Döbbenetes látványt nyújtanak azok a képsorok, amelyeken Varju László országgyűlési képviselőt kidobják az MTVA székházából. Az esetnek számos humoros és komoly vetülete is van, amelyeket érdemes körbejárni.
Magában az alaphelyzetben már kódolva volt mindaz, ami később történt: a túlóratörvény elleni tiltakozásból, amely egy jól átélhető, széles tömegeknek azonosulást adó ügy volt, a pártok néhány nap alatt gyártottak egy vérszegény rendszerkritikát, azt az öt pontot, amelyhez sem cselekvési tervük nem volt, és amely sikerrel sem kecsegtetett, mert a rendőri túlóracsökkentés meg az európai ügyészséghez való csatlakozás követelése nem visz az utcára tömegeket. Nyilvánvaló hiba volt a világos célt és az egyértelmű társadalmi fókuszt, a munkavállalói érdekvédelmet az első öt percben langyos vízzel felöntve kissé rendszerkritikussá, kissé marketingképessé hígítani. Mégsem volt más választás, mert valamennyi szereplő igyekezett túllicitálni a többit rendszerdöntő radikalizmus terén. Ennek eredménye lett az, hogy tucatnyi parlamenti képviselő megostromolta az ország legkevésbé nézett televíziójának kongó folyosóit, hogy ott hisztirealityt gyártson.
Valaki kiadta az MTVA-ból a felvételt, amin rángatják, leteperik és vonszolják a biztonságiak Varju Lászlót | Magyar Hang
A köztévé soha nem közölte a felvételt, amin a fegyveres őrök erőszakoskodnak a DK országgyűlési képviselőjével. Most kicsempészték.
Szintén komikumszámba ment Hadházy Ákos lépcsőakrobatikája, amely bár látványos volt, mégis kérdés, mennyire szolgálja a kormányzóképesség látszatát, ha egy ellenzéki képviselő pókembert játszik egy lépcsőházban. Varju László komoly sportteljesítményt nyújtott, az úgynevezett Demokratikus Koalíció képviselője birkózókat megszégyenítő erővel és ügyességgel védekezte ki perceken át, hogy fél tucat biztonsági őr pozíciójából kiemelje. Itt a komikum tárgya nem a politikus volt, hanem a pocakos biztonsági őrökből álló osztag, amelynek harcértéke még egy nyugdíjasotthonban sem lett volna értékelhető. Nem Kubatov kopaszai voltak – ez azonnal látszott.
A sötét narratíva ott kezdődik, hogy ezek a kamuegyenruhás bohócok nyilvánvalóan törvényt szegtek – ahhoz pedig nem kell nagy jóstehetség, hogy ennek a nemzeti együttműködés rendszerében nem lesz rájuk nézve hátrányos következménye. A KFC-ben verekedő biztonsági őrt azonnal kirúgták – ezeket vélhetően megjutalmazzák majd. A következmények nélküli törvényszegés és erőszak minden közösséget fasizál, még ha nem is ez a hatalom célja – mégsem mutathatnak gyengeséget, hisz a teljes kormányzati kommunikáció és Orbán Viktor önképe egyaránt az erőre, a gátlástalanságra és a szociopátiás cinizmusra épül.
Újabb felvétel szivárgott ki a köztévétől, épp a szakértőnek mondják meg rajta, hogy mit mondjon | Magyar Hang
„Egy szót, ami fontos, és kértek, hogy mondjuk el, hogy az őrök védték” – kérte a riporter ifj. Lomnici Zoltántól. Az alkotmányjogász szerint nem instruálták.
Amit a biztonságiak Varju Lászlóval tettek, az nemcsak törvénytelen volt, egyben szakszerűtlen is. Az egyik fáradó biztonsági őr a dulakodás egy pontján egyszerűen ráül az ötvennyolc éves férfira. Az osztag tagjai nem kényszert alkalmaznak, hanem lelkes amatőrként bántalmazzák Varju Lászlót. Én pedig ezen a ponton nem értem, hogy miért úgy hangzik erről a tudósítás a baloldali és liberális sajtó széltében-hosszában, hogy egy képviselőt bántalmaznak. Miért számít az, hogy ő egy képviselő? Egy magyar állampolgárt bántalmaznak – vagy ez ebben a nyomorult, szervilis országban nem elég átélhető? Ehhez az eljáráshoz épp annyira nincs joguk, ha az illető miniszter, ellenzéki képviselő, orvos, pedagógus, postás, betanított munkás vagy munkanélküli. A felháborodás nem annak szól, hogy egyenruhás verőemberek valakit bántalmaznak, aki akár bármelyikünk lehetne – hisz ez esetben talán igazuk is volna. Az erősebb kutya országában a nyers erő minden mást felülíró életelvvé vált.
Magyarországon nincs elég polgári öntudat sem az újságírókban, sem az újságolvasókban, hogy egy közember sérelmén megütközzenek. A rendőrség és a biztonsági osztagok épp elég pofont osztottak ki a rendszerváltás óta, jól beleverték a magyarokba, hogy ilyesmin meg se lepődjenek. Abból támad széles körű botrány, hogy ezt már egy politikussal is megteszik, holott tudják, hogy az egy országgyűlési képviselő – a politikai elit védett tagja. Ettől szalad össze a magyar értelmiség, ebből vezeti le a balliberális sajtó a hazai jogállam végét. Mélyen kádári, hogy az elit egy tagjának sérelme az igazán átélhető a hazai tömegek számára, és nem az elmúlt harminc év sérelme – vagy az elmúlt háromszázé.
Újra feltalálja-e az ellenzék a politikát? | Magyar Hang
Azt is világossá kellene tenni, melyik párt kiket és hogyan akar képviselni.
Ha egyszer bukik Orbán Viktor, kinek a kezébe kerül a tényleges hatalom? Adott egy elöregedő, atomizált, gyerekszámban tartott, szolidaritást hírből sem ismerő magyar társadalom, amely képtelen megvédeni magát. Adott egy honvédség, amelyet Orbán Viktor 2023-ig 1200 milliárd forintból fegyverez fel és korszerűsít. Adott egy rendőrség, mely mindig hűséges volt az aktuális kormányhoz, cserébe tagjainak soha nem kellett a „szolgálunk és védünk” jelszavát magukra alkalmazniuk, helyette megőrizhették a Kádár-rendszerből a „behajtunk és megfélemlítünk” jól bevált hitvallását. Adott a biztonsági cégek, magánhadseregek és pénzbehajtók ötven-százezer változó harcértékű zsoldoskatonája, akikbe legtöbbször sem gátlás, sem szakértelem, sem jogállami, sem erkölcsi érzék nem szorul. És adott sok tízezer lőfegyver az elit kezében, akik hogy fegyvert tarthassanak, azt mondják magukról, hogy vadászok és sportlövők – néhányan közülük biztosan azok is.
Akik utcai erőszakkal, és nem sztrájkokkal akarják megdönteni a kormányt, akik nem jobb minőséget, hanem nagyobb erőt akarnak Orbán Viktor hatalmával szembeszegezni, azok legfeljebb csak azt érik el, hogy az ország sorsáról végül ne a szolidaritás, hanem a brutalitás döntsön.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/2. számában jelent meg, 2019. január 11-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/2. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
