Egy antiszemita pártból csinált egy filoszemita pártot – ezt vágta Vona Gábor fejéhez a miniszterelnök 2017. február 20-án a parlamentben. Orbán Viktor a Jobbik középre húzását kifogásoló kinyilatkoztatása kissé elsietettnek látszik, legalábbis propagandagépezete mai álláspontja szerint. Különös, a kormányfő mintha némi nosztalgikus ízzel beszélt volna a Jobbik azon korszakáról, amikor a radikalizmus vadhajtásai még szabadon növekedhettek.
Számos példa igazolja, hogy a Fideszt korábban nem zavarták jobboldali ellenzéke vállalhatatlan megnyilvánulásai. Sneider Tamás mai pártelnök szkinhedmúltja például már akkor ismert volt, amikor a baloldal tiltakozása ellenére a kormánypártok asszisztálásával alelnökévé választotta az Országgyűlés. A Jobbik körül tenyésző szélsőjobb szubkultúra sohasem szégyellte a nem éppen szalonképes nézeteit, miközben már jóval a néppártosodás meghirdetése előtt nyilvánvaló volt minden józanul gondolkodó ember előtt, hogy sem az akkori pártelnököt, sem a párt szavazótáborát nem lehet az antiszemitizmussal, a rasszizmussal vagy a náci ideológiával azonosítani.
Kedélyes zsidózás Bayer Zsolt műsorában | Magyar Hang
Az Echo tévés eset után „Jakab Péter-félékkel” viccelődtek a kormánypárti rádióban.
Hit kérdése, hogy Vona Gábor fordulatát – amellyel megpróbálta pártját eltéríteni addigi, a kormányra kerülés lehetőségével nem kecsegtető pályájáról – ki mennyire tartja hitelesnek, őszintének. De hát ugyanez a dilemma megfogalmazható azzal a folyamattal kapcsolatban is, amikor Orbán Viktor a radikálliberalizmustól átmenetileg (!) a polgári, jobboldali térfélre terelte pártját, ahol 1994-ben az MDF-kormány bukásával hatalmas űr keletkezett. A Jobbik középpárttá válásában annak idején nagy szerepet játszott, hogy a Fidesz nem tekintette ellenségnek, míg a szellemi kiüresedés állapotába zuhant, kudarcos kormányzása terhét cipelő balliberális oldal „fasiszta veszélyre” figyelmeztető jajkiáltásait egyre kevésbé vette komolyan a társadalom. Sokan megérezték, hogy például az antiszemitavádat csupán furkósbotként használják az ellenfeleikkel szemben.
Az antiszemitizmussal kapcsolatban a Fidesz, a Jobbik és a baloldal által mostanság előadott körtánc egyik résztvevője sem makulátlan. A néppárti fordulat meghirdetésétől nem lehetett azt várni, hogy egyetlen varázsütéssel átformál egy ekkora közösséget. A múltunk nem olyasmi, amit úgy rázhatunk le magunkról, mint kutya a vizet. Azzal a Jobbiknak is van még munkája, és nem is kevés. Az egykor a semmiségekért is bőszen fasisztázó baloldal se kiköpni, se lenyelni nem tudja a Jobbikhoz való viszony problémáját; ebből is látszik, hogy korábban nem az elvi szilárdság talapzatán állva küzdött a szélsőségek ellen. Az álszentség versenyét ezúttal is a Fidesz nyerte, amely egyfajta bizarr koalíciót igyekszik maga mögé összeterelni Köves Slomótól a Jobbik múltjukat büszkén vállaló, borzalmas nézeteiket meg nem tagadó szakadárjaiig.
Kötöttfogás 28. - Megvalljuk bűneinket | Magyar Hang
Cigánybűnözés, zsidókérdés - a főhős: Pörzse Sándor.
Taktikai okokból hirdet a kormánypárt zéró toleranciát az antiszemitizmussal szemben, miközben hívei a Fidesz által 1992-ben lenácizott Csurka István politikai örököseinek hirdetik magukat, s gond nélkül helyi képviselőnek jelöl egy olyan személyt, aki zsidó világ-összeesküvésről hord össze hetet-havat Soros György kapcsán.
A kokainban oldódó nemzeti antifasizmus | Magyar Hang
„Én személy szerint is nagyon félek, hogy a Soros György elleni plakátjainkat ezek a nácik lecserélik egy világuralmi terveket dédelgető, gazdag, nemzetközi zsidó plakátjaira.”
A Fidesz nem tesz mást, mint felemeli a baloldal földre ejtett furkósbotját, és most ő hadonászik vele. Orbán Viktor radikális rajongói jobban teszik, ha egy ideig csak álmukban zsidóznak egy picit.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
