Finn nők ezrei töltenek fel bulizós videókat szolidaritásuk kifejezéséül Sanna Marin miniszterelnök asszony iránt, akit politikai ellenfelei azzal próbálnak lejáratni, hogy táncol meg bulizik. Nem Afganisztánban és nem Magyarországon történik ez, hanem a genderalapú megközelítés meg a politikai korrektség minden és bármi iránt toleráns mintaállamában: Finnországban. Forradalom és ellenforradalom osztozik a világvégén. A forradalom megkérdőjelezi a nemi szerepeket, a természet és a kultúra által formált identifikációs alapokat – az ellenforradalom eltörli 1968 örökségét, a szexuális szabadságot, az öntudat szabadságának uralmát, az individuum szentségét.
Orbán Viktor kurzusának nyelvét és gondolkodását nem a semmiből építette fel: létező európai és amerikai kulturális trendeket követett. Magyarország nem diktál semmit – viszont itt lett kipróbálva először mainstream politikaként az a szélsőjobboldali populizmus, amelyet a nyugati demokráciák évtizedeken át sikerrel tartottak karanténban az elitek és a társadalmak megvetésétől övezve. Ami Spanyolország volt a Wehrmachtnak a harmincas évek második felében, az ma Magyarország a trollkurzusnak – s minden jel arra utal, hogy Donald Trump elnöksége nem kivétel volt, hanem a szabály kezdete. Az utóbbi években Európában is egyre nagyobb teret nyert az a személyeskedő és képmutató szélsőjobboldali trollpolitika, ami a közbeszédet a bulvárra meg a bullyingra tereli, minden konszenzust felmond, a közérdeket önmaga hasznával rutinszerűen összemossa, politikai ellenlábasait pedig erkölcsileg alávaló, romlott és elfajzott gazembereknek bélyegzi. Legtöbbször nem is alaptalanul – és ezen az sem változtat, hogy maga sem különb.
Ma Finnországban nem pusztán egy miniszterelnököt támadnak, hanem valamennyi politizáló, közhivatalra pályázó nőt, amikor kétségbe vonják a kormányfő méltóságát, vezetői képességét, emberi és házastársi becsületét, csak mert úgy bulikázik, ahogy sok száz millió másik nő. Az, hogy ez a huszonegyedik századi Finnországban belpolitikai botrány, azt jelzi, hogy a korszellem hanyatlása a politikai kultúrát és a jóléti társadalmak lakóit is magával ragadja a mélybe.
Az ügy legnyomorúságosabb pillanata pedig az volt, amikor Sanna Marin engedelmesen elvégeztette magán a rivális politikusok által követelt drogtesztet, és annak negatív eredményét megigazult arccal körbehordozta. Önmagát sikeresen tisztázta ezzel a nemtelen vádak alól, ugyanakkor megteremtett egy nagyon rossz precedenst. Bemondásos alapon, bármilyen bűncselekmény gyanúja nélkül arra kényszeríteni akárkit, hogy szenzitív egészségügyi adatot hozzon nyilvánosságra: ez az igazi botrány. A XX. században a balliberális kurzus még világszerte azért küzdött, hogy se az államnak, se a nyilvánosságnak ne legyen semmi keresnivalója állampolgárok hálószobájában, nők méhében, vérében, DNS-ében. Most ugyanennek a kurzusnak a magatartása az irányba mutat, hogy ha a jobboldali trollok kellő erővel követelik az egyéntől, hogy lemondjon a szabadságjogairól, akkor ezt meg is kelljen tennie.
Az elvi kérdésen túlmenően ez két szempontból is riasztó. Egyrészt: ki szegődik majd politikusnak, ha az elit vagy a tömeg akármikor ilyen megalázó bizonyítási eljárást követelhet ki tőle? Másrészt: hogy áll majd ellen ezek után egy dolgozó nő, ha a főnöke csakis rá tartozó adatot próbál kikényszeríteni belőle? Hisz a miniszterelnöknő is megtette – akinek nincs rejtegetnivalója, az nem titkolózik. Az a tény, hogy egy orvosi leletnél nem létezik személyesebb adat, az a tény, hogy ahhoz aztán végképp semmi köze a nyilvánosságnak, egyre kevesebbeket zavar.
A nyugati civilizációt széltében-hosszában gránitba kell önteni, és következetesen érvényesíteni kell a privát szféra sérthetetlenségét – ezzel kapcsolatban nem lehet helye zsarolásnak vagy alkunak, s ebből az elvi státuszból hátrálni egyetlen lépést sem szabad. Magyarországon, ahol a kormány épp Európa legmagasabb gázárát számlázza ki, ahol jelenleg az iskolák meg az otthonok fűtése okoz nehézséget, és ahol Borkai Zsoltot az adriai szextúrája után a győriek polgármesternek választották, a finn kormányfő botránya jelentéktelen ügynek tűnik – csakhogy nagyobb veszélyt jelent, mint ami egy sárga csekk befizetésével eloszlatható: a nyugati emberiség szabadságát fenyegeti.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/36. számában jelent meg szeptember 2-án.
