Nem számít, hogy a Fudan Egyetem bevallottan hű a Kínai Kommunista Párthoz, hiszen az egyetem hamarosan megnyíló budapesti campusán tudományos munka fog folyni, nem ideológiai képzés, érvelt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a HírTv-ben.
Reméljük, hogy így lesz .De azért a büszke, szuverén Magyarország kormányától, amely egyébként naponta kinyilvánítja feloldhatatlan értékkonfliktusait Nyugat-Európával, igazán belefért volna – főleg, ha a CEU-ügyre visszaemlékszünk – egy diplomatikus mellékmondat azzal kapcsolatban, hogy versenyképesség ide vagy oda, Magyarország bizony közel sem azokat az értékeket vallja, amelyeket az egyetemet alapító és fenntartó kínai állam.
Sayfo Omar azzal védte meg a Demokratának írt cikkében a Fudan Egyetemet, hogy a világ egyik legjobb felsőoktatási intézményéről van szó – ami a rangsorok alapján így igaz – ugyanakkor azzal is érvelt, hogy a tudományos eredményeken kívül egy egyetem esetében semmi nem számít, hiszen az akadémiai szabadság nem más, mint illúzió, nyugaton is az.
Nem kevesebbet állít tehát, mint azt, hogy egy kommunista diktatúrában pontosan ugyanúgy érvényesül az oktatás és a tudományos kutatás szabadságához fűződő alapjog, mint egy demokratikus jogállamban. Pontosabban szerinte ugyanúgy nem. Ez alapján ideje lenne hozzáfognunk, hogy átértékeljük a magyarországi kommunista diktatúra időszakát. Érdemes lenne ezentúl talán a pozitívumokat is kiemelni, például, hogy eszerint legalább olyan magas szinten biztosította az oktatás és a tudományos kutatás szabadságát – és bizonyára sok más alapjog érvényesülését is! –, mint egy demokratikus jogállam. Hiszen ha az akadémiai szabadság politikai berendezkedéstől függetlenül illúzió, akkor nem lehet különbség e téren a szocializmus időszaka és a rendszerváltás utáni állapotok között sem. Palkovics László tett is utalást ilyesmire, amikor azt mondta, hogy az orvosi és a mérnöki képzésbe még abban az időszakban sem sikerült ideológiát vinni.
Függetlenül attól, hogy hogyan értékeljük a Fudan Egyetem magyarországi campusának tervezett megnyitását – tudományos, geopolitikai, ideológiai, biztonságpolitikai vonatkozásaival, esetleges előnyeivel és hátrányaival együtt – és függetlenül attól is, hogy milyen szintű szabadságot élveznek egyáltalán a Fudan Egyetem oktatói, kutatói és hallgatói – amiről Magyarországon a legtöbben keveset tudunk – érdemes pusztán a jegyzőkönyv kedvéért rögzíteni, hogy a fenti érvelés komoly veszélyeket hordoz magában.
Ezen az alapon ugyanis bármelyik alapjogra rá lehet fogni, hogy illúzió, ezeknek az értékeknek az érvényesülése a nyugati demokráciákban sem maradéktalan. Ebből viszont pillanatok alatt arra a következtetésre juthat bárki, hogy egyáltalán nem is érdemes illúziókat kergetnünk. Így viszont annak sem lenne értelme, hogy jogállami eszközökkel kordában tartsunk különböző politikai és gazdasági törekvéseket, annak érdekében, hogy olyan hagymázas elképzeléseket próbáljunk érvényesíteni, mint például az akadémiai szabadság.
Mindeközben Magyarország Alaptörvénye azért rögzíti, hogy Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá a tanulás és a tanítás szabadságát. Vagyis az Alaptörvény kötelességet ró a mindenkori törvényalkotókra. Biztosítaniuk kell ezeknek az alapjogoknak az érvényesülését. Kifejezetten ellenjavallt lehet soha véget nem érő, sziszifuszi munkájukhoz olyan ötleteket adni, mint hogy a tudományos kutatás szabadsága, amit biztosítaniuk kellene, nem több, mint puszta illúzió.
Nem is beszélve arról, hogy nem lehet tudni, hogy az akadémiai szabadság után a többi alkotmányban garantált alapjogot vajon ki és mikor minősíti majd reggelre kelve illúziónak, mert a Kínával való kapcsolatépítés mellett éppen az kínálkozik majd kézenfekvő érvként.