Hírét vettük, hogy megalakult az Európai Parlament úgynevezett Pegasus-bizottsága. Azt ígéri a szóban forgó vizsgálóbizottság, hogy „kő kövön nem marad”, mert a rendelkezésükre álló 12 hónap alatt minden részletes körülményt feltárnak.
Az alapvető és gyakran hangoztatott cél az, hogy ezzel a kiberfegyverrel független újságírók, ellenzéki politikusok, vezető üzletemberek, ügyvédek, stb. megfigyelését lehetetlenné tegyék, egyszerűbben szólva megtiltsák az alkalmazását. Szomorúan állapítottam meg ebből azt, hogy azokban a civilizációkban, ahol a jog előtti egyenlőségről papolnak, mégsem vagyunk egyenlők. Egy lakatos, netán egy középiskolai tanár vagy bolti eladó esetében azt csinálnak a kiberfegyverként emlegetett Pegasus-szoftverrel, amit akarnak, a kiemelt és említett kategóriák azonban védettek. Már indulásnál ez a megkülönböztetés felháborító.
Csak ismételni tudom önmagam, miszerint ha az emberi agy kitalál és megvalósításra alkalmassá tesz valami olyan eszközt és módszert, amelyet a titkosszolgálati felderítő munkában alkalmazni lehet, azt a titkosszolgálati munkában egészen biztosan alkalmazni is fogják. Persze titokban teszik, mint általában mindent, ami erre a munkára jellemző. Nem egészen idevaló példa, de annak idején az atombombát is kitalálták, ki is próbálták, és attól kezdve az atomfegyver bevetése háborús konfliktusok esetében már számtalanszor fenyegető tényezőként jelentkezett. Legutóbb mintha éppen Putyin lengette volna meg a taktikai atomfegyver bevetésének a lehetőségét, pedig nemzetközi egyezmények szerint ez is állítólag tiltva van.
Amikor még a diktatúra idején titkosszolgálati munkával aktívan foglalkoztam, több esetben előfordult, hogy beszervezett mindenféle hálózati személyeket vetettünk be az ellenérdekelt fél diplomatái, vezető üzletemberei, netán külföldi újságírók stb. megfigyelésére. Állítom azt, hogy például egy jól kiképzett, gyakorlott örömlány több és sokkal értékesebb és akár kompromittálóbb információt szolgáltatott a célszemélyről, mint a most elhíresült Pegasus-szoftver. Miért lehetett ez így? Azért, mert a beszervezett hálózati személyek jelentették a titkosszolgálati munkában az emberi tényezőt, amely nem csupán dokumentálta, regisztrálta a tapasztalt, földerített történteket, hanem azokat befolyásolni is képes volt a szándékainknak megfelelően. Mit gondolnak, hogy a felsorolt, különösen védett kategóriába sorolt emberek mellé mostanság nem vetnek be prostituáltakat, akik a titkosszolgálatok külső kapcsolatai, együttműködői? Ezt a vonatkozó törvény is lehetővé teszi. Csak ezek az intézkedések általában nem buknak ki, nem dekonspirálódnak, mint történt a Pegasus-módszerrel.
Miért nem veri az asztalt senki a bevallottan százszámra alkalmazott hagyományos lehallgatások ellen? Pontosan úgy felszínre hoznak kényes és magántermészetű anyagokat, mint a Pegasus, csak kevésbé korszerű módszerrel. Amikor egy remek operatív feldolgozó csoportot vezettem, voltak olyan bizalmas nyomozásaink, amelyben a lehallgató technikákat többszörösen alkalmaztuk. Nagyon gyakran fordult elő, hogy ilyenkor, ahogy mi mondtuk, beszélgető partnerként „beesett” egy olyan személy, aki akkoriban nagy embernek számított, mondhatni védett személy volt, és például telefonon felhívta a célszemélyünket, aki éppen szoros ellenőrzés alatt állt. Persze ezt az anyagot mi nem kaphattuk meg. Viszont nekem mint a feldolgozó munka irányítójának a további miheztartás végett tudnom kellett róla. Ezért átrendeltek a BM III. főcsoportfőnök – miniszterhelyettes – titkárságára, és elém tették az anyagot, amit elolvashattam, jegyzetet nem készíthettem, csak tudnom kellett a történtekről a további munka szervezése során. Olvastam olyan telefon-lehallgatási anyagot, amelyben egy bécsi cionista vezető az akkori magyar miniszterelnököt – a minisztertanács elnökét – hívta telefonon. Más alkalommal magyar tábornok beszélgetését voltunk kénytelenek hallgatni, aki felhívta az ellenőrzés alatt álló célszemélyünket. Az eseteket még sorolhatnám. Pedig akkor még nem volt Pegasus, csak hagyományos telefon-lehallgatás, amit mi hivatalosan 3/a rendszabályként emlegettünk. Ezekből soha semmi probléma nem lett, mert ezek az intézkedések konspiráltan lettek végrehajtva.
Erős a gyanúm, hogy a mostani balhéban is az a lényeg, kiket hallgattak le, figyeltek meg, és kevésbé az, hogy mi hangzott el, mi történt. Talán abban a reményben történik mindez, hogy némileg át lehessen rajzolni az európai politikusi térképet. Néhányat lehetetlenné lehessen tenni, míg másokat e kényszer hatása alatt be lehessen állítani a sorba és felhasználni.
A hírek szerint ez a bizonyos EU-bizottság 12 hónapig fog vizsgálódni. Olyan érzésem van, hogy a gyengécske szakértelmük miatt nem sokra fognak jutni a tények, főleg a lényeg feltárásában. Abban viszont biztos vagyok, hogy Pegasus van és lesz, egészen addig, amíg valami még korszerűbb eljárás le nem szorítja a titkosszolgálati hadakozások terepasztaláról.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
