Szerda hajnaltól új szabályok vannak, így ha meg akarom látogatni a Székelyföldön élő családtagjaimat, összesen huszonnégy nap kényszerű otthonüléssel számolhatok. Két hét Romániában (a nyolcadik nap után végeztethetek koronavírus-tesztet nagyjából húszezer forintért, és ha az negatív, akkor a tizedik napon szabadulok a házi őrizetből, magyarán ideális esetben négy napot nyerek), Magyarországon tíz nap a hatósági házi karantén. Ez utóbbi két teszttel váltható ki (negyvenezer forintért), de ismerve a hazai egészségügyi rendszer leterheltségét és a tesztelőkapacitás szűkösségét, igazából nincs értelme: mire elvégzik a két tesztet, és megjön mindkét eredmény, eltelik a tíz nap.
Pár napja felhívott egy győri olvasónk, aki sírva mesélte el: feleségének Nagyváradon élő édesapja elhunyt (nem koronavírus-fertőzésben), és hiába telefonáltak fűnek-fának, egyetlen magyar hatóság sem volt segítőkész, hogy korlátozások nélkül átmehessenek gyászolni. Kétségbeesésünkben nekiindultak a határnak, és végül az ártándi egyenruhások voltak annyira emberségesek, hogy megígérték, a család pár órára átmehet a határ másik oldalára (Nagyvárad központja alig tizenöt kilométerre van az átkelőtől), és visszafelé nem teszik a felnőtteket és a két gyereket karanténba. Épphogy odaértek a temetésre – senkivel sem érintkezve részt vettek a szertartáson, majd azonnal fordultak vissza. „Lám, így működik ma Magyarország – jegyezte meg keserűen olvasónk –, a hatóságoktól semmi jóra nem számíthatsz, de a rideg rendszerben dolgozókból nem veszett még ki az emberség.”
Dzsudzsák Balázs másodosztályú labdarúgó ha szombat este beül a Bentley Continental GT típusú luxusautójába, és útközben felvesz néhány könnyűvérű hölgyet, az egész társaság nyugodtan átruccanhat Nagyváradra bulizni. A labdarúgó ugyanis a határnál megvillantja diplomata-útlevelét, és azzal mehetnek, amerre látnak. A „diplomata” (beleértve a társaságában lévő személyeket is) ezek szerint nem fertőz, nem terjeszti a koronavírust, utazása nem jelent egészségügyi kockázatot. A futballista a sokféle előjoggal járó okmányt a magyar válogatott kapitányaként kapta, de az már nem zavarja a külügyet, hogy az illető több hónapja nem tagja a válogatott keretének, így nem is lehet annak csapatkapitánya. Nem tervezik visszavonni az útlevelét – jelezte nemrég tömören az államtitkár, amikor megkérdezték.
Hasonló módon utazgathat a Tiltott Csíki Sör, finoman szólva is, kétes múltú vezetője, Lénárd András – ugyan Amerikában embercsempészet és hatóság előli elmenekülés miatt keresik, ő magyar diplomata-útlevéllel járhatja a világot. És még ki tudja, kik: a Népszava közérdekűadat-igényléséből kiderült, hogy a Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium 2010 óta 16 952 diplomataútlevelet állított ki.
Mindez azért is felháborító, mert nemrég még nem voltak ilyen bőkezűek. Kilenc éve, 2011 februárjában rajta ültem azon a repülőgépen, amellyel Líbiából menekített magyarokat és más uniós állampolgárokat a kormány a Terrorelhárítási Központ és a Baptista Szeretetszolgálat segítségével. A titkos misszióban részt vevők diplomata-útlevelet kaptak a külügytől, és amikor a gép a kilencvenhat kimenekített emberrel leszállt Ferihegyen, ott állt egy ember a repülőgép lépcsőjénél, és beszedte a speciális útleveleket. A diplomáciai védelem csak pár órára, az akció idejére járt a résztvevőknek.
Tudom, hogy világjárvány van, de azért elgondolkodtató: harminc esztendővel a rendszerváltás után az átlagembernek ugyanolyan nehéz a magyar–magyar kapcsolattartás az erdélyi rokonokkal-barátokkal, mint a Ceausescu-rendszer legsötétebb éveiben.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/41 számában jelent meg október 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/41. számban? Itt megnézheti!
