Budapesten meg lehet nyerni a választást, de vidéken el lehet veszíteni
Jakab Péter (Jobbik), Márki-Zay Péter (Mindenki Magyarországa Mozgalom), Bíró László (Jobbik), Karácsony Gergely (Párbeszéd) és Kunhalmi Ágnes (MSZP) a borsodi időközi választás kampányában, 2020. október 10-én (Fotó: Bíró László Facebook-oldala)

A budapestiek régóta mondják, hogy semmi esély, mert a vidék máshogy szavaz. A budapestiek, akik büszkék arra, hogy amennyiben Budapest egy városállam lenne, akkor itt Orbán Viktor és köre egyharmaddal sem rendelkezne. Budapestiek, akik most látnak egy előválasztást, amelyben több olyan tehetséges politikus is elindul, aki már korábban is megszerezte Budapest szavazatát. Ebben a versenyben ott van Budapest fiatalos és kulturált újbaloldali reálpolitikus főpolgármestere, Karácsony Gergely, ott van a külföldi egyetemen végzett, a világtrendeket ismerő, az olimpia ellen a budapestiek sok-sok aláírását megszerző liberális Fekete-Győr András, és ott van a sok nyelvet beszélő, európai szinten ismert világpolgár, igazi fővárosi jelenség, a szintén baloldali Dobrev Klára is. Mindhárom politikus alkalmas arra, hogy egy európai országot vezessen, ez számomra nem vitás. Engem, aki az előválasztáson szavazni kívánok majd, nem erről kell, hogy meggyőzzenek.

Számomra az a kérdés, hogy ezek a politikusok alkalmasak-e Budapesten – és mondjuk a megyei jogú városokon – kívül is szavazatokat szerezni. Az ellenzéki előválasztás veszélye megegyezik az oltásra jelentkezési hajlandóság és egyéb más, tömegek részvételét igénylő programok problematikájával: minél nagyobb egy település, annál tudatosabb résztvevők az emberek. Ez egy előválasztás–választás viszonyrendszerében azt jelenti, hogy a választások egyszeri alkalma és az azt megelőző kampányidőszak olyanokat is bevonz, akik annak előkészületében, azaz például egy előválasztásban, nem vesznek részt. Egy előválasztás eredményét pedig nem lenne rossz minél inkább a választási esélyekkel összehasonlíthatóvá tenni. Pláne azért is, mert az egyéni választókerületek esetében Budapest 17 százalékot képvisel, míg a nem budapesti választókerületek 83 százalékot. Budapest pedig mindenkit megszavaz, aki egy Orbánnal szembeni koalíció jelöltje.

Ahogy a Civitas Intézet legutóbbi kutatása is bebizonyította, a választók is úgy vélik, hogy ez a választás vidéken fog eldőlni, mégis úgy tűnik, hogy mindenről Budapesten akarnak dönteni a pártok. Hiba. Miért mondom? Egyszerű választási matek, hogy amíg Budapesten 18 választókerület van, addig vidéken 88. Amíg szinte biztosra vehetjük, hogy Budapestet elengedte a Fidesz, s minden erejével vidékre koncentrál, hogy fenn tudja tartani azt a tanácsrendszert, amelybe tökéletesen beleillenek a szavazódroidnak használt, de minden települést kézben tartó országgyűlési képviselők párttitkárok, valamint a falvak többségének polgármesterei tanácselnökei, akik sokszor anyagilag is érdekeltek, hogy a rendszer fennmaradjon.

civitas1.jpg

Régóta mondom, hogy a vidék megszerzése a kulcs, ehhez pedig fontos azt is megnézni, hogy milyen típusú jelölt tudja megverni Orbán Viktort. Ha szigorúan nézzük a másodpreferenciákat, akkor azt az érdekes tényt látjuk, hogy egy meg egy az nem kettő. Azaz sokan annyit csinálnak, hogy megnézik, hol szerzett volna többséget az ellenzék azáltal, hogy összeadják az ellenzéki pártok számait. Óriási hiba. Mert azt látni, hogy míg a baloldali szavazók átszavazási hajlandósága (azaz ha például a Jobbik jelöltje lenne az adott választókörzetben) 80 százalék fölött van, viszont a jobbos szavazók (Jobbik-szimpatizánsok, csalódott fideszesek) aránya épphogy súrolja a 30 százalékot. Merthogy az ő másodpreferenciájuk nem a DK vagy a szocialista párt, hanem vagy otthon maradnak, vagy kacérkodnak a Mi Hazánkkal.

A másodpreferenciák erőteljes megjelenésének volt iskolapéldája a 2019-es önkormányzati választás is. Ha megnézzük a megyei jogú városokat, ahol nyert az ellenzék, abban a tízben tudtak sikeresek lenni, ahol a jelölt (legyen az pártos vagy civil) eltolta magától a pártokat és erősítette a civilséget. Így történhetett, hogy jó pár helyen, ahol szintén volt összefogás, viszont csak pártok jelentek meg (többnyire pártos jelölttel), ott vígan nyert a kormánypárt jelöltje. Nyerhető városokat bukott el az ellenzék, és 2022-ben is előfordulhat ez, ha a jelöltek személyét, támogatását egy füstös szobában döntik el ahelyett, hogy tényleg a realitásokat vennék figyelembe. Mert elképzelhető, hogy egy bizonyos párt jelöltje a jó pártközi megállapodásoknak köszönhetően megnyeri az előválasztást, viszont nem fogja tudni legyőzni a Fideszt.

Ugyanez igaz miniszterelnök-jelölti szinten is. A Civitas Intézet mérései szerint az emberek 62 százaléka úgy gondolja, hogy vidéken fog eldőlni a választás. Az ellenzéki szavazók 77 százaléka szerint Jakab Péter tudja megverni Orbánt, míg mindössze 13 százalék gondolja úgy, hogy Karácsony Gergely is képes lenne erre. Ami még érdekesebb, hogy a főpolgármester szavazóinak a 67 százaléka szerint is Jakab jobb jelölt vidéken. Azaz visszatérve a fenti példához, valamint ahhoz, hogy miként tudja majd az ellenzék mozgósítani az embereket az előválasztásra, a másodpreferenciák miatt előfordulhat az a helyzet, hogy bár Karácsonynak kevés esélyt adnak Orbánnal szemben, mégis megnyeri az előválasztást, viszont a vidék–Budapest Fidesz által is kiélezett ellentéte, valamint a másodpreferenciák miatt újabb Fidesz győzelemre lehet számítani.

civitas2.jpg

Ami még szignifikáns különbség a Civitas Intézet mérésében első két helyen szereplő jelölt között, az az elszámoltatáshoz való hozzáállás. Míg látjuk, hogy a főpolgármester a szelíd forradalom híve, Jakab (és amúgy Márki-Zay, a Momentum és a DK is) a valódi elszámoltatás híve. És ha alapvetésnek vesszük azt, hogy vidéken dől el a választás, azt is meg kell nézni, hogy ez a radikális üzenet megtalálja-e a célcsoportját vidéken. A Civitas mérései szerint azzal lenne mozgósítható az ellenzéki tábor, ha olyan miniszterelnök-jelöltje lenne az összefogásnak, aki valóban komolyan is gondolja ezt az üzenetet.

Egy másik kérdés pedig pont azoknak a bizonyos üzeneteknek az átvitele a köztudatba. Az ellenzék legnagyobb hátránya a nyilvánosság szinte teljes hiánya vidéken. Sok párt még mindig csak virtuálisan van jelen a legkisebb településeken, holott már el kellett volna kezdődnie 2018. április 9-én annak a munkának, ami megalapozná azt, hogy már valóban hiteles jelöltekről beszéljünk. Tehát nagyon nehéz lesz úgy nekimenni egy vidéki választókerületnek, hogy az előválasztást megnyerő jelölt még csak ismerkedik a helyi viszonyokkal.

Ami fontos tanulsága a kutatásnak, az az, hogy amennyiben alapvetésnek vesszük, hogy vidéken fog eldőlni az, hogy lesz-e kormányváltás, érdemes szem előtt tartani az előválasztáson azt is, hogy az általunk preferált jelölt arra is alkalmas-e, hogy a Fidesz jelöltjét megverje.

A szerző a Civitas Intézet operatív igazgatója, volt országgyűlési képviselő

A Publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.