Az árkok betemetve, csak nem úgy

Illúzióink ne legyenek, bajban vagyunk. Aki látta a Szabadfogás (na, most itt sem a romjain, sem a hamvaiból kifejezés nem megfelelő, a többi viszont halovány) nyomán életre kelt Kötöttfogás első adását a Magyar Hang szerkesztőségéből élőben, a Facebookon közvetítve, tudhatja, hogy miért. Nem, nem a kényszeres fekvőtámaszozás vagy a csúnya beszéd okán, és még csak nem is a közelíthetetlennek tűnő álláspontok miatt.

Hanem. Végignéztem a felvételt az összes hozzászólással. Többszörösen kíváncsi voltam, persze arra is, hogy mit szól a közönség a fapadosabb változathoz, de még inkább, hogy milyen lesz az eredeti koncepció kitalálása után három évvel magának a beszélgetésnek a fogadtatása. A Szabadfogást ugyanis annak idején úgy terveztük, hogy a vitapartnerekkel balról-jobbra lefedjük a teljes politikai palettát, csakhogy ez a Fidesz bojkottja miatt már az első adásra összeomlott. Hiába hívtunk sokakat, a Fidesz-holdudvar közismert, népszerű sztárjait is, senki sem akarta, vagy ha mégis, nem merte vállalni a Hír Tv-s szereplést. De mivel a Kötöttfogás és a Magyar Hang tulajdonosa is a nép (nagy szavaknak tűnhet, de tényleg ez a helyzet), így Jeszenszky Zsolt, politikai hobbista most elfogadta a meghívásunkat.

Kötöttfogás - első adás (2018.08.08.)

Az egykori Szabadfogás Kötöttfogás néven folytatódik. Az első adást augusztus 8-án vettük fel a Magyar Hang szerkesztőségében. A műsor résztvevői: Konok Péter, Wahorn András, Csintalan Sándor, Dévényi István, Gulyás Balázs és Jeszenszky Zsolt. E-mail: szerk [at] hang [dot] hu Támogatás: https://www.patreon.com/magyarhang Iratkozzon fel Youtube-csatornánkra, valamint fizessen elő a Magyar Hang hetilapra! Honlap: https://hang.hu

És akkor itt jön a „bajban vagyunk”-rész. Noha akadtak, akik örültek a vitának (ami karcosra, sokszor személyeskedőre, helyenként kifejezetten erőszakosra sikeredett, no de ne felejtsük, hogy három év mesterségesen elzárt indulatai törtek felszínre szűk egy óra alatt, ráadásul friss konfliktusokkal fűszerezve), és voltak, akik úgy vélték, Jeszenszky győzött (ami eléggé beteg vélemény, hiszen miért is kellene bárkinek győznie egy beszélgetésben), a nagy többség szerint egyszerűen nem kell az ilyen vita. Nincs rá szükség. Értelmetlen. Fölösleges. Sőt: idegesítő. Még sőtebb: soha többé nem néznek minket, ha még egyszer elkövetjük azt a bűnt, hogy valakit, bárkit meghívunk a NER-ből.

Lejáratnák a képviselőt, mert jó ügy mellé állt...

Úgy tűnik, az áprilisban elnyert kétharmados győzelem végleg elvette a Fidesz médiagépezetét irányító emberek józan ítélőképességét.

Ó, „régi szép idők”, amikor még holmi árkokról beszéltünk! Nincsenek itt már árkok, két párhuzamos Magyarország van, amelyek csak épphogy, kényszerből határosak egymással. Ami viszont közös, az a düh. A két Magyarország lakói dühből, dühül beszélnek egymással, ha egyáltalán.

És akkor itt jön a küldetésrész. Klasszikusan most fordulna a cikk pozitív irányba, miszerint: „de azért látni az alagút végét”, vagy hogy „van egy jó hírem”, ilyesmi, de akkora bajban vagyunk, hogy az írás semerre sem tud fordulni, és az alagútból is csak a totális, minden irányban egységesen sűrű, masszív, vastag, fekete sötétség látszik.

Kötöttfogás - 3. epizód

Uploaded by Magyar Hang - A Túlélő Magazin on 2018-08-22.

Amit Jeszenszky Zsolt nem fog fel (és itt lehetne sorolni még neveket hosszasan), hogy ő (ők) is minta, és nem kevesek számára. A félreértett nempíszi, a túltolt liberalizmus okozta szólás- és véleményszabadság-ellenes vadhajtások lemetszése nem jelenthet szimpla durvaságot, a bármiről lehet beszélni pedig bárhogyant. (Jut eszembe, a magyar cigányságról három éve, a migránsválság kitörése óta nem beszélünk, pedig.) Mindeközben a kétharmados kurzusépítésből, a közös nyelvből, kulturális mintából és viselkedésmódból meg annyit látunk, hogy egyik oldalon bulika van, a másikon sivalkodás, a kettő fölött pedig „drminiszterelnökúr”, aki már csak egy kávét kér.

Hogy, mondjuk a Magyar Hang tud-e híd lenni? Fogalmam sincs. Talán abban, hogy uncsi, lesajnált, ortodox, ezerszer körberöhögött módon tartjuk magunkat a régi értékekhez, hogy az ellenfél nem ellenség, a másként gondolkodó nem áruló, az ember pedig minden körülmények között ember és nem fehérjehalmaz. Mennyire szomorú, hogy ez 2018-ban küldetés lehet.