Beszéljük el a gyászdolgokat, amint valának!

Holokauszt-emlékmû Lebó Ferenc alkotása (2014) a holokauszt mosonmagyaróvári áldozatainak emlékére, melyet a vészkorszak 70. évfordulóján adtak át a régi zsidó temető mellett (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)

Mikor működött vajon a legjobban és leghatékonyabban a magyar állam, amely miatt sorban állást, korrupciót, szervezetlenséget vagy elmaradottságot tapasztalva a hétköznapokban annyiszor bosszankodunk? Valamelyik nagy sportesemény vagy eucharisztikus kongresszus szervezése idején, esetleg védett államfő látogatásakor? Netalán egy járvány elleni védekezés alkalmával? Vagy a háború(k) utáni helyreállások hónapjaiban? Ezek humanista és optimista feltételezések.

Ezzel szemben létezik a mondás, hogy soha nem működött olyan jól a magyar állam, mint 1944 májusában és júniusában. Akkor, amikor – hála a magyar államnak is – a holokauszt legbőszebben aratta az enyészetet. A népes, addig (csak viszonylagos) békében élő magyar zsidóság Auschwitzba deportálásának napjaiban.

Csatlakozzon a Magyar Hang +Pluszhoz!


Szerezzen ezzel korlátlan hozzáférést a Hang.hu-n fizetőkapu mögött megjelenő összes tartalomhoz, reklámmentesen. Minőségi saját tartalom, riportok, interjúk, elemzések – ezek várnak Önre!