A NER Duracell-nyusziként tevékenykedő bürokrata agyagkatonái, a Han Solóként településeik élére fagyasztott kormánypárti polgármesterek mindig tudnak egy utolsót facsarni a csontszáraz kommunikációs citromon oly módon, hogy abból cukrozott lé folyjon ki savanyú nedv helyett. Ha háború van, égzengés és nyomorúság, ők ebből is kihozzák a maximumot, és tejbetökként vigyorogva gyűjtik be az elinflálódott üres zsebek gratulációit bármely felületen. A képlet olyan egyszerű, mint Németh Szilárd posztjai: ijeszd meg a polgárokat két ravasz kacsintás között, lazíts egy hetet házad szaunakabinjában, majd bújj elő, védd meg őket saját magadtól, és meglátod, málnás vattacukorpuszikat lehelnek az alattvalók glóriád irányába.
Valami hasonló történt Berettyóújfaluban az elmúlt hetekben, amikor is a tekintetes képviselőtestület takarékossági intézkedésekről döntött. Ezekre azért volt szükség, mert Brüsszel szankciós csapatokat vont össze Szentgotthárd határában még osztrák területen, és így lehetetlenítette el többek között a városi hibrid Toyota terepjáró működését, amelyet még a covid második hulláma közepén vásárolt a város a polgármester feneke alá, aki ezzel védte meg a kisváros polgárait a rémisztő járványtól. De a belga főváros „elvette az áramot is” (szó szerinti idézet egy elkapott párbeszédből a helyi autóbusz állomásról), ezért a testület egyhangú szavazataránnyal úgy döntött, hogy a közvilágítás minden nap 22 és 5 óra között szünetelni fog október 15-étől.
Nos, a polgármester által titokban óhajtott óriási felháborodás menetrendszerűen meg is érkezett a mostoha útviszonyai miatt Guinness-rekord várományos bihari kisvárosba. Muraközi István, a város fideszes vezetője drámai Facebook-bejegyzésben jelentette be az elkerülhetetlen, óriási megtakarítást jelentő elsötétítést, természetesen az áporodott brüsszeli szankciókra (amelyet, tudjuk, a főnöke is megszavazott egytől egyig) mutogatva bőszen. Majd miután a poszt megjelent, visszahúzódott a süppedős fotelba, és türelmetlenül várta a kritikus hét leteltét.
A lakossági felháborodás-egyetértés (hihetetlen, de volt ilyen is) elementáris volt. Ki-ki NER-beágyozottsága, a kormánypropaganda iránti fogékonysága, illetve a város seriffje iránt érzett rokon- vagy ellenszenve alapján fejtette ki a véleményét az ügyben, így aztán itt is a „nagyon helyes, jó ez így – rohadjon meg Brüsszel – tuti a polgi utcájában égni fognak a lámpák” vélemény-szentháromság alakult ki.
Aztán elérkezett a végítélet napja, illetve annak alkonyat utáni órái, és minden utca – lőn világosság! (szó szerint) –, ugyanolyan gyenge fényben fürdött, mint a takarékossági döntés előtt, azaz semmi nem változott. Sokan azt hitték, Brüsszel meghátrált, elpusztult, maga Orbán Viktor vetette be sóval a Grand Place helyét, vége a dalnak, jer kebelünkre, Moszkva, egy tányér ingyenborscsot minden józan gondolkodású magyar embernek…
Ám nem ez történt. A város vezetője előbújt bunkeréből, és olyan közleményt adott ki közösségi oldalán, hogy attól minden aggódó anyai szív hálát remegett azonmód Pistánk iránt. A lényeg tulajdonképpen az, hogy virágnyelven megfogalmazva visszavonta a „közvilágítás megszüntetését”. A polgármester Facebook-posztja arról szólt még, hogy idézem: „megvizsgáltuk ennek az intézkedésnek (mármint a közvilágítás megszüntetésének) anyagi, műszaki, jogszabályi hátterét, de ami ennél is fontosabb, tárgyalásokat folytattunk a rendőrkapitányság és a polgárőrség munkatársaival is”. Igen, jól értelmezi a Kedves Olvasó, a testületi döntés után vizsgálták meg az esetleges következményeket az illetékes szervekkel, nem előtte, utána. Mintha az együttlét után vásárolnánk óvszert a drogériában. Ez persze a Nógrádi Tanár Úr szavait csengőhangként használókat nem nagyon zavarja…
Természetesen kilóg a lóláb, hiszen ez csupán egy gyenge magyarázat arra, hogy vissza tudja vonni a takarékossági intézkedést, immáron személyesen, képviselő-testületi döntés nélkül, csupán azért, hogy megmentői dicsfényben lubickoljon, és ehhez hasonló kommentekkel a párnája alatt térjen nyugovóra: „Köszönjük szépen Polgármester úr az örömteli döntést! (…) Nagyon örülök, Isten éltesse jó egészségben, és szeretetben!” Erre mondja az ország józanabbik fele, hogy ügyes! És persze: arcátlan! A másik fele pedig térdre borul, és hálálkodik reflexből.
Olvasna még Szabó Antaltól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/44. számában jelent meg október 28-án.
