolnia tekintélye egy részét, mert a tekintély szükséges, hogy valakire rábízzunk egy országot. Mikor merne egy helyettes államtitkár Orbánnal így beszélni? Ők nem egy szinten vannak.
Ez alatt Orbán az ország érdekében dolgozik ott fenn a magasban, Trumppal, Melonival dicsérteti magát, és néha azt mondja, ejnye-bejnye, amit ezek ott lent csinálnak, az nem államférfihoz méltó viselkedés.
Magyar lehet bármilyen profi, ezek a helyzetek nem az ő kontrollja alatt állnak. Nem lehet benne úgy viselkedni, hogy úgy tűnjön, ő magasabb szinten, Orbán szintjén áll. Előbb-utóbb pedig temperamentumát ismerve valami komoly érzelmi örvénybe rántják bele. Ugyanis épp az a gyengéje és ereje is. Őszinte szenvedélyes, ezt szeretik benne, de ennek nagy veszélyei is vannak, amire most rájátszik a Fidesz.
Egy egoista celeb vs. közösségért dolgozó államférfi
Vannak még további komoly előnyei a Menczer-hadműveletnek, aminek előkészítése lehetett a kiszivárogtatott hangfelvétel özön. Magyart egy egoista, önmagával foglalkozó celebbé akarják degradálni. Egyúttal megtalálták nyilvános performanszai ellenszerét is. Nincs többé hőmérővel kórházba látogatás, a gyerekek védelméről való beszéd. Menczer ott lesz minden kilométerkőnél, és az ilyen eddig jól működő kommunikációs esetekből bohózatot csinál, aminek középpontjában nem a nemzet problémái, hanem Magyar problémái lesznek. Minden róla szól, az ő életéről, családjáról, nőügyeiről, nem pedig a közösség megoldandó feladatairól. Ezekben a helyzetekben Magyar egy magányos, „toxikusan maszkulin” személyként és nem egy kormányképes csapattal rendelkező politikusként mutatkozik be, aki képes lenne a magyar jövőt jobbá tenni.
Sajnos a csapat hiánya ezekben a helyzetekben egyre komolyabb probléma lesz. Ha ugyanis lenne ilyen, ki lehetne vonni a tűzvonalból, és valaki mással helyettesíteni egy ideig a frontvonalakon, amíg ő egy Menczer által nem befolyásolható magasabb szintű kommunikációs térben folytathatná a munkát, ami közelebb áll Orbán szintjéhez.
Ez nemcsak hatékonyabb lenne kommunikációsan, de a Fidesz-szavazókon kívül mindenki szívesebben látná Magyart a magányos celeb pozíciója helyett egy nemzetegyesítő párt vezetőjeként. Ha ez a párt nem épül fel, előbb-utóbb Magyar Pétert egy marketing ügynökség vezetőjeként látja majd a szavazók néhány csoportja, ez pedig egyrészt nem igaz, másrészt egyáltalán nem kívánatos fejlemény.
Ebben a helyzetben a közvélemény-kutatási eredmények és felé áradó remény veszélyes rá nézve. Ezek könnyen abba a tévképzetben ringathatják, hogy sérthetetlen, és minden rendben van. A középen állók között azonban szép lassan működhet a Fidesz kommunikációja, ami erodálja Magyar tekintélyét körükben, ami könnyen a választási győzelembe kerülhet.
