Egerek és emberek

A szocialista párt 1994-es győzelme után az egyik pesti házfalon jókora felirat, vagyis inkább falfirka tűnt fel, ez állt rajta: „Birka nép!” Bár az akkori közbeszéd sem volt éppen olyan, mint a patyolat, egy ilyen szövegnek mégis súlya és ereje volt. Beszéltek, írtak róla, dacára annak, hogy a korabeli jobboldal hangja amúgy nem hallatszott messzire a mintegy hetvenszázalékos, balliberálisnak mondott fölényben. A hazai flóra és fauna számos faja került aztán bele a közbeszédbe, még a patkány is. Igaz, nem egy népes választói közösséget illettek akkor még e kórságokat terjesztő, kicsiny rágcsáló csúf jelzővé silányodott elnevezésével, hanem a néhai államfőt próbálták állítólagos múltjára utalgatva gyengíteni vele.

Jó ég, már megint a patkányozásról lesz szó, amikor annyi más fontos dolog történik a világban? Egyszerű mentegetéssel is rövidre lehetne zárni a kérdést, miként teszik ezt sokan, hogy valójában a Fidesz arroganciája az oka mindennek, meg Bangóné kiszólásának nincs is jelentősége. Urambocsá: jól megmondta. Csakhogy ez butaság. Ha nem hunyjuk be a szemünket, és kíváncsiak vagyunk arra, vajon a válságjelekből lehet-e előremutató következtetésekre jutni, netán ellenzékiként ki lehet-e végre mondani, hogy a régi baloldal egy része egész egyszerűen nem alkalmas reális alternatíva felvázolására a regnáló és megbuktatni áhított hatalommal szemben, ellenben hétről hétre kiváló muníciót biztosít a mindent átszövő, brutális fideszes propagandának, akkor mégiscsak fontos tovább rágni a történteket.

Mindenekelőtt: a politikai-közéleti nívóért, a normális Magyarországért való küzdelem alapvetően nem ideológiai kérdés, a Fidesz rombolása, társadalom elleni súlyos bűnei senkit sem jogosítanak fel arra, hogy azokra még rá is licitáljon. Tamás Gáspár Miklóstól Pető Péterig sokan felvetették az elmúlt napokban: hogyan akar a régi baloldal morális alapokról, erkölcsi fölényről beszélni akkor, amikor teljesen védhetetlen helyzetekben is csak önmagát mentegeti? Amíg Simonka és Pócs a színen van, addig nincs Bangóné-kérdés – mondják a szocialisták, ami teljes nonszensz, egy, a mocsaras és végtelenül elkeserítő közállapotok konzerválására tett kísérlet. Túl ezen, hogyan akarja a kormányzóképesség (legalább) látszatát kelteni az MSZP, ha kicsit is éles helyzetekben képtelen elegánsan, frappánsan és – ha kell – önkritikusan reagálni? Honnan remél még ezzel a politikával támogatókat?

Mert mit csinál a Fidesz, hogy saját alternatív valóságát felépítse? Hazudik. És mit tesz az MSZP, ha ki akar bújni saját baklövéseinek súlya alól? Ugyanezt. (Lásd még Horváth Csaba esetét a zuglói parkolással, ahol szerinte nincs is semmi látnivaló.) Persze látjuk, sokaknak tetszik a patkányozás. Csakhogy mi meg egy élhető országot szeretnénk.

Az MSZP néhány nap vajúdás után képes volt azzal visszavágni: nevezzék ezután a Fidesz regnálását „patkánykormányzás”-nak. A helyzet innentől vált még súlyosabbá, ez a kínkeserves reakció immár az MSZP döntéshozóinak nem csupán erkölcsi megborulásának, hanem sajnos intellektuális kiégettségének is bizonyítéka. Ami ennél nagyobb baj, hogy ez nem csupán a szocialisták problémája. A párt egyes politikusai akár ostobaságból, akár fideszes megrendelésre (akár ezek elegyében) rendre nagyon súlyos károkat okoznak a teljes ellenzéknek, ami ellen hatásosan csakis az MSZP még megmaradt támogatói képesek fellépni. Még ha sokan közülük úgy érzik is, a Fidesz rászolgált a patkányozásra, meg kell mielőbb érteniük, hogy ezzel a politikával csak erősítik Orbán Viktort.

Addig is sokszor megkapjuk még, miért nem foglalkozik a kritikus sajtó inkább az országot gúzsba kötő kínai hitellel vagy a Balaton környékének letarolásával. Éppenséggel foglalkozik, általában sokkal hatékonyabban, mint az ellenzék pártjai együttvéve. Sőt, az igazi patkánysztorit is a sajtó (az indexes Bíró Marianna) tárta fel, a téma bekerült a közbeszédbe, beszéltek róla az emberek a buszon, az ügy érezhető károkat tudott volna okozni a hatalomnak. Bangóné és pártja viszont elérte, hogy a botrányból mégis újra a Fidesz profitáljon. Ha a szemetelés szinonimájává válhatott a ráhelezés, az ostoba proliságé simán lehet a bangónézás. Örök kedvenc filmünkben úgy mondták ezt, „egy brancs maguk mind”.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/18. számában jelent meg, 2019. május 3-án.

Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/18. Magyar Hangban? Itt megnézheti!