Botrányos sajtótájékoztató március idusán

Nemzeti ünnepünkön Kovács Zoltán vette át az operatív törzs sajtótájékoztatójának vezetését, amit arra használt fel, hogy visszarepítsen minket cca 35 évvel ezelőttre, a pártállami időkbe, amikor a párt központi bizottságának megbízható katonái körülbelül ilyen stílusban tárgyaltak a „tűrt” és a „tiltott” kategóriákba sorolt ellenzéki értelmiségiekkel.

Kovács Zoltán vasárnapi szereplése felemésztette azt a kis bizalmi tőkét, amit Orbán Viktor miniszterelnök kommunikációs bravúrral összerakott pénteken este, amikor hajlandó volt felülértékelni az aznap reggel a közrádió reggeli interjújában előadott orbitális ostobaságait az esetleges iskolabezárások esetén a tanárokat érintő fizetés nélküli szabadságról. Orbán elrendelte a közoktatási intézmények bezárását, és azt, hogy gyerekek otthonaikban, távoktatás keretében tanuljanak.

Ezzel egyszerre különféle akciócsoportokat is alakított, amit nagyon sokan úgy értékeltek, hogy a kormányzat az úgynevezett operatív törzsével együtt a koronavírus-járvánnyal szembeni tehetetlenségét próbálja elrejteni azzal, hogy egy csomó akciócsoportot hoz létre a szerinte prioritást érdemlő problémák megoldására.

Közben olyan elemi hibákat vétett a miniszterelnök, amikre korábban nem nagyon láttunk tőle példát. A rendkívüli jogrend és veszélyhelyzet kihirdetését követően szinte azonnal elutazott Moldovába, ahova 30 milliárd forintos hitelkeretet is vitt magával ajándékba. Aközben volt ilyen nagyvonalú a kormányfő, hogy itthon nincs elegendő védőmaszk sem a betegek, sem az egészségügyi dolgozók számára, az üzletekben is hiánycikk, emiatt irdatlan magas áron lehet csak beszerezni, ugyanez a helyzet a hatékony kézfertőtlenítőkkel.

A WHO által ajánlott protokollra hivatkozva nem szűrték heteken át a potenciálisan fertőzöttnek tekinthető embereket, akik olyan helyekről utaztak be az országba, ahol már tombol a járvány, vagy olyan megbetegedettekkel kerültek kapcsolatba, akik már a betegség tüneteit mutatták.

Amikor az újságírók olyan kérdéseket tesznek fel az operatív törzs sajtótájékoztatóján, amitől Kovács Zoltán kizuhan a komfortzónájából, akkor azt a munkát végzik el, amiért az olvasóik, nézőik, hallgatóik eltartják őket, a magyar állampolgárokat képviselik, az ő információs szabadságjogaikat érvényesítik.

A kormányzati propagandára Kovács Zoltánéknak rendelkezésükre áll a magyar sajtóorgánumok 80 százaléka, és akkor még ott van az a 150 milliárd forint is, amiből a kormányzati tájékoztatás feladatit elláthatják.

Az újságírók természetesen nem járványügyi szakemberek, Kovács Zoltán sem az, de járványügyi szakértők segítik őket a hatalom ellenőrzésében, ugyanúgy, mint ahogy az operatív törzs is ilyen szakértők munkájára alapozva teszi a dolgát. Ezért is állunk értetlenül az előtt, hogy már a harmadik olyan tájékoztatót tartották meg, ahol sem orvos, sem járványügyi szakember nem állt a sajtó rendelkezésére.

De eddig legalább olyan fajta arroganciát nem kellett elviselniük a sajtó munkatársainak, mint amire Kovács március 15-i ünnepünkön ragadtatta magát. Talán el kellene küldeni egy tesztre, amely megállapíthatná, hogy alkalmas-e ilyen pattanásig feszült krízishelyzetben erre a munkára.

Mint ahogy az is visszatetsző, hogy a veszélyhelyzet kihirdetése után, az eszkalálódó járványveszélyes helyzetben egyetlen egy mikrofont adogatnak kézről kézre az újságírók a sajtótájékoztatón, ahelyett hogy egy rögzített mikrofonhoz mennének oda feltenni a kérdéseiket. Ennyit Kovácsék és az operatív törzs Kovács által fetisizált szakértelméről.

Az hogy kevés idő áll az újságírók kérdéseire, az nagy baj. Még akkor is, ha nem mindig sikerül feltenniük a legfontosabb kérdéseket. Sajnos a magyar sajtó meggyengült helyzetét mutatja ez is, amiben nagy felelősség terheli a jelenlegi kormányzat kritikus sajtót meggyengítő politikáját.

De lendüljünk ezen túl. Engem például érdekelt volna az is, ha mód lett volna az Orbán Viktor által bejelentett akciócsoportokkal kapcsolatos kérdéseket is feltenni. Mint ahogy megkerülhetetlen témát szolgáltatott a Magyar Orvosi Kamara is a javaslatcsomagjával, ami összességében a minél több emberi élet megmentését célozta. Olyan intézkedések megtételét javasolja a kormánynak, amelyeket már napokkal, vagy hetekkel ezelőtt meg kellett volna tenni. Orbán Viktornak is nyilván az emberéletek védelme lehet a célja az akciócsoportjaival. De nézzük már meg alaposabban, hogy a mobilkórház felépítését és gyógyszerfejlesztést célzó javaslat mellett miket tart létfontosságúnak ebben a helyzetben a kormányfő: az oktatást, a létfontosságú vállalatok védelmét, a nemzetközi koordinációt, a kommunikációt, a rendkívüli jogrenddel kapcsolatos teendőket, a pénzügyet, a gazdaság újraindítását, a határellenőrzést. Mintha a kormánya a vírusveszély közepette szabadságra ment volna. (A konténerkórház megépítését Tóth Tamás vezérőrnagyra, a Fidesz gazdasági vezetőjének a fiára bízta a kormányfő, aki rendőr, valószínűleg egy kórház építését sem vezényelte még le. De nyilván azért esett rá a választás, mert a büntetés-végrehajtási intézetet vezeti. És a maszkok legyártása után majd kórházat is építhetnek nekünk a rabok, akiknek egy része amúgy a „börtönbiznisz” részese.)

Kovács Zoltán vasárnap délután nem engedte meg, hogy az újságírók feltegyék mindazokat a kérdéseket, amelyek a sajtótájékoztatót megelőző 24 óra alatt felmerültek. Arroganciája azt jelenthette a nézők számára, hogy sokkal nagyobb a baj, mint amit az operatív törzs eddigi tájékoztatói alapján tudni, sejteni lehetett.

Kovács Zoltán viselkedése maga volt a tömény pánikkeltés.