A jelenlegit megelőző illiberális rezsimet, amelyet Kádár-rendszernek hívunk, egy olyan berendezkedés váltotta le, amely a nyugati liberális demokráciák mintáját igyekezett követni. Még a magukat a liberális-konzervatív tengelyen az utóbbi pozícióhoz soroló szerveződések számára is evidencia volt, hogy a csendben kimúlt diktatúra romjain felépülő új világ fundamentuma a szabadságjogok maradéktalan biztosítása. Ebben az értelemben beszélhettünk liberális konszenzusról, amely jó ideig akkor is szilárdnak látszott, amikor már – ismert, most nem részletezendő okokból – a liberális kezdett szitokszóvá válni hazánkban.
A rendszerváltás óta eltelt húsz év kudarcát egy huszárvágással meghaladni ígérő 2010-es nagy fideszes diadal idején még nem volt szó illiberális fordulatról. Az orbáni politika lépésről lépésre haladó, olykor kisebb megtorpanásokkal kísért, olykor jól leplezett törekvése a szabadságjogok megnyirbálására, az egyközpontúvá váló hatalom útjában álló fékek és ellensúlyok kiiktatására összességében sikeresnek nevezhető, mert nem ütközött megtörhetetlen társadalmi ellenállásba.
Ennek okát nagy divat abban meglelni, hogy a magyar társadalom természetes módon, öröklött ösztöneit követve omlik az aktuális erős vezető karjaiba. Mert a szabadságnál többre értékeli a biztonságot, rendpárti, s a felelősségvállalással és önálló döntésekkel járó polgári létforma helyett a kiszámíthatóan ismerős alattvalói státust kedveli. Van, akire igaz a leírás, de világmagyarázatként leginkább csak arra jó ez az okoskodás, hogy a kormányellenes érzelmű értelmiségi és az ellenzéki politikus saját kudarcának felelősségét másokra hárítsa. (Akinek nem inge, ne vegye magára!)
Van valami sajátosan önsorsrontó abban, ahogy a kormányoldal által liberális (meg annál megannyi cifrább) címkével megjelölt ellenzék rendre olyan álláspontot foglal el, amely mögé aligha lehet társadalmi többséget felsorakoztatni. Ez történik a – nevezzük így – baloldallal a migráció vagy általában a közbiztonság ügyében. És nem, nem a menekültellenes gyűlöletkeltés vagy a cigányság elleni hergelés (lásd: gyöngyöspatai romák kártérítése) elítélését hibáztatom! Hanem az empátiát hiányolom a társadalom azon csoportjai felé, akik éppen a biztonság hiánya miatt szoronganak.
Friss példa az iskolaőrök ügye. A kormány kezdeményezésére, a parlament döntésével az új tanévben a rendőrség kötelékébe tartozó, kényszerítőeszközöket is bevethető rendfenntartók érkeznek várhatóan nagyjából ötszáz oktatási intézménybe. A kritikusoknak abban igazuk van, hogy ez csupán tüneti kezelés, csak azt felejtik el, van olyan helyzet, amikor az már halaszthatatlan. Romaellenességet, szabadságjogok korlátozását, militáns szemléletet emlegetni ostobaság. Ebben és sok más esetben rendpárti alapon lehetne bírálni a kormányzatot. Mégis miféle viszonyok uralkodhatnak az ország egyes vidékein, ha a hatalom azt csak ilyen módon képes kezelni? Nem az elmúlt tíz év két hét alatt rendteremtést ígérő kormányzása kudarcának beismerése ez egy fontos területen?
A liberális elme mintha bezárkózna a valóság elől. A fideszes ismeri azt, rezonál is a néplélek rezdüléseire, de rég letett arról, hogy érdemben enyhítsen a magyar élet ezer baján. Másra megy el a pénz, máshová irányul a figyelem, mindegy is már, hogy a szándék vagy a képesség hiányzik-e inkább a jó kormányzáshoz. Cinikus mestermunkát végez a hatalom ellenfelei asszisztálásával: még a saját kudarcának gyümölcsét is learatja. A valójában gyenge államot szülő illiberális neoliberalizmus azonban olyan velejéig korrupt, versenyképtelen rendszert képes csak működtetni, amely végletesen kitett a külvilág változásainak.
A Kádár-rezsim alatt illiberális rend volt, hiányoztak a szabadságjogok, a működőképesség látszatát sokáig sikerült fenntartani, de aztán egy szemvillanás alatt összecsuklott saját súlya alatt a rendszer, országos kudarca terhét az utódokra hagyva. Aki a múltba néz, néha a jövőt is láthatja.
Olvasna még Szerető Szabolcstól? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/28. számában jelent meg július 10-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/28. számban? Itt megnézheti!
