Több Balaton, kevesebb Adria! – adta ki a jelszót a miniszterelnök. Nagy kár, hogy ezen szlogen puffogtatásán kívül a kormány nem tesz semmit, hogy a Balaton elérhetővé váljék a magyar emberek számára.
A külföldi turisták eltűnésével vált egyértelművé, hogy a kormány idegenforgalmi fejlesztései elsősorban a globális tömegturizmus kiszolgálását célozták. Ez a koncepció a magyar kis- és középvállalkozók támogatása helyett saját oligarcháiknak kedvezett, zsebükbe vándoroltak a milliárdos állami támogatások. Az eredmény ismert és jól látható: 5 csillagos szállodák nőttek ki a földből, újabb balatoni partszakaszokat betonoztak le. Mindeközben a magyarok, ha módjukban áll, inkább a horvát vagy távolabbi tengerpartokra mennek, a többség pedig el sem jut nyaralni, mert nem telik rá.
A válság nagy veszteségeket okozott, de esélyt is kínált, hogy a magyar idegenforgalom fejlesztését teljesen új irányba fordíthassuk.
Válságálló és ökológiai szempontból is fenntarthatóbb turizmus a magyar emberek életminőségét is javítaná. Az irányváltás csupán kormányzati akarat kérdése. Mind a Balatonnak, mind az idelátogató turistáknak az lenne az érdeke, hogy a természetközeli élményeket kínáló ökoturizmus és a belföldi turizmus fejlesztése legyen a fő irány. Garancsi és Mészáros szállodái helyett a milliárdos támogatásokat arra is fordíthatná a kormány, hogy minden magyar család eljuthasson évente 2 hétre nyaralni belföldön. Így a magyarok itthon költenék el pénzüket, a szociális üdültetésre fordított összegek pedig a magyar vállalkozókat gazdagítanák.
Ha a Balaton a magyar tenger, akkor a magyar embereknek ugyanolyan joguk van lejutni a partjára ingyen, ahogyan a legtöbb tengerrel rendelkező ország polgárainak a tengerpartra. Ezért követeljük, hogy az állam ne véreztesse ki az önkormányzatokat, hogy azok legyenek képesek fenntartani a szabadstrandokat. Virágzó belföldi turizmus gazdaságilag instabil önkormányzatokkal nem valósítható meg.
Ma talán nem tudjuk meggátolni, hogy a Balaton partját és kulturális értékeit is magánzsebekbe gyömöszöljék, de fel tudunk lépni, fel tudunk szólalni mindezek ellen – ahogy tettük azt a Hajógyári-szigeten vagy Tatán, és ahogy tenni fogjuk 2022-ben, amikor közösen dönthetünk arról, hogy a Balaton tényleg mindenkié legyen-e.
A Balaton környezeti, ökológiai adottságai, kulturális kincsei nemzetünk elidegeníthetetlen részeit képezik. Nem érthetünk egyet olyan törekvésekkel, amelyek ennek az egységnek a megbontására, kisajátítására, elidegenítésére törnének. A tó ökológiai állapotának megóvása kiemelt közös felelősségünk. A Balatont úgy kell megőrizni, hogy unokáink is tudják élvezni adottságát, tudják csodálni szépségét. A tó legfőbb vonzerejét természeti adottságai jelentik. Ez egyben korlátokat is szab az emberi beavatkozásoknak. A tó és a Balaton-régió ökoszisztémájának megzavarása visszafordíthatatlan károkat eredményezhet.
Látványos és káros beavatkozás, hogy a kormány kívánságára a tó vízszintjét folyamatosan mesterségesen és természetellenesen magas szinten tartják – leginkább a jachtok érdekében. Ez, különösen a természetes vízszintingadozás hiányában a tó ökoszisztémájának leromlásához, a nádállomány pusztulásához vezet, aminek számos további hatása van a tó élővilágára és vízminőségére.
A kutatók szerint ha a nyári vízállást a korábbi évtizedekben jellemző 70 centiméter körülire csökkentenénk, a felmelegedés nem okozna ilyen problémát. A 2019-es nagy algacsúcs megmutatta, hogy a túlságosan magas vízállás jelentős és egyre növekvő vízminőségi kockázattal jár. A klímaváltozás hatására Magyarországon 1990-hez képest 2100-ig 4-4,8 Celsius-fokkal nőhet az átlagos nyári léghőmérséklet. A kutatócsoport ezen eredmények alapján a Balaton vízszintszabályozásának teljes átalakítását javasolja. A magasan tartott vízállás a viharok idején nagy vízlengéseket is okoz, ami miatt a déli part egyes településrészei víz alá kerülnek. Erre nem az a helyes válasz, hogy megemelik a töltést, hiszen ez újabb olyan emberi beavatkozásokkal jár, amelyek károsítják a természeti egyensúlyt, és például eltüntetik a természetes strandokat a déli parton.
A kormány nem érti, nem hallja a kutatók figyelmeztetéseit, lerabolja és tönkreteszi a Balatont ahelyett, hogy megfelelő intézkedésekkel hosszú távon a jó ökológiai állapotát biztosítaná, és a fejlesztéseknél a közérdeket tartaná szem előtt. Nem veszi észre és nem tartja tiszteletben, hogy a Balaton nem egy lavór pénzes turistáknak, nem a globális turizmust kiszolgáló élménypark, hanem nemzetközi és európai uniós természetvédelmi rendelkezések hatálya alá tartozó természeti érték.
Elengedhetetlen az is, hogy a kormány több figyelmet és forrást fordítson a klímaváltozással összefüggő folyamatos balatoni kutatásokra. Éppen elég adót fizetünk, hogy abból a közös értékeink megóvását lehessen támogatni.
A Balaton mindenkié – de a ma hatályos Balaton-törvény ezt nem garantálja, és a kormány műemlékvédelmi politikája sem megnyugtató. A Balaton gazdagságának fontos része az a szellemi kulturális örökség, amely a hagyományokat, ősi mesterségeket, az identitást és egyéb helyi sajátosságokat foglalja magában. Ezt a gazdagságot gyakran nem értékelik nagyra a globalizálódó világban, ez pedig azzal a kockázattal jár, hogy el is veszhetnek ezek az értékek, figyelmeztetnek bennünket kutatók és tudósok. A mi feladatunk gondoskodni arról, hogy kulturális örökségünk és a természeti erőforrások fenntartható használatának lehetőségeit megteremtsük, és ezt folyamatosan biztosítsuk.
Nagyon fontosnak és előremutatónak tartjuk a Balatoni Szövetség munkáját, azon önkormányzatok és vezetőik tevékenységét, akik a helyi közösségek és értékeik védelme mellett nemzeti értékeink védelmét is felvállalják – miközben a kormányzat megszorító politikájának első számú elszenvedőivé váltak. Forrásaikat elvonták, ellehetetlenítik a szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket, csődhelyzetbe kényszerítik az egyes településeket.
A balatoni önkormányzatok a jövőben nehezen reparálható döntések meghozatalára kényszerülhetnek, sőt akár egyes csoportok ki is használhatják a forráshiányos helyzetet, és kulturális örökségünket képező kincsekhez, vagyontárgyakhoz juthatnak hozzá. Különösen aggasztó Trianon 100 éves évfordulója idején azzal szembesülni, hogy az elmúlt évszázad Magyarországának egyik legmeghatározóbb személyéhez kapcsolódó örökségünk egyik szimbolikus, fennmaradt Balaton melletti épülete eltűnhessen, illetve magánkézbe kerülhessen.
1926-tól 1930-ig tartott dr. Klebelsberg Kunó népiskola-építési akciója. Ennek a programnak a keretében épült a Fűzfőfürdőtelepi Állami Elemi Népiskola épülete is. Az iskolát ma a Fűzfőfürdői Öregdiákok és Tanárok Baráti Köre (FÖDTBK) védi, óvja, s mint épített és szellemi kulturális örökségre igyekszik minél szélesebb körben felhívni a figyelmet. Az országban alig van másik ilyen múltú érintetlen épület, értékük a magyar nemzet kultúrája szempontjából felbecsülhetetlen. Ezzel szemben a balatonfűzfői önkormányzat korábbi vezetése messze áron alul értékesíteni szándékozta.
Vizsgálatot vártunk az új balatonfűzfői önkormányzattól, követeltük a privatizáció leállítását, nemzeti kulturális kincsünk megóvását. Persze itt is mielőtt erre sor kerülhetett volna, feloszlatta magát a testület, ahogy máshol is a Balaton partjainál. A helyi mutyik, a vállalhatatlan támogatású beruházások, a NER-rablás ide vezet. Megmérgezi a helyi politikát és elveszi a helyiek lehetőségét, hogy a környezetüket érintődöntéseknél érdemi véleményt nyilvánítsanak!
Elvárjuk a mindenkori kormánytól, hogy fordítson kiemelt figyelmet a Balaton-régió ökológiai és kulturális értékeinek megóvására. Máskülönben unokáink már nem láthatják és elveszíthetik nemzeti örökségüket.
A szerző az LMP leköszönő társelnöke
A Publicisztika rovatban megjelenő írások ne feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
