Itt az idő

Vízválasztó lehet az idei év: vajon sikerül-e a jelenlegi ellenzéknek olyan alternatívát mutatnia, amellyel eséllyel veheti fel a versenyt a 2022-es választásokon a kormánypártokkal? Nem lehet tovább várni, mert időbe telik, amíg a választók megismerik az ellenzék ajánlatát, és hinni kezdenek abban, hogy az hiteles, és a másik oldal kormányra kerülve valóban képes elvezetni az országot. Azért is fontos most erőt mutatniuk az ellenzéki pártoknak, mert a kormányoldal lépéskényszerben van. Márki-Zay Péter két évvel ezelőtti sikerére még mondhatták, hogy egyszeri és megismételhetetlen, az őszi önkormányzati kudarc azonban azt mutatja, az ellenzéki összefogás sikeres volt, s ettől két év múlva is tartani kell.

A hírek szerint a kormányzati agytröszt most lázasan keresi a megoldást: a kérdés az, hogy tovább kell-e folytatni – csak még hatékonyabban – a jelenlegi erőpolitikát, vagy inkább kompromisszumkész arcot kell mutatni az embereknek. Annál is inkább bajban lehetnek a kampányszakértők, mert most nincs olyan adu a kezükben, mint a migránskártya vagy a rezsicsökkentés.

Az ellenzék sincs egyszerű helyzetben, mert a választási törvény által egyetlen tömbbe kényszerített pártok együttműködésén alig néhány nappal az őszi sikert követően már mutatkoznak az első repedések. Fontos pozíciókba kerültek olyan egykori baloldali politikusok, akik sokakban rossz emlékeket idéznek fel, s már több önkormányzatnál is megbomlott az ellenzéki egység.

Úgy tűnik, a magukat XXI. századinak nevező pártok – a Momentum, a Jobbik és az LMP – bár egymástól nagyon távoli eszmekört képviselnek, mégis nyitottak egyfajta szorosabb együttműködésre, amelynek alapját ártatlanságuk adja, nevezetesen, hogy még soha nem voltak hatalmon. A másik oldalon a felívelőben lévő DK és az MSZP egyaránt súlyos örökséget hordoz. Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd, illetve a 2006-os tüntetésekkel szembeni agresszív fellépése okán sokak számára elfogadhatatlan személy, a szocialisták vállát pedig a 2002 és 2010 közötti sikertelen kormányzás, valamint a párton belüli ellentétek, kilépések terhei nyomják.

Mindez előrevetíti, hogy elképzelhető ugyan az egy-két vagy maximum három listát állító, az egyéni körzetekben koordinált jelölteket indító ellenzék sikere, de korántsem biztos. Különösen, ha figyelembe vesszük Orbán Viktor karizmáját, tehetségét az emberek megszólítására, illetve hogy ismét találhatnak olyan témát a Fideszben, amellyel magukhoz ragadhatják a közélet tematizálását. Vagyis akkor növelhető a kormányváltás esélye 2022-ben, ha már most sikerül megbontani az elmúlt három országgyűlési választáson egységesen szavazó fideszes tábort.

Miután a kormánypártok már régóta nem képviselik a polgári Magyarországot, s mert polgári szavazóik egy része – akik ugyan elfogadhatatlannak tartják a közpénzek jelenlegi kezelésének módját, az uniós pénzek elherdálását, a tehetségtelen oligarchák meggazdagodását – elfogadható alternatíva híján még mindig Orbán Viktorra szavaz, a megoldás egy valódi polgári párt megjelenése lehet. Olyan alakulat, amelyben hiteles emberek jelentenek garanciát arra, hogy kormányra kerülve nem lesz a pártjukból újabb Fidesz.

Az elmúlt egy–másfél év történései azt mutatják, létezik is egyfajta polgári mozgolódás. Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalma, az Eötvös Csoport, a Pálinkás József fémjelezte Felelős Értelmiség csoportosulás egyaránt azokat a polgári erőket célozza meg, amelyek elégedetlenek a jelenlegi kormánypártok politikájával. Ezek a kezdeményezések azonban – nem lévén pártok – nem indulhatnak a választásokon.

Jó az esély azonban, hogy ezekből a mozgalmakból rövidesen kinő egy valódi polgári párt. Pálinkás József éppen egy Magyar Hang-rendezvényen beszélt arról tavaly decemberben, hogy létre kell jönnie egy hiteles polgári pártnak, méghozzá ebben az évben.

S hogy mi lenne a legfontosabb feladata ennek a pártnak? Valódi alternatívát mutatni a Fideszre csak kényszerűségből szavazó, vagy a pártból kiábrándult polgároknak, s olyan választási taktikát és együttműködési rendszert kidolgozni, amely sikerre viheti az ellenzéki pártokat. Lehetőleg kétharmaddal – amely koordinált egyéni indulással talán el is képzelhető, hiszen itt dől el a mandátumok több mint fele –, mert kormányra kerülve a legfontosabb teendő egy új választási törvény megalkotása lenne, hogy soha többé ne dönthessen egyetlen párt az ország sorsáról. Nem kis feladat, de nem lehetetlen.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/2. számában jelent meg január 10-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/2. számban? Itt megnézheti!