Orbán Viktor és a kormánypártok válogatott szavakkal és formában való sértegetése akkor sem vezet eredményre, akkor is visszatetsző, ha történetesen van alapja az éles kritikának.
Publicisztika
A biztonság és a rend iránti vágy két olyan érték, amelyeket a demokrata, polgári erők gyakran elhanyagolnak. Az az elit azonban, amelyben a szabadságvágy és a sokszínűség szeretete megelőzi a biztonság- és rendóhajt, egyre kevesebb hatással bír a „vidékre”.
Egy angol ifjúsági regény újrafordítása körüli botrány mutatja: a szépirodalom tétje nem kicsi, de a gyerekirodalom, az bizony tényleg komoly dolog.
Azt, hogy segélyhívás vagy segítségnyújtás helyett többen a halálba zavartak volna egy kamaszt a főváros közepén, nem függetleníthetjük a magyar társadalom aktuális lelkiállapotától.
Április elseje van, éppen két hete, hogy Köszörűs Zsolti, a Bundesliga-frizurás traktorkentaur azt mondta, ő ugyan nem szánt nekünk, tönkök-csonkok leselkednek nálunk az ő ekéjére, jaj dehogy! Hárman állunk neki, negyed hektár sincs, puszta kézzel, ásóval.
Én a Momentum elnökségének tagjaként úgy küzdenék azért, hogy Soproni Tamás vagy Orosz Anna váljon pártelnökké, mint az életemért.
Fun fact: a kamarai elnök a jelek szerint több mint tízmilliós Rolexben magyarázta, hogy a tanároknak a fizetés mellé ott a szabad nyár is.
Úgy tűnik, nem egészen a „szív” győzött ezen a választáson. Ha szembe állítjuk az öt gazdasági minisztériumot azzal, hogy az oktatás és egészségügy egy „katonaember” mellékfeladata lett, sehol nem látom a „szívet”.
A lehetetlent kellene abszolválni: egyszerre kellene kiszolgálni a burjánzó Fidesz-magyar felsőbbségtudatot, ugyanakkor valamelyest mégiscsak illenék igazat mondani.
A sima infláció se volt gyöngyusz, de így aztán végképp mélytorok lesz megvédett magyarnak lenni.
Légy úgy polgár, hogy az a hatalomnak tessék, és akkor neked is jobb lesz – micsoda felismerés!
A lelke legmélyén mindenki megbántott, sértett, elnyomott kisebbségi lett. Az is, akit elnyomtak, az is, aki elnyomott, az is, aki egyik sem volt. És ezen a spirálon csúszunk egyre lejjebb.
„Tényleg muszáj vagy feltűnősködni azzal a bazi nagy zászlóval?” „Ne csinálj úgy, mintha nem ismernéd az aranyszabályt: ahol én vagyok, meg az első kibontott, magyar kezek érlelte söröm, ott van mindig egy talaplatnyi Magyarország!”
Miért dug Orbán Viktor az uniós szankció kerekeinek küllői közé botot a szent háborút hirdető, a szakállát a keresztény világ nagy részével összeakasztó luxuspátriárka érdekében?
Az esküt nem zavarhatta meg az ellenzék kritikája, ellenvetései, így azokról a média, a sajtó sem számolhatott be. Egyedül a miniszterelnök beszéde vonulhatott végig a nyilvánosságban.
Fizessen elő a Magyar Hangra!
Friss lapszámunk
Interjú Péterfy Borival és Jámbor Andrással. Németh Szilárd és Csepel birkózása. Az Ungvári Egyetem tanára a fronton szerzett tapasztalatairól. Keresse a friss Magyar Hangot, Bűvös Szakács-melléklettel!
Legolvasottabb cikkeink
Legfrissebb cikkeink
Támogasson minket!
Árnyék podcast – Apokalipszis, Eurovízió, cancel culture
