Pápább a pápánál

Történelmi hagyományaink ismeretében és az álszent, politikailag korrekt finomkodást mellőzve nem minden alap nélkül gondolhatjuk, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) – ha nem is kizárólag, de főként – a magyar katolikus egyház érdekeit, értékeit igyekszik megjeleníteni, képviselni a politika szférájában. (A református egyház nem tiltja lelkészeinek az aktív politikai szerepvállalást, náluk nincs szükség ilyen típusú „közvetítőre”.) Az idei húsvét azonban elbizonytalaníthatott bennünket ebben a hitben: Erdő Péter és Semjén Zsolt nyilatkozata zavarba ejtően más habitust, gondolkodásmódot, mi több, más világképet tükrözött. Vagyis nem pusztán a szerepük, a közéletben elfoglalt pozíciójuk különbözőségéből eredő, hangsúlybéli eltérésekről beszélhetünk.

Erdő Péter a Válasz Online-nak adott nagypénteki interjújának messze nem az a legfigyelemreméltóbb megjegyzése, hogy a bíboros, esztergom-budapesti érsek szerint egyháza nem óhajt közel kerülni egyetlen politikai csoportosuláshoz sem. Persze egy ilyen kijelentés a legnagyobb hazai felekezet tekintélyes vezetőjétől sokakat meglephet: a magát mostanság leginkább kereszténydemokrataként meghatározó kormánynak ugyan ki más lehetne a legfőbb természetes szövetségese, mint a katolikus egyház?

Úgy látszik, mégsem olyan magától értetődő ez. Erdő Péter az interjú más pontjain is kijelölte a távolságot a katolikus egyház és a Fidesz–KDNP-kormány között, miközben tudjuk, hogy más egyházi vezetők, plébánosok készek felmondani a hatalom propagandaszövegeit. A bíboros utalt arra például, hogy nem feltétlenül egyházi igény annyi oktatási, szociális intézmény fenntartása, mint amennyit az állam átad a keresztény felekezeteknek. Furcsa lenne egy olyan keresztény kurzus, amely nem bírja a legnagyobb, a Szent István-i állammal egyidős hazai egyház egyértelmű támogatását.

De a fentieket akár még taktikázásnak is vélhetnénk a bíboros részéről. Aligha nézi például jó szemmel a klérus a Fidesz és a Hit Gyülekezete már-már stratégiai partnerségként leírható, közpénzeket is megmozgató kapcsolatát. Németh Sándor karizmatikus közössége annak idején nem csupán a pártállam, hanem a katolikus egyház ellenében is szerveződött, s a pápa ma sem tartozik a gyülekezet kedvencei közé, ellentétben, mondjuk, az európai bevándorlásellenes szélsőjobb figuráival.

Tanulságos összevetni Erdő Péter a civilizációk kapcsolatáról kifejtett gondolatait Semjén Zsolt húsvéti nyilatkozatával. A KDNP elnöke, miniszterelnök-helyettes a Hír Tv-ben óva intette az egyházat a kompromisszumoktól, más ideológiák hatásaitól („az egyház nem egy emberbaráti egyesület”). Nyomatékosította, hogy a magyar és az európai identitás része a sok évszázados küzdelem az iszlámmal szemben, míg utóbbi nem része az európai kultúrának.

A harcias szöveg kinyilatkoztatásait ellenpontozva, a kulturális hagyományt a személyes hittől megkülönböztetve Erdő Péter viszont még arra is rákérdezett, hogy lehet-e egyáltalán egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni. Ám nem állt meg itt. – A kultúrák konfliktusa lehet, hogy előrejelzés – ám az is lehet, hogy szándék – figyelmeztetett. Márpedig szerinte a konfliktus nem lehet cél, a kereszténység pedig nem lehet negatív fogalom; nem határozható meg valami ellenében.

Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, miért más a bíboros és a miniszterelnök-helyettes világlátása. A kereszténység és az iszlám megkülönböztetését mindketten fontosnak gondolják, de utóbbi ebből háborús retorikát fabrikál, a nyugati értékeket fenyegető iszlamizmust az iszlám egészével azonosítja, belpolitikai célból szítva a feszültséget. Mintha a kultúrák konfliktusa valóban szándék volna. Kormányzati szándék.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/17. számában jelent meg, 2019. április 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/17. számban? Itt megnézheti!