Nem becsületes eljárás, hogy a kormány csak az egészségügyi dolgozók járvány idején végzett munkáját ismeri el egyszeri, bruttó 500 ezer forintos jutalommal.
Senki nem vitatja, hogy azok az egészségügyi dolgozók, akik – nem csak a járványok idején – hivatástudattal, lelkiismeretesen végzik a munkájukat, megérdemlik ezt a pluszpénzt, sőt jóval nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnének, mint amit kapnak. Ha ezzel az összeggel megemelnék az egészségügyi dolgozók havi bérét, akkor sem lennének túlfizetve, akkor sem érnék el például a németországi kórházakban dolgozók átlagbérét, de talán kevesebben keresnék a boldogulásukat a gazdagabb nyugati országokban.
Ha azonban most a vírusjárvány idején végzett áldozatos munkát, a veszélyhelyzetben vállalt, a megszokottnál jóval nagyobb egészségügyi kockázatot akarta elismerni a kormány, akkor megfontoltabban, körültekintőbben, talán más logika mentén kellett volna kiválasztania a jutalmazottak körét.
Persze lehetséges, sőt inkább valószínű, hogy nem a járvány elleni küzdelem volt a fő szempont: inkább a magyar kórházi viszonyok között komoly javadalomnak számító juttatás ígéretével az ágazatban április elején már igencsak fortyogó indulatokat akarta csillapítani a kormány.
Emlékezzünk rá, amikor április 3-án a kormányfő bejelentette a pluszpénzt az egészségügyi dolgozóknak, már többen közülük megfertőződtek. Pár nappal később kaptuk a hírt arról, hogy már több mint 80 egészségügyi dolgozó kapta el a fertőzést. Ez akkoriban komoly feszültséget keltett a kórházak folyosóin, hiszen még nem állt rendelkezésre elegendő megfelelő minőségű védőfelszerelés. Ráadásul a járvány terjedésének várható üteméről szóló szakértői vélemények is nagy riadalmat keltettek nemcsak a lakosság köreiben, hanem az egészségügyi dolgozók között is.
Később kiderült, hogy a vírusjárvány gócpontjai a kórházak mellett az idősotthonokban alakultak ki. Épp azokban az intézményekben, amelyekben idős és beteg emberek élnek, akikre a legnagyobb veszélyt jelenti az új vírus. Miközben az idősek életének megóvása érdekében állt le hosszú hetekre az ország, éppen ezeket az intézményeket nem sikerült megvédenünk.
Amikor Orbán Viktor bejelentette az egészségügyi dolgozóknak járó pluszjuttatást, még nem lehetett pontosan tudni, mekkora teher hárul a következő hetekben az idősotthonokban szolgálatot teljesítő ápolókra. Mint kiderült, számos esetben éppen a kórházakból visszaadott betegek hurcolták be a vírust az otthonokba, mert nem végezték el rajtuk a szükséges teszteket.
A koronavírus a legtöbb embert idősek otthonában fertőzte meg, az elhunytak csaknem egynegyede is közülük került ki. Az őket gondozó alkalmazottak közül több mint 140-en fertőződtek meg.
Voltak lélekemelő áldozatvállalások is, például akkor, amikor a járvány kitörése után nem sokkal egy vidéki intézmény dolgozói bejelentették, beköltöznek az idősotthonba, hogy ezzel is csökkentsék a kockázatot. Ez nagyon szép példa volt a szolidaritásra a kezdeti igen nehéz időkben.
Tekintettel arra, hogy az egészségügyi dolgozók között olyanoknak is jár a pluszjuttatás, akik nem vettek részt a járvány elleni védekezésben, ugyanakkor az idősotthonokban nehéz körülmények között, hosszú időn át megfelelő védőfelszerelés hiányában, a megfertőződést kockáztatva látták el a gondozók az időseket, a társadalmi igazságosság alapelve azt követeli meg, hogy ők is részesüljenek pluszjuttatásban.
A szociális szférában túlnyomórészt nők dolgoznak, jellemzően alacsony bérért. Közülük sokan gyermekeket nevelnek, illetve az idős szüleikről gondoskodnak. Vajon nem kellene elismerni az ő áldozatvállalásukat is?
Olvasna még Torkos Matildtól? Kattintson!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/25. számában jelent meg június 19-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!
