Egyszer valakinek azt is meg kell írnia, mennyit árt az erdélyi magyaroknak az odalátogató anyaországi politikusok állandó szereplési vágya és Facebook-függősége. Nézzünk néhány példát a közelmúltból.
Az úzvölgyi osztrák–magyar katonai temető körül kirobbant konfliktust úgy próbálta befagyasztani a csíkszentmártoni önkormányzat, hogy május 23-án arról határoztak: a temető területére harminc napig tilos belépni, ott nem végezhető semmilyen tevékenység. A tiltás alól csak a tatarozási munkálatokat végzők képeznek kivételt, döntötték el.
Két hét sem telt el, és Harrach Péter a KDNP országgyűlési frakcióvezetője büszkén újságolta el az MTI-nek, hogy a helyi polgármester kinyitotta számára a temetőt, így az ott eltemetett magyar katonák emlékművénél róhatta le kegyeletét a nemzeti összetartozás napja alkalmából. Másnap, június ötödikén Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes sem tatarozni ment: egy Facebookra feltöltött videón a sírok között állva arról beszélt, „minden közösségnek joga van arra, hogy virágot helyezzen el ősei és halottai sírján”.
Visszaköltözött a béke az úzvölgyi katonatemetőbe | Magyar HangMit értettek meg ezekből a látogatásokból a románok? Azt, hogy a temető csak előttük van bezárva, a magyarokat bármikor beengedik.
Van másik példám is. Április elején a magyar Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Lomnici Zoltán Bajkai István fideszes országgyűlési képviselővel együtt meglátogatta az erdélyi feketehalmi börtönben a terrorizmus vádjával elítélt Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, majd a börtön előtt állva egy rögtönzött sajtótájékoztatón szó szerint megfenyegették a román legfelsőbb bíróságot. Lomnici azt mondta: amennyiben a román bírók nem semmisítik meg a korábbi ítéleteket, és nem helyezik a székelyeket szabadlábra, az nemcsak a „joghalált” jelenti, hanem a román–magyar kapcsolatokat, a két ország viszonyát is negatívan befolyásolja majd. Micsoda meglepetés: a román legfelsőbb bíróság hat nap múlva elutasította a terrorizmussal vádolt személyek rendkívüli felülvizsgálati kérelmét.
Nincs azzal semmi baj, hogy Áder János köztársasági elnök – mindig hangsúlyozottan magánemberként – évente elmegy a csíksomlyói pünkösdi búcsúra, idén pedig ott volt az egy héttel azelőtti pápalátogatáson is. Azzal sincs baj, hogy Orbán Viktor miniszterelnök évente elmegy a Tusványosra és megpróbál minél nagyobbakat mondani, és az sem zavar, hogy májusban három napig kampányolt az RMDSZ-nek Erdélyben. Az viszont erősen elgondolkodtató, hogy 2010 óta, amióta ő a miniszterelnök, nem volt magyar–román hivatalos miniszterelnöki találkozó, de államelnöki sem. (Orbánt meghívta egy privát bukaresti vacsorára 2014 októberében Traian Basescu akkori román elnök, de hogy mennyire megváltozott a világ azóta, jól jelzi, hogy Basescu pártja, a PMP az Európai Néppártban a Fidesz kizárásának egyik nagy támogatója.)
Román sajtó: főcsendőr, tábornok, fociultrák és újfasiszták balhéztak a katonatemetőnél | Magyar HangA 2011-es romániai népszámláláson 1,238 millióan vallották magukat magyarnak, így egyértelmű, hogy Magyarországon kívül ott él a legtöbb magyar, nem kell magyarázni, miért lenne fontos a jó kapcsolat Bukaresttel. Orbán Viktor is azt nyilatkozta májusban a szebeni EU-s állam- és kormányfők találkozóján, hogy „az ember mindig azért jön Romániába, hogy javítson valamit a román–magyar kapcsolatokon”.
Hát, Facebook-videókkal, lezárt temetőkben való sétálgatással, börtön előtt mondott válogatott sértésekkel nem lesz egyszerű.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/24. számában jelent meg, 2019. június 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/24. számban? Itt megnézheti!
