Miután elkeresztelte magát a Lehet Más a Politika, nyilvánvaló volt, hogy ezzel a névvel tényleg el kell különbözniük a pártok addigi mezőnyétől, különben az identitáshazugságuk menthetetlenül visszaég rájuk. Mégis eljött a nap, amikor kijelenthetem, hogy nem hazudtak. Igenis lehet más a politika: lehet romlottabb, lehet szennyesebb, lehet aljasabb. Az LMP politikusai tizenkét év alatt szorgalmasan eltanulták a politikai osztály legférgesültebb tagjaitól mindazokat a piszkos trükköket, amelyeket demonstratív gesztusaik kíséretében elutasítani mutatkoztak, hitszegéseik koronája pedig az őket és vállalásukat 2013-ban eláruló, soha senki által nem választott Párbeszédhez való megtérésük lett.
A kárhozat legfrissebb bizonyítéka: a Lehet Más a Politika bejelentette, hogy az ellenzék közös listájára első helyen Ungár Pétert delegálja. A párt, amely gyakorlatilag nem létezik, hisz sem tagsága, sem szavazója nincs, a kormányváltásra és rendszerváltásra készülő ellenzék listájára azért csak felíratja Schmidt Mária nagyfiát, a milliárdos NER-oligarchát.
Naivan azt képzeltem, hogy Fekete-Győr András közös ellenzéki listán való szerepeltetésénél már nincs lejjebb, de akárhogy is, a Momentum legalább egy létező párt, amelynek hús-vér szavazói vannak, és bár Fekete-Győr András finoman szólva sem a szellem arisztokratája, legalább nincsenek milliárdos érdekeltségei az Orbán-rendszerben. Most aztán sikerült ezt minden tekintetben alulmúlni azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy míg Fekete-Győr András egy rosszképességű és kiismerhetetlen szándékú világ nyomorultja, addig a ravasz, gazdag és Orbán Viktor uralmában érdekelt Ungár Péter százszor veszélyesebb politikus nála.
Nem tagadom, hogy az ellenérzésemnek személyes vonatkozása is van. Amikor három éve jelölt voltam a főváros élére, a balliberális sajtó szüntelenül Ungár Péterrel revolverezett – s én ezt a fenntartást már akkor sem éreztem alaptalannak, úgyhogy magánbeszélgetésben fel is szólítottam őt arra, hogy válasszon: a jövőben ellenzéki képviselő vagy NER-oligarcha óhajt-e lenni, mert ez a két funkció összeegyeztethetetlen. Az ellenzéki orgánumok Ungár Péternek és pártjának pár hónapon át tartó támogatását annak megfellebbezhetetlen bizonyítékaként kezelték, hogy fideszes ügynök vagyok, most azonban, amikor ugyanez az Ungár Péter épp vörös szőnyegen vonul fel az ellenzék közös listájára, valahogy nem találom a felháborodott véleményeket.
Sőt: az előválasztáson már az MSZP és a Jobbik is a Fidesz LMP-s oligarchája mellett kampányolt, holott ellenfele Szombathelyen a DK-legenda, Czeglédy Csaba volt. Amikor Ungár Péter egy zöldprogramot támogatott, amikor Budapest autóról emberre való újratervezésének koncepciója mögé állt, még pária volt a balliberális médiaelit szemében, most meg valahogy mindenki a legtermészetesebbnek tekinti, hogy Schmidt Mária NER-úrnő vele közös lakcímen élő, hitvalló ellenzékit játszó fiacskája a Fidesszel szemben indított közös listán befutó helyet kap. Magyarországon mára minden ellenzéki tudomásul vette, hogy Ungár Péter a Kárpát-medence természeti adottsága, mint a Dunántúli-középhegység, és azzal is mindenki megbékélt, hogy az LMP néven közismert, kiürült kagylóhéj az ő politikai befolyásának eszköze.
Nem fér a fejembe, miként volt pofája a Gyurcsány–Jakab-párosnak nemet mondani a miniszterelnök-jelölt hetedik frakciójára, miközben a NER-oligarcha Ungár Péternek saját képviselőcsoportot biztosítanak. Az előválasztáson győztes, feddhetetlen és a Fidesszel szemben kérlelhetetlen Márki-Zay Péter igényét visszautasították, pedig mögötte tényleges szervezet áll, amelyet tényleges választók támogatnak, de parlamenti helyhez segítik azt az Ungár Pétert, akinek a gyümölcsöző fideszes kapcsolatain meg a milliárdos NER-érdekeltségein kívül sem szervezete, sem támogatottsága nincs – amije van: örökbérlete az Országgyűlésbe. Egyáltalán, hogy gondolja Gyurcsány és Jakab: szabad még pártot alapítani, vagy meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a Fidesz meg a KDNP mellett most már mindörökre ez a hat párt lesz az országgyűlési képviselet?
Márki-Zay Péter lemondott a saját frakcióról, amikor azt tapasztalta, hogy a pártok féltékenysége és sovinizmusa már a választási győzelmet veszélyezteti – mostantól azonban erőt kell mutatnia, és ennek a nulladik számú próbája az, hogy engedi-e az LMP-t listás pozíciókhoz jutni, miközben képviselői két befutó egyéni hely megszerzésével így is épp két fővel lesznek többen, mint amennyit a maguk erejéből valaha is megszereztek volna. Az alapján, hogy Márki-Zay Péter az országgyűlési küszöb környékén billegő Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak mindössze egyetlen befutó listás helyet kínált fel a visszalépés fejében, a zéró százalékos LMP még egy pofonnal is túl lenne fizetve.
Érdemes felismerni, hogy a remélt korszakváltás szimbolikus aktusa volna, ha az Orbán Ráhel esküvőjén önfeledten bulizó Ungár Péter nem jutna mandátumhoz a következő Országgyűlésben. Milliárdos médiatulajdonosként és az Orbán-rendszer ellenzékbe ékelt klienseként máris nagyobb a befolyása, mint amit egy demokrácia elvisel. Jelenléte az O1G-listán minden más ott szereplő jelölt ellenzékiségét beárazza.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/3. számában jelent meg, január 14-én.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
