Talán csak a magyar közélet járványszerűen terjedő (politikai) paranoiájának mellékhatása, de mostanában gyakran eljátszom a gondolattal, hogy miként jellemezném az Orbán-rendszert egy véletlenül a bolygónkra tévedő földönkívülinek. Ha a sűrű kozmikus programjára hivatkozva csak néhány (földi) perce lenne az összefoglalóra, aligha találhatnék ideálisabbat a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág mentén építendő Diákváros történeténél. Abban minden megvan, amit a jelenlegi hatalom hamis ideológiába csomagolt opportunizmusáról tudni érdemes: korrupció, nepotizmus, behódolás és félrevezetés.
A Kvassay Jenő út, a Soroksári út és a Duna határolta, 33 hektáros telek esztétikai, befektetői és felhasználói szempontból egyaránt remek lehetőséget rejt magában. Így gondolták ezt a Quaestornál is, amikor oda álmodták meg a Duna City fantázianevű új városrészt jachtkikötőkkel, luxushotelekkel és prémium lakásokkal. Közbeszólt azonban a vállalatcsoport 2015-ös csődje, amelynek következtében közel 220 milliárd forint vált köddé, és csaknem harmincezer ember veszítette el a befektetését.
A partszakasz a Quaestor legértékesebb vagyonának tűnt, az állam azonban nem törte össze magát, hogy a megvételével kárpótolja a befektetőket. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) 2017 őszén 18,2 milliárd forintot fizetett ki a területért – hogy ott Diákváros néven kollégiumi komplexumot húzzanak fel –, éppen annyit, hogy a jelzálog lekerüljön a telekről, de a szerencsétlenül járt állampolgároknak lehetőleg egy fillér se jusson.
Nem mellékesen, a potenciális luxusvárosrészért korábban állítólag maga Ghaith Pharaon is bejelentkezett. Az Orbán Viktorral egykor szívélyes barátságot ápoló, pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával gyanúsított, 2017 januárjában elhunyt szaúdi milliárdos a pletykák szerint 80 milliárdot sem sajnált volna a partszakaszért, ám végül elállt az üzlettől.
Izgalmas fénytörésbe helyezi a projektet egy másik, hasonlóan remek adottságú terület adásvétele. A Rákóczi (Lágymányosi) híd pesti hídfője és a soroksári Duna-ág közti 15 hektáros telket az állam 2014-ben még az olimpiai rendezés reményében vásárolta meg. Az MNV 16,5 milliárdot fizetett a Wing Zrt.-nek, amely a Quaestorhoz hasonlóan új városrész kialakításáról álmodozott. A terv papíron maradt, de legalább Garancsi István jól járt.
A miniszterelnök barátja ugyanis éppen akkor vásárolta ki meghatározó cége, a Market Építő Zrt. többségi tulajdonrészét a Wing Zrt.-től, amikor az MNV megszerezte az inkriminált telket – micsoda véletlen! – a Wingtől. Nem kell hozzá túl nagy kreativitás, hogy az állam gesztusát jutalomként értékeljük, amiért a cégcsoport elengedte a Marketet, hogy az a jövőben Garancsinak – a NER-nek – termelje a százmilliárdokat.
Amikor a Quaestor károsultjait kellett volna megmenteni, az állam 55 ezer forintos áron mérte a négyzetmétereket, amikor az urambátyám-gépezet felturbózásáról volt szó, ennek a dupláját, 110 ezret sem sajnált egy négyzetméterért.
Ehhez képest a Diákváros forgatókönyvébe iktatott újabb csavar lábjegyzetnek tűnik csupán. A kormány a fővárosi lakhatási válságot és az egyetemistákra nehezedő egyre nagyobb terheket enyhíteni hívatott kollégiumi városrészt egy monumentális behódolási szertartás részeként a kukába hajítaná, hogy a helyén a Kínai Kommunista Pártnak örök hűséget esküdött Fudan Egyetem magyarországi főhadiszállását húzzák fel. Nem is akármilyen konstrukcióban. A magyar állam hitelt vesz fel Kínától, hogy abból fizethessen Kínának, amiért kínai cégek Budapesten megépítik a kínai káderképzőt.
Sejthettük, hogy a méregdrágán vásárolt Sinopharm-vakcinával nem csak a NER-közeli üzletemberek jártak jól, de arra aligha számítottunk, hogy Kína ilyen hamar tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Az ország nyílt kiárusítása láttán talán még a sietős földönkívülink is átgondolná szándékait. Nem csoda, hogy a járvány alatt megszaporodtak az ufóészlelések.
Olvasna még Ficsor Benedektől? Kattintson!
