Van a Fidesz kommunikációs osztályának az a jó szokása, amit a nagyérdemű csak közvetve érzékel, az újságírói mélcímmel rendelkezők azonban közvetlen áldozatai, miszerint az említett pártleágazódás ontja magából a közleményeket télen-nyáron, hóban, szélben, napsütésben, örökkön örökké, míg a halál el nem választ. Legtöbbször apropója sincs a melldöngető kiáltványoknak azon kívül, hogy az arrafelé már évek óta élesíthetett rabszolgatörvényt felügyelő szoftver piros villogással bejelzett: hahó, eltelt fél nap kommüniké nélkül, mert ezt a tempót és volument talán még négyszáz túlórában sem egyszerű tartani.
Innen indulunk tehát, hogy hétvégén mindenféle komolyabb előzmény nélkül beesett a szocialistákésgyurcsány szétverte, elpusztította, helyét sóval behintette, bezzeg a Fidesz n plusz sokadik e-mail-epizódja, amelyből most épp az derült ki, hogy míg a szocialistákésgyurcsány a megsemmisülés szélére sodorta a magyar falut, addig az Orbán-kormánynak annyira fontos a falusi létközösség, hogy csak na. És itt nem az történt, mint máskor – úgy is, mint a feledés jótékony homálya, vagy másként, lapozzunk –, hanem hogy elősorakoztak a képek, amelyeket az elmúlt hónapok vidékjárásából őrzök, s ha szentimentálisba akarnám áttolni, olyasféle kifejezéseket halmoznék ide, hogy „belefacsarodik a szívem, némán zokogok, és nyilván befelé”, no meg az elmaradhatatlan torokszorulás, de ennél fájóbb a realitás, hogy gyakran azért állok meg a kormányt félrerántva, mert egyszerűen nem hiszek a szememnek. (Még mielőtt: láttam már vidéket, tekintve hogy Budapesten élő vidéki migráns vagyok.)
Egy az ország és egyszer majd összeáll | Magyar Hang
A Fidesz matyó hímzett skanzenbe zárja a vidéket, miközben a Mordor szót vési Budapest falára.
Épül-szépül kontra satufékes valóság, ebben alkotott hatalmasat a Fidesz. A kormány természetesen ad – amúgy a miénkből, a közösből ad, adás alatt tehát a valamenynyiőnk által összegürcölt javak elosztásának módját kell érteni –, a többgyermekes, két dolgozó szülős családok például valóban a hétköznapok anyagi gondjainak könnyebbülését észlelhetik, de itt jön a varázslat, vagy nevezzük nevén: a propaganda, amely az erős, büszke és az ismét rothadó Nyugat sarkára lépő, azt már-már megelőző virtuális Magyarországot kíméletlen hatékonysággal teríti a kiúttalan nyomorban élők tömegeinek is. Minálunk az is jobban él, aki rosszabbul él. Zseniális.
Ám ez csupán az illúziókeltés, a porhintés, sokkalta pusztítóbb a sötét mágia, amelyet rengetegen, rengetegszer és rengetegféleképpen megírtak már, éppen ezért elegendő csak annyi: jelszavaik valának Soros és migráns, és működik. Mi az hogy, nagyon is. Vagy működött eddig, az itt a kérdés.
Orbán és Soros - a kész átverés show | Magyar Hang
Az egyik ötletgazda rántotta le a leplet a tökéletes ellenség, Soros György elleni kampány hátteréről, annak valóságtartamáról. Az általunk megkérdezett szakértő szerint ennek ellenére marad a sorosozás.
Nem értek a modern, végletekig leszálkásított, egy szavakba sűrített politikai kommunikációhoz, de nekem, mint persze nem célközönségnek, sántít a rabszolgatörvény elleni tüntetésekre adott kormányzati reakció. Mutatom, mire gondolok.
Amikor Hollik István kormányszóvivő kiáll saját stábjának kamerája elé, hogy spontán Facebook-videoüzenetben csapjon oda a demonstrálóknak, idézem: „Soros György pénzéből szervezik a tüntetéseket, azért, hogy Magyarországból is bevándorlóországot csináljanak, ezért támadják egész Európában a bevándorlásellenes kormányokat”, és közben nemcsak az ellenzéki pártok, a szakszervezetek is rég nem látott erővel és egységben szervezkednek, a kommunikációs csodagőzhenger döccenni látszik. Úgy bizony: a szakszervezet a sötét ló.
Závecz: 250 ezer támogatót veszített a Fidesz | Magyar Hang
Decemberhez képest három, novemberhez képest pedig már négy százalékpontot csökkent a kormánypárt népszerűsége.
A sztrájkot szervezni kell (micsoda hatalmas felismerés, ugye). Beindul az érdekképviselet, szórólap, gyűlés, elkezdenek erről beszélni, mindenki, egyetértők, támogatók, csöndben, háttérből figyelők, megalkuvók, bátrak, ellenzők, ellenkezők, ez lesz a téma „a gyárban”, az öltözőben, a portán, az ebédlőben, a kantinban, cigizés közben, kávéhoz, buszra várva, kerékpárt tolva, hogy mi van, milyen törvény? Rabszolgatörvény? Mit jelent? Mit akarnak? Ti mit akartok? Hogy lehet ez? És hogy nem lehet?
Mindegy, hogy végül lesz-e munkabeszüntetés, mert a háttérben, a harsány felszín alatt tömegek lettek s lesznek részei a legőszintébb típusú politizálásnak; róluk döntöttek nélkülük, de eszükbe jut, hogy hát hiszen mi volnánk az a sokat emlegetett magyar nép, voltaképp miénk a hatalom. És akkor képzeljük magunk elé Hollik Istvánt, amint valóban jól szabott öltönyében elébük áll, és azt vágja az arcukba: Soros. Hát, izé.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
