A horgász ül hosszú, méla lesben. Bocsánat, ez nem jó, az a vadász, aki vár felajzott nyílra gyors vadat. Közismert, hogy Áder János köztársasági elnök kedveli a horgászatot és a jó fogást, ezért érthető, hogy pecázás közben hallgat, nem akarja elijeszteni a halakat.
Azonban Áder János vagy, ahogy sokan nevezik, a nemzet főhorgásza másodállásban köztársasági elnök, akinek bizonyos helyzetekben meg kellene szólalnia. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem beszédes, hiszen számtalanszor tartott előadást, felfigyelhettünk a vízgazdálkodással vagy az éghajlatváltozással kapcsolatos okos érveire.
Csak példaként: 2018 októberében a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia parlamenti vitájában „Nem a bolygót, önmagunkat kell megmentenünk” címmel sorolta fel államfői megfontolásait, 2019-ben az ENSZ klímacsúcson „Van remény” című felszólalásáról tudósított a sajtó, októberben „Megelőzni a vízválságot” címmel tartott nyitóbeszédet a Budapesti Víz Világtalálkozón. Tavaly júniusban, a nemzeti összetartozás napján tartott beszédet, októberben pedig nyitóelőadást a Kárpát-medencei fenntarthatósági témahéten, decemberben pedig New York-ban az ENSZ vízzel és a természeti katasztrófák csökkentésével foglalkozó tanácskozásán szólalt fel. 2018-ban rendhagyó tanórát tartott néhány gimnázium diákjainak. Szilveszter éjszakáján, miután az óra elüti az éjfélt, a Himnusz után az első szó mindig az övé, az egész nemzethez szólnak intelmei és tanácsai.
Nem is a megszólalásokkal van baj, hanem azzal, amikor hallgatag. Politikusok, tudósok és mások is gyakran teszik szóvá a köztársasági elnök némaságát olyan közügyekben, amelyek a jelenünket és a jövőnket befolyásolják. Legutóbb Szél Bernadett országgyűlési képviselő nehezményezte, hogy Áder János nem tesz semmit a legszegényebb rétegek érdekében, de akkor sem volt szava, amikor a leggazdagabb oligarchák jelentős támogatási összegeket kaptak a járvány idején.
A köztársasági elnök az elfogadott törvényeket aláírás előtt megfontolásra visszaküldheti a Tisztelt Háznak, vagy elküldheti az Alkotmánybírósághoz normakontrollra. Azonban ez ritkán fordul elő, például 2019-ben a másodfokú hivatali eljárás megszüntetéséről szóló törvényt küldte vissza Áder János az állampolgárok fellebbezési jogának megszűnése miatt. Az államfő 2012 májusa óta összesen hat törvényt küldött előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz, ilyen volt a 2018-as vízgazdálkodási törvény, rövid nevén kútfúrási törvény, mert az államfő úgy vélte, hogy az engedély, illetve bejelentés nélküli, 80 méternél nem mélyebb kútfúrás veszélyezteti az ivóvízbázist, és ez sértheti az egészséges környezethez való jogot. A tavaly decemberben elfogadott hulladékgazdálkodási törvénymódosítás is oda került, mert a javaslat elvonja a termelési és ipari hulladékok tulajdonjogát, nem gondoskodik kártalanításról, és a koncessziós társaságok egyoldalú erőfölényt szereznek.
Nem is ezekkel a törvényekkel, jogszabályokkal van baj, hanem azokkal a fajsúlyos ügyekkel, mint az állami földek dobra verése, a paksi atomerőmű bővítése, a CEU elüldözése, a Stop Soros!-törvénycsomag, a civileket ellehetetlenítő törvények vagy a sorozatos alkotmánymódosítások, amelyekben a köztársasági elnök nem talált kivetnivalót, és csont nélkül aláírta azokat. Áder János, aki az Európai Parlamentben a környezetvédelmi bizottság tagja volt, és fontosnak érzi a vízügyi és éghajlati kérdéseket, elődjéhez, Sólyom Lászlóhoz hasonlóan szeretné zöld elnöknek láttatni magát, de mint a felsorolt példák is mutatják, a zöld elnök mítosza már régen szertefoszlott.
Napjainkban az egyetemek alapítványi átalakítása háborítja fel az egyetemi oktatókat, a diákokat és mindenkit, aki felfogja, hogy ez az átalakítás a gyerekeink jövőjét, a globális ökológiai, éghajlati és más változásokhoz történő alkalmazkodást is veszélyezteti. A köztársasági elnök ebben a kérdésben is hallgat. Valóban úgy gondolja Áder János, hogy a vegyszeres, nagyipari mezőgazdaságot támogató, piaci érdekeket képviselő, egyetemi oktatói és tudományos előélettel nem rendelkező üzletemberek szükségesek az agráregyetem élére, akiknek nem fontos az ökológiai gazdálkodás tanítása? Valóban úgy gondolja Áder János, hogy a központból irányított egyenszínházakban előadó egyenszínészek valódi nemzeti kultúrát teremthetnek? Valóban úgy gondolja Áder János, hogy a vidéki értelmiség képzését biztosító tudományegyetemek úgy lesznek eredményesek, ha megfosztják jogaiktól az oktatókat és a diákokat? Elnök úr, szólaljon meg!
