Tévedtem. Az úgy volt, hogy, de legegyszerűbb, ha mutatom. Erről a Facebook-posztomról van szó, amit ne becsüljünk alá műfajilag, mert össze-összemosódnak a határok, egyik megjelenés erősíti a másikat, itt, a reklámmentes új nyilvánosságban meg pláne az elérés lett a minden. Na, de visszakanyar, tehát ezt írtam fel a falamra: „Kötelező lesz a nyelvvizsga 2020-tól a felsőoktatási felvételihez. Hogy mit jelent ez? Teljes régiókat, megyerészeket radíroznak le az elméleti Európa térképéről, gyerekek tömegétől veszik el a kitörés lehetőségét. Falusi srácok, roma gyerkőcök, szegény családba születettek, szevasztok! Ennyi volt, talán a következő generáció ismét kap majd egy esélyt.”
A túlzásfaktort vegyük ki belőle, egy ilyen rövid üzenetben nyilván egyszerűbben és határozottabban fogalmaz az ember, szemünk előtt ott lebeghet a „Stop, Soros!” mesteri primitívsége, bár a tévedésem nem ebből származik. Ott rontottam el, hogy azt gondoltam: a kötelező nyelvvizsga a legszegényebbeket érinti majd a leghátrányosabban. Csakhogy a bejegyzésemnél komoly vita alakult ki, ami eléggé elbizonytalanított, úgyhogy megkerestem néhány nem Budapesten élő ismerősömet, így állt össze az alanti pillanatkép; valamennyi gondolat, megállapítás tőlük, a valós hétköznapi tapasztalataikból származik.
Mitől lesz itt osztrák életszínvonal? | Magyar Hang
A jegybank tanulmánya elismeri, az elmúlt 10-15 évben egyik kormány sem hajtotta végre azokat a reformokat, amelyek nélkül esélyünk sincs felzárkózni.
A kisvárosi iskolákban kevés a nyelvtanár, általános gyakorlat, hogy a nyelvi órákon nincs csoportbontás, s 30 fős osztályokban próbálkoznak az oktatással. Az egyik pedagógus válaszolóm kiemelte azt is, hogy jelentős a különbség a gimnáziumi és szakgimnáziumi oktatás között természetesen az utóbbi hátrányára, vagyis egy szakgimnáziumban tanuló diáknak sokkal nehezebb megszereznie a felvételihez szükséges középfokú nyelvvizsgát. Ugyanakkor azt is elmondták, hogy egy jó vidéki gimiben a szorgalmas gyerkőcök, akik ráadásul otthonról is megkapják a támogatást, négy év alatt két nyelvvizsgát is összehoznak.
És itt jön, amit félregondoltam, vagyis hogy a kötelező nyelvvizsga a szegénysorról, a telepről érkező fiatalok előtt zárja majd el végleg a kitörés, felemelkedés lehetőségét. Nos, ezen már rég túl vagyunk.
A hátrányos helyzetű diákok alacsony jövedelmű családokból, elégtelen lakókörnyezetből érkeznek, szüleik legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános. Ez így pontokba szedve száraz és hivataloskodó, a mögöttes valóság pediglen, hogy ezek a gyerekek már óvodás korukra súlyos hátrányba kerülnek, mert – idézek egy másik pedagógust – nem ismerik az angol wc-t, nem tudják megnyitni a csapot, mert 8-an, 10-en laknak egy szobában, „ahol minden, érted, MINDEN ott történik”, és nincs még egy csendes sarok sem, ahova visszahúzódhatnának picit rajzolgatni, színezgetni, már ha lenne egyáltalán színes ceruzájuk”.
Pogátsa: A Fidesz neoliberális politikát folytat, ami ellen harcolt ellenzékben | Magyar Hang
Nem egyszeri, állami kegyre van szükség – véli a közgazdász, aki szerint a most bejelentett eszközökkel nem számolható fel a szegénység.
S ez a hátrány az általános iskola első osztályára csak növekszik, hiába igyekeznek az óvónők, dadusok, mert „ők nem játszottak barkochbát, ország-várost, nem számolták meg a nem létező fürdőszoba nem létező csempéit, és odahaza nem énekelt nekik, velük senki, nem hallottak a szüleiktől egy verset vagy egy mesét”.
Ezeknél a gyerekeknél már az siker, ha a közoktatási rendszerben egyáltalán szakmát tudnak szerezni, és nem szállnak ki 16 évesen a „közfogiban” pénzt keresni. Mert nem látják értelmét a tanulásnak sem ők, sem a szüleik, nincs minta, nincs követendő példa, semmi sincs. Náluk az számít eredménynek, ha a nyolcadik osztály végére értőn olvasnak, elboldogulnak a négy alapvető művelettel, és ismernek pár angol vagy német szót.
Innen tehát már eddig is, eztán is, így is, úgy is kvázi lehetetlen küldetés a főiskola, egyetem. Beszélgetőtársaim szerint a nyelvvizsga kötelezővé tétele – bár Magyarországon a társadalmi kategóriák finoman fogalmazva is képlékenyek – az alsó-középosztálybéli gyerekeket sújthatja leginkább. Röviden: ezekben a családokban van igény a tanulásra, taníttatásra, pontosan látják, hogy merre lenne a kivezető út, ám olyannyira szűkösek a rendelkezésre álló javaik, hogy szembenézve a nehézségekkel inkább elengedik a továbbtanulás ábrándját, ábránd alatt értve az utazást, szállást, ételt, ruhát, taneszközöket, mindazt, amit a felsőoktatásban töltött esztendők jelentenek.
„Sokkal több segélyt kapnak a gazdagok" | Magyar Hang
Egyáltalán nem igaz, hogy megszűnt volna a gyermekéhezés, mint ahogyan azt a kormány mondja – mondta a Magyar Hangnak Bass László szegénységkutató. A teljes interjú.
S itt a diákhitel sem megoldás, mert félnek tőle, hogy gyermekük adósságokkal terhelten kezdi majd el bizonytalan kimenetelű, diplomás karrierjét. Ne felejtsük, hogy mennyit keres egy pedagógus például. És azt se, hogy épp ezek a családok rettegnek a legjobban, hogy ha akár a szülők egyike elveszíti a munkájukat, hamar földönfutókká lehetnek, hiszen a hitel ketyeg, tartalékuk viszont egyáltalán nincs.
De kukkantsunk be az iskolákba is, idézek ismét: „Azt hiszik, hogy a Klik működése Magyarországon egységes közoktatást teremtett, hogy a vidéki kisiskolák pont ugyanolyanok, mint a Budapestiek. Hát nem! Itt kívülről felújított, belülről omladozó iskolák vannak. A tanáriban egy-két alig működő számítógép – nesze neked, e-napló – amelyeken 20-30 pedagógus osztozik.” Nincs külön nyelvi labor, sok helyen az informatikai termet nevezik annak, de ide is csak szaktanári felügyelettel, hetente egy-két órában mehetnek a tanulók, akik közül sokaknak otthon nincs internetelérésük. Mindeközben a nyelvtanárok annyira leterheltek, hogy ha akarnának, sem tudnának magánórákat vállalni, hiszen két-három iskolában is tanítanak, a szünetekben vándorolva az intézmények között.
2x2 néha nulla - a külföldi nyelvtanfolyamok tervéről | Magyar Hang
A két hetes külföldi tanfolyam árából (ha tényleg körülbelül 400 000 forint/fő) egész évben járhatna a gyerek olyan nyelviskolába, ahol anyanyelvi tanárok tanítanak.
Szerintük egyébként a tananyag és a tanórák mennyisége elegendő lenne, de itt térünk vissza az elejére: ha nincs elég tanár, akkor a harmincfős osztályokban képtelenség nyelvvizsgára felkészíteni a diákokat, ezért inkább az a cél, hogy az alapszintű érettségin mindenki átmenjen. Ami viszont egy nyelvvizsgára édeskevés.
Szerintünk visszaesés tehát nem lesz a legszegényebb régiókban sem, mert „azok a gyerekek, akik innen akartak továbbtanulni, eddig is csináltak nyelvvizsgát a pluszpontok miatt”.
Egy nem agglomerációs községben élő fiatal hasonló kihívásokkal néz szembe, súlyosbítva néhány plusz logisztikai feladvánnyal. „Nálunk a községi általános iskolában az egyik tanító néni tart németórákat, de nem járt külföldön, az élő nyelvet nem hallotta ő maga sem. Aki az angolt szeretné, annak utaztatnia kell a gyermekét.” Csakhogy akinek nincs autója, vagy úgy dolgozik, az sokszor megoldhatatlan kényszerhelyzetbe kerül, mivel a buszok elég ritkásan járnak. „Tudok olyanról, akinek a gyermeke azért nem járt fakultációra a 30 kilométerre lévő városba, mert az utolsó busz hamarabb indult, mint ahogy a foglalkozás véget ért volna.”
„Egész klánok jártak ide" - Nem üvegbúra alatt élnek a pannonhalmi növendékek | Magyar Hang
Halmozottan hátrányos helyzetű és muszlim diák is tanul az elit iskolának számító, bentlakásos katolikus fiúgimnáziumban. A teljes riport.
„Errefelé a nyelvtanárok elvándorlása is súlyos gond, a jobb fizetésért sokan költöznek Budapestre vagy a nagyobb városokba, előfordult, hogy egy osztály három év alatt öt tanárral tanult, persze mindig másként és máshonnan kezdve, mint a korábbi pedagógusokkal. Sőt, olyan is volt, hogy egy középiskolában hónapokig nem tartottak valódi nyelvórát, mert az egyetlen nyelvtanárt továbbképzésre küldték, a rendszeres pótlását viszont nem tudták megoldani.” A Facebook-vita egyik leggyakoribb támogatói érve egyébként így hangzott: öt éve be lett jelentve, 2014-óta lett volna idő felkészülni. Tökéletesen egyetértek. A kormánynak is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/7. számában jelent meg, 2019. február 15-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/7. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
