Kissé késve került elém a „Közös ügyünk az állatvédelem” Alapítvány 2024-ről készült önértékelése. Bár a tavalyi hasonló műremek ismeretében nem voltak túlzó várakozásaim, de – közelről ismerve néhány állatmentő szervezet és kutyamenhely siralmas helyzetét – kíváncsian böngésztem a nagyközönségnek szánt számadást.
A szűk két gépelt oldalnyi szöveg olvastán kénytelen voltam megállapítani, hogy a magyar (a kormányzat által európai színvonalúnak hazudott) állatvédelem terén továbbra sem történt-történhetett érdemi előrelépés. Sajnos. Igény ugyanis lenne rá. Sőt, nemcsak igény, de égető szükség is. Hogy miért, azt e hasábokon is többen és többször is taglalták-taglaltuk. A lényeg: az állatvédelmi munka dandárját civil szervezetek végzik áldatlan körülmények között: az infláció és a megélhetési válság miatt egyre több a kidobott, elhagyott, éheztetett állat, viszont ugyanez okokból egyre kevesebb a támogató és az örökbefogadó. Hogy mindezen sirámok hatástalanok voltak, és hogy a problémák megoldására nincs politikai szándék (és így kellő forrás sem), arról nagyon is nyilvánvalóan árulkodik a jelentés.
Közös
Az állatmentők 2021-22-ben az összeomlás szélére kerültek: egyre több a kidobott, elhagyott, rosszul gondozott állat, drasztikusan növekednek a menhelyek költségei, visszaesik az örökbefogadási kedv és az adakozási hajlandóság.
Kezdjük a – sajnos igencsak kevés – konkrétummal. „277 civil szervezet részesült a kormány által biztosított 500 millió forint keretösszegű pályázat támogatásából” – dicsekszik például az alapítvány. A tény és a számok első felületes pillantásra akár még imponálóak is lehetnének. Ha azonban tudjuk, hogy már két éve is ennyi volt a megpályázható keretösszeg (ami már akkor sem volt elég semmire sem), és azóta milyen drasztikusan növekedtek az energiaárak, az állatorvosi és takarmányozási költségek, akkor rögtön világossá válik, hogy a kormány „gáláns gesztusa” a semminél is kevesebbet ér, még szépségflastromnak se jó az állatmentés és állatvédelem ragyás és sebhelyes orcáján. Ráadásul nézhetjük a dolgot úgy is, hogy az adott összegből átlagosan kevesebb, mint kétmillió jutott a pályázaton „nyertes” civil szervezeteknek, miközben egy – a kisebbek közé tartozó állatmentő alapítvány – pusztán egyhavi, januári költsége ippeg ennyi, … mert most éppen nem volt szükség komolyabb műtétekre vagy hosszas kezelésekre. Egy nagyobb kapacitású menhelyen, ahol 150-200 kutya-macska etetését kell megoldani, az egyhavi összköltség ennek akár többszöröse is lehet.
„72 millió forintot biztosítottunk kifejezetten ivartalanítási programokra, ezzel hozzájárulva a kóbor állatállomány csökkentéséhez és a felelős állattartás előmozdításához” – büszkélkednek egy újabb adattal. Nos, megnéztem a Google által feldobott állatorvosok listájának első három találatát: nemtől és súlytól függően a kutyák ivartalanítása 30 és 90 ezer forint között mozog, a macskáké pedig 20-40 000 között. Ha átlagolunk, és a kapott értéket elfelezzük (mert az ilyen akcióknál az állatorvos is ad kedvezményt), akkor mondjuk 25 000 forint jut egy ivartalanításra, azaz 2880 kóbor állat nem kívánatos szaporodását lehetett megakadályozni. Elsőre ez is szépnek tűnik, csakhogy Magyarországon szerény becslések szerint körülbelül hárommillió macska és kétszázezer kutya él gazdátlanul…
„83 millió forint értékben adományoztunk eledelt a rászoruló állatvédő civil szervezeteknek, 120.000 kg tápot osztottunk szét.” Elsőre ezek a számok is tetszetősek, de csak elsőre. Ha elosztjuk a 120 tonnát az összes hazai menhely számával, akkor egynek átlagosan 240 kg jutna, ami egy nagyobb befogadóképességű telepen tán egy hónapra elég. Ennél is nagyobb baj, hogy az ajándékként osztogatott tápok nem igazán jó minőségűek: az átlagár 690 Ft/kg, ennyiért még akkor is csak kommersz eledeleket lehet venni, ha feltételezzük, hogy az alapítvány jelentős kedvezményeket kap. Tudok olyan menhelyekről, amelyek visszautasították az ilyetén segítséget, mert a hasmenéses vagy hányós állatok sokkal több munkát (és orvosi költséget) okoznak, mint amennyi az ingyen tápok révén megtakaríthatnának.
A fenti összegek után az már szót sem érdemelne, hogy „8 millió forintot gyűjtöttünk össze az első ’Vásárolj az állatokért!’ kampányban partnervállalataink és az állatbarát vásárlók összefogásával, amelyet teljes egészében állatvédő szervezetek támogatására fordítottunk.” Lehetne, de nem akarnék gúnyolódni se a nyolcmillión, se az összefogáson, se a teljes egészen, de az azért biztos, hogy ez még cseppecske sincs egy hatalmas óceánban.
Állatvédelmi alapítvány: kivel közös az ügy?
A hazai állatvédelem egyre szaporodó feladatainak túlnyomó többségét magára vállaló, több mint négyszáz civil szervezet nyomorúságos helyzetéhez képest a százmilliós támogatási keretösszeg gyakorlatilag semmi, még szépségflastromnak sem alkalmas.
Azon sem poénkodnék, mert hosszabb távon még hasznos is lehet, hogy az alapítvány több programot is indított gyerek-célcsoportok elérésére és megnyerésére: „Művészek az állatvédelemért”, „Állatvédelmi Témahét”, kiscsoportos állat-asszisztált foglalkozások. Ezekkel csak egy baj van: nem akkor tanítjuk a gyereket illemszabályokra, amikor a fejünk felett ég a ház. Akkor bizony oltani kell. Sürgősen.
Sajnos igazán érdemi dolog már nem nagyon lelhető fel az amúgy sem terjedelmes anyagban. Jöjjenek hát a jól hangzó kamuk:
– „létrehoztuk Magyarország legteljesebb állatvédelmi információs csomagját”
– „az adó 1% állatvédőknek történő felajánlására buzdítottunk hazai sportolók képviselésével” (e mondat nyelvhelyességi és helyesírási problémáitól most tekintsünk el)
– „állatvédelmi képregényt és oktatójátékot hoztunk létre”
– „megkezdtük az ingyenes Gazdijogsi képzés bővítésének és továbbfejlesztésének előkészületeit” (szóval nem bővítenek és fejlesztenek, csak előkészülnek, és ez már, ugye, eredmény)
– mindenféle együttműködési megállapodásokat kötöttek a rendőrséggel, MÁV-val, Volánnal, ami arra biztosan jó, hogy mindkét fél bizonyíthassa, mennyit dolgozik és milyen jól
– személy szerint ebbe a kategóriába sorolom azt is, hogy az alapítvány ösztöndíjjal támogatta az állatvédelmi szakjogász-képzést, illetve hogy kezdeményezésükre az állatvédelem témája is bekerült a köztisztviselői továbbképzési programba
– az meg, ugye, természetes, hogy elismeréseket adtak át egy-egy állatorvosnak, állatkerti dolgozónak, rendőrnek, polgárőrnek (jövőre talán kellene egymásnak is).
A végére hagytam, de az eleve szűkösnek ítélhető terjedelem közel felét teszik ki a megfoghatatlan frázisok, hangzatos szólamok, jól csengő lózungok, mint például:
– „az alapítvány tovább építette a fenntartható állatvédelem és a felelős állattartás előmozdítását szolgáló alapokat”
– „köszönet illeti az állatvédőket, szakembereket, valamennyi elkötelezett magyar állampolgárt, akik szívügyüknek tekintették az állatvédelmet és részt vállaltak a közös munkából”
– „2024-ben is fontos lépéseket tettünk céljaink elérése felé”
– „még hosszú út áll előttünk”
– „munkánk jövőorientált, a fenntartható állatvédelem megteremtését és a felelős állattartás szemléletének népszerűsítését szolgálja – mindannyiunk javára és az állatok védelméért”
– „2024 közös sikerei megerősítik elkötelezettségünket, hogy a megkezdett munkát még nagyobb intenzitással folytassuk”
– „számos feladat, kihívás vár ránk”
– „célunk a felelős állattartás széleskörű megteremtése Magyarországon”
– „elszántan dolgozunk, hogy az állatvédelem ügyét még magasabb szintre emeljük”
Hááát, egy dolgot nyugodtan leszögezhetünk: ha a magyar állatvédelem problémáit megoldani nem is képesek, de hangzatos jelentéseket írni azt bizony nagyon tudnak.
