Nincs olyan, hogy kiragadott mondat – a minap mondta ezt egy pécsi fórumán Lázár János, talán nem is sejtve, hogy milyen kellemetlenséget okoz ezzel minisztertársának, Szalay-Bobrovniczky Kristófnak. Magyar Péter Tisza-elnök és pártjának szakértője, Ruszin-Szendi Romulusz nyilvánosságra hozott csütörtök reggel egy 2023-as hangfelvételt, amin mintegy egy percben – ha úgy vesszük, kiragadott mondatokban – a honvédelmi miniszter arról beszél, hogy „az ötödik Orbán-kormány eldöntötte, hogy egy valóban ütőképes, harcképes magyar haderőt építünk fel. Ez azt jelenti, hogy szakítunk az eddigi béketevékenységeinkkel. Ismerjük ezeket, de főleg egy folyamat eredményeképpen szakítunk a békementalitással. Természetes volt az a folyamat, amit a nyilvánosságban fiatalításként ismertünk meg, egyszerűen ez a legegyszerűbb módja, hogy ezt megváltoztassuk. Szakítsunk a békementalitással, és átálljunk a háború felé vezető út nulladik fázisára.”
A tiszások úgy harangozták be a szél által az „ablakukon befújt” bizonyítékot, hogy ez az Orbán-kormány őszödi beszéde lenne, ami valamelyest túlzás. Gyurcsány Ferenc valamikori szociálliberális miniszterelnök 2006-os mondatainak nem kellett felvezetés, azoknak olyan erejük volt, hogy a vasárnap délutáni publikálással is nagy karriert tudtak befutni. Magyarék őszödözése alighanem egyfajta válaszreakció arra, ahogy a kormánypárti nyilvánosság kezelte Kollár Kinga tiszás EP- és fővárosi közgyűlési képviselő értékelését az uniós források visszatartásáról. Amolyan politikai „adj király katonát” játék most ez a Tisza részéről. „Őszödöztök? Tessék, mi is tudunk olyat! Nektek is van egy rosszul hangzó beszédétek a mi emberünktől, tessék, nekünk is van egy a tiétekről!” A híresen jól öregedő mondatairól ismert Gulyás Gergely mindenesetre lepkefingnak titulálta a hangfelvételt – nem részletezve, hogy a szóban forgó szellentés lufipukkadásakor, vagy kémcsőben előállítva keletkezett – ami nem igaz, ahogy az őszödi is nyilvánvalóan túlzó jelző. Inkább hasonlít a mostani helyzet arra, amit Altusz Kristóf 2018-ban állított elő. A korábbi államtitkár máltai nagykövetként azt mondta, hogy Magyarország befogadott 1300 menekültet és ez pár napra teljesen a feje tetejére állította az akkor agysorvasztó migránsellenességtől harsogó kormánypropagandát.
Csakhogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf nem egy szigetország nagykövete, vagy egy párhónapos párt EP-képviselője, hanem az Orbán-kormány hadügyminisztere, aki alig egy évvel azt követően mondta most kibukott, „nulladik fázisos háborús” szavait, hogy a Fidesz a gügyögésig fokozott békementalitással, minden korábbinál több szavazatot begyűjtve kétharmados győzelmet aratott a 2022-es országgyűlési választáson. Ebben pedig oroszlánrésze volt néhány, kontextusából kiragadott mondatnak: Márki-Zay Péter, az összeállt hat- (és nem hét!) párti ellenzék miniszterelnök-jelöltje beszélt arról, hogy győzelme és a NATO kérése esetén akár fegyveres segítséget is nyújtana Magyarország az Oroszország által megtámadott Ukrajnának. Ez lett az úgynevezett „háborúpártiság” esszenciája, ami a közpénznyilvánosságnak köszönhetően kiforgatva, eltúlozva, mémesítve, felerősítve, de eljutott minden szegénysorra és zsákfaluba is és kisebb megszakításokkal, de erről szólnak a mindennapjaink azóta is. A 2024-es EP-választás tétjének azt tette a Fidesz, hogy vagy leszavaz rájuk az ország nagy többsége, vagy elpusztulunk egy belsővérzéses nukleáris holokausztban. Még az ország büdzséjét is békeköltségvetésként, vagy egyenesen „háborúellenesként” aposztrofálták kormánypárti oldalról. Vagyis a politikai kommunikáció perspektívából nézve elég vérszegény az a cáfolat, hogy Szalay-Bobrovniczky pusztán csak arról beszélt, hogy ő pusztán „egy Magyarország fegyveres védelmére kész és alkalmas hadsereget építek! Mert a békéhez erő kell”.
Még úgy is erőtlen szavak ezek, hogy teljesen világos, ez a tágabb kontextusa, értelme és mondanivalója annak, amiről a miniszter beszél és ezt is fogja most harsogni a komplett közpénznyilvánosság. Csak hát itt is van egy kollári, vagy ha úgy tetszik altuszi félmondat, ami a 2023-as elhangzás, és a miniszter elfoglalt hatalmi pozícióján túl ad még egy extra tétet a kiszivárgott mondatnak: hogy ezt a folyamatot a nyilvánosságban fiatalításként kell tálalni. Márpedig ha valaminek más nevet kell adni, amikor nem zárt körben, magunk között beszélünk róla, akkor következésképp arra a valamire nem vagyunk büszkék, el akarjuk titkolni. És amikor a kormány legfőbb és leghatékonyabb tevékenysége a kommunikációs szőnyegbombázás, akkor ezek a mondatok nagyon vissza tudnak ütni. Lázár Jánosnak amúgy erre is volt egy remek szólása: „egy politikusnak nagy a felelőssége abban, hogy mit mond”. Hát, ezzel se segített minisztertársán, akinek most majd igenis meg kell magyaráznia ezt-azt.
Például, hogy az ötödiket megelőző Orbán-kormányokat és azok honvédelmi minisztereit milyen felelősség terheli azért, hogy Szalay-Bobrovniczkynek ilyen radikális leépítésre kellett elszánnia magát 2023-ban? És ugyan harcászati síkon, politikailag, de még nyelvészetileg is meglehetősen nehezen értelmezhető az a kifejezés, hogy „átállni a háború felé vezető út nulladik fázisára”, de a háborúkat, azokat valakik ellen szokták vívni a hadseregek. Kik ezek a valakik? Oroszország? Akiknek a titkosszolgálata minden jel szerint ott piknikezik a Bem tér szerverszobáiban? Ukrajna? Akinek az uniós csatlakozását 2022-ben szorgalmazta Szijjártó Péter? Netán a Balkán felé kell átállni a nulladik fázisra, ahol magyar katonákra támadtak a magyar kormány politikai puszipajtásának feldühödött hívei? És persze, mondja el, hogy milyen párti honvédelmi miniszter az, aki zárt körben a katonáknak arról beszél, hogy „szakítani kell a békementalitással”, a nagy nyilvánosságnak ugyanakkor pedig úgy fogalmaz, hogy „mindenki háborúra készül, kivéve minket, magyarokat”? Persze az se lenne rossz, ha Orbán Viktor felelne erre, de hát újabban ő is titokban, zárt körben szokott beszélni, mint a békementalitással szakítani kívánó minisztere.
