Rápillantva a politikai naptárra megállapíthatjuk, hogy a dunaújvárosi időközi választás után 2022 tavaszáig nem várható komoly téttel bíró összecsapás. Ajánlatos óvatosan fogalmazni, hiszen mai tudásunk szerint jelenthetjük ki ezt, váratlan események, előre nem látható húzások felboríthatják a napirendet. Mindenesetre a vasárnapi voksolás a 2018– 19-es hosszú választási időszak utolsó elvarratlan szála volt.
A miniszterelnök többször utalt arra, hogy az előttünk álló másfél-két év a nyugodt, kampánymentes kormányzás időszaka lesz. Ennek némiképp ellentmond, hogy propagandagépezete Soros György és a migránsok után/mellett újabb célpontokat jelölt ki (börtönlakók, jogvédő szervezetek, „rossz” döntéseket hozó bíróságok, „rossz” ügyekben jogi képviseletet ellátó ügyvédek, kártérítésért pereskedő/„munka nélkül pénzért ácsingózó” cigányok), akik ellen nemzeti konzultáció címszó alatt próbálja felhergelni a többséget.
Kérdés, ez a fajta, a kifogásolt kártérítések összegének sokszorosát felemésztő mutatvány képes lesz-e majd úgy helyettesíteni az érdemi kormányzást, mint a közjogi következmény nélkül elpukkant, érvénytelen népszavazással megkoronázott migránsügy az előző ciklusban.
Orbán: Soros háromszor próbálta kifosztani Magyarországot | Magyar Hang
Az elmúlt tíz évet értékelte Orbán Viktor, kijelentve, hogy szerinte az elmúlt száz évben ez volt a legsikeresebb tíz évünk. Azt tervezi, hogy még 2030-ban is ők lesznek kormányon.
A belpolitikai erőtér jelentősen átalakult a tavalyi választások nyomán, bár választók nagy csoportjai nem vándoroltak át egyik tömbből a másikba. De nem is valósult meg Orbán Viktor terve, hogy az európai parlamenti, majd az önkormányzati választáson olyan vereséget mér az ellenzékre, amely megkérdőjelezhetetlenné teszi pártja dominanciáját, egyben a reménytelenség, apátia állapotába taszítja az ország kormánnyal elégedetlen felét.
Ehelyett az történt, hogy a Fidesz–KDNP első helye ugyan nem került veszélybe, de megrendült a három kétharmados parlamenti választási győzelmet biztosító centrális erőtér. Addig szalámizták, pusztították változatos eszközökkel (gyilkos sajtókampányoktól számvevőszéki büntetésekig) az ellenzéki politika megújításával próbálkozó pártokat, addig mosták össze a Fidesz egymástól távol álló ellenfeleit, hogy a választók kritikus tömege egyszer csak félretette az összefogással kapcsolatos ellenérzéseit. Az orbáni politika kíméletlensége, arroganciája dacreakciót váltott ki sok szavazóból, ezt tükrözik az őszi önkormányzati választás meglepő eredményei. A magyar politika visszatérni látszik a kétpólusú szerkezet felé, ami azt is jelenti, hogy kétesélyessé vált a 2022-es parlamenti választás.
Semmi sem dőlt el, a győri időközi polgármesteri és a mostani dunaújvárosi választás is ezt bizonyítja. A Borkai Zsolt lemondása miatti megméretésen kiderült, hogy innováció nélkül nem terem babér az ellenzéknek, a kormánypárt bázisa nem olvadt el. Dunaújváros pedig azt erősítette meg, hogy az ellenzéknek – bármennyire is a Fidesznek lejt a pálya – igenis van esélye a kormánypárttal szemben, amely az eddig is jobbikos képviselőt adó körzetben ezúttal egy független, végül súlyos vereséget szenvedett jelölt mögé állt be. Ez kínos lehetett a kormányfőnek, aki néhány órával korábban szánalmas gyülekezetként leírva próbálta nevetségessé tenni ellenzékét a sajátjai előtt.
Orbán szintet lép, és tényleg szétveri a magyar társadalmat | Magyar Hang
Azt az érvet, hogy a gyerekek minőségi oktatásánál nincs hatásosabb eszköz a társadalmi felzárkózásra, még a legvadabb vérnarancsok is el szokták fogadni.
A jövőbeni győzelemhez mindkét félnek új ötletekre, fáradságos terepmunkára, hatalmas erőfeszítésekre lesz szüksége. Orbán Viktor a klímaügy felkarolásával és más gesztusokkal a fiatalokat célozta meg, bár feltűnő volt, hogy a mindennapjaikat érintő problémákról egy szót sem ejtett. Még feltűnőbb, hogy a nyugdíjasokra egyetlen, nem túl izmos ígéretet szánt: akármit hoz a bizonytalan jövő, megkapják, amit eddig. Vagyis nem térnek vissza a nyugdíjasok számára kedvezőbb számítási módhoz, az így keletkezett veszteséget eddig is csak részben pótolták a kampányszerű, egyszeri juttatások.
Az ellenzéki térfélen néhányan meg mintha már el is hitték volna, hogy az összefogással meglelték a csodafegyvert, a 2022-es győzelem receptjét. Ennél azért biztosan több kell, hogy eséllyel álljanak rajthoz. Az alternatívaképzés nem megspórolható, ahogy annak tisztázása sem, hogy milyen konstrukcióval lehet újabb, akár eddig a Fideszt támogató szavazókat megszólítani. A leginkább az „óbaloldal” által sürgetett egylistás megoldás aligha a legalkalmasabb erre. Akárhogy is, jövő őszig tisztázni kell ezeket a kérdéseket. Máskülönben a következő parlamenti választás is egyesélyes lesz.
